Az IT-vezetős poszt sikere után Pierre Woodman bedolgozónk újra jelentkezik: ezúttal Próbaemberrel közösen fedezték fel és alkották meg a Modoros vélhetően újabb, nagy népszerűséget kivívó, karizmatikus egyéniségét.

A Kérges

 

Nyájas Olvasók! A középkorú/idősödő korosztály egyik típusát vesszük ma górcső alá, név szerint: a Kérgest.

 

Kinézet:

 

A Kérges legfőbb jellegzetessége, hogy száraz, mint a sivatag.

Bőre cserzett bőrhöz, vagy tölgyfa kérgéhez hasonlatos (gy.k.: innen jön a neve is). Arcát grankanyon-szerűvé varázsolják a sűrű, mély barázdák, amelyek a Kérges eseménydús életének eredménye. Hajszíne nincs, ha feltétlenül rá kellene erőszakolni, akkor talán galambszürke és/vagy Rembrandtszürke színben "pompázik". A Kérges arcát mindig szigorúan kétnapos borosta borítja - ha van unokája, akkor az pusziadáskor mindig a "Jajj nagyapa szúúúrsz" mondatot kiáltja. Kezét előszeretettel húzza végig borostáján, dörzspapírhoz hasonló hangot hallatván. Esküvőkre, névnapi bulikra megborotválkozik ugyan, de éjfél után azonnal újra kétnapos borosta üt ki orcáján. Szeme színe szintén nincs, körbe rendeződött barázdák szegélyezik azt a részt, ahol a szemnek kellene lennie. Tekintete átható, sokszor a távolba réved, úgy nézve mindenkire, hogy közben mégsem néz senkire. A Kérges sosem elhízott és nagyon ritkán magas, pedig rengeteg eszik. Általában igen erős testalkatú. Egész megjelenéséből az erő, a tekintély és a megalkuvást nem ismerő elhivatottság sugárzik. Arca pókerarc, csak akkor olvashatók le róla érzelmek, ha ő is így akarja.

 

A Kérges alaptípus kétségkívül hasonló stílusjegyeket hordoz, mint az Öblös, de utóbbival ellentétben nem szükséges, hogy bömbölve vonja magára a figyelmet. A Kérges vasbeton falakon és vulkáni kőzeteken áthatoló, halk, mégis dörgő szubbasszusa elég ahhoz, hogy bármilyen helyzetben átvegye az irányítást anélkül, hogy fel kellene emelnie a hangját, éppen ezért ritkán is él ezzel az eszközzel. Ha mégis megteszi, akkor azt általában alapos verés követi.

 

A Kérges felmenői között szép számban találunk katonákat, csendőröket, légiósokat és háborús veteránokat.

 

Öltözködés, egyéb tartozékok:

 

A ruházat előtt rátérnék a Kérges legfontosabb kellékére: a cigarettára. A Kérges mindig cigizik; szájában vagy ujjai között minden élethelyzetben csonkká égett cigaretta van, de olybá tűnik, mintha soha nem gyújtana rá. Csak és kizárólag a legbrutálisabb cigarettákat szívja, vagy olyat, amilyen dobozt legalább 2 éve nem látott senki. Jellemző cigarettamárkák: Fecske, Kossuth, Munkás, külföldi Kérgesek esetén 1945 előtt gyártott Lucky Strike, esetleg Gauloises.

 

Munkáját is így végzi, a Kérges valószínűleg alvás közben is cigarettázik. Gyújtót nem használ, legjobb esetben is csak gyufát (ennek címkéje szintén múltidéző), de gyakran előfordul, hogy demonstratív jelleggel a keze ügyébe eső, karakteréhez illő eszközöket használ fel a cigaretta meggyújtására (lángszóró, acetilénfáklya, plazmavágó, esetleg gyalogsági golyószóró narancs-vörösen izzó csöve). Zuhanyzás és búvárkodás közben is dohányzik.

 

Ruházata sokféle lehet, mint maga a Kérges is. Jellemző ruhadarabok: olajfoltos, tíz évnél nem fiatalabb katonai vagy munkás overáll, azonban kinézete így is mindig rendezett. Ha így nem szalonképes, akkor dörmögve fehér vagy khaki (izom)pólót, néha atlétát húz terepszínű vagy fekete nadrággal. Lábán munkásbakancs vagy surranó képzelhető el csak. Öltöny, szmoking, frakk a Kérges testét per definitionem nem boríthatja. Ha mégis ilyenbe kényszerítik, akkor a lehető legrövidebb idő alatt szabadulni igyekszik tőle. Az elegáns bőrcipő töri a lábát. A Kérges arcán csakis ilyen helyzetben fedezhetők fel a fájdalom jelei, néha fel is szisszen.

Akárhogyan is legyen öltözve, a Kérges mindig tekintélyt parancsol.

 

Viselkedés, egyéb attitűdök:

 

A Kérges egész életében egyetlen munkahelyen dolgozott: jellemzően katona volt, kamionos, esetleg vájár vagy öntész.

A Kérges nem veti meg az italt. Kisfröccsöt iszik pálinkával, esetleg másféldeci kólákat kér (deci kóla-fél pálinka a pult alóli háziból), ezen szokása mellett évtizedekig kitart, esetleg a mennyiség növekszik. Külföldi Kérgesek whiskyt isznak tisztán, üvegből.

 

Ha kocsmázik, akkor végtelenül csendes. Amikor megszólal, akkor mintha borba mártott reszelő muzsikálna. Ilyenkor érdemes odafigyelni rá, mert a Kérges igen bölcs embertípus, amely bölcsesség óriási élettapasztalatából eredeztethető. Senkit ne tévesszen meg azonban ez a visszafogottság: vita vagy veszekedés esetén a Kérges rövid idő alatt izgalmi állapotba hozható, melynek következtében taktikai atomfegyver robbanásához hasonlatos robajjal kezd el üvölteni, mielőtt szecskává aprítja ellenfeleit.

 

Csendessége mögött tehát vadállat rejtőzik. A tévében róla nyilatkozzák a szomszédok, miután péppé veri kocsmatársait vagy felmossa az asszonnyal a padlót:

 

"A Laci? Az olyan csendes ember volt! Meg ügyes is nagyon, nem gondoltam volna róla ezt. Jöjjön nézze ő vakoltva fel a sufnit, nézze no milyen szép munka!”

 

A Kérges mindig szakbarbár, de a legjobbak közül. Munkáját Michelangelo szintjén végzi. Ha a Kérges ifás/kamazos volt (esetleg harckocsizó a seregben), akkor még ma is képes bármilyen járművel, (bodorodó cigarettafüst mögül hunyorítva) bármilyen méretű kapun beállni úgy, hogy a jármű két széle nanométerekre kerüli el az ütközést. Részegen is.

 

Ha kőműves, akkor unatkozva csapkod fel a ház homlokzatára korinthoszi oszlopfőket vakolókanállal.

 

Híres Kérgesek:

 

Charles Bronson, Clint Eastwood
 

Na ilyenből is tudnék pár példát hozni. Még a Gyulabá is hordoz kérges jellemvonásokat, talán vinnyogó hangja ad neki egy különleges élt. Várjuk tehát a kérges rokonokról, nagypapákról a beszámolókat!

Nagyapám egy igazi büszke, szíjas parasztember volt, háromkor-négykor már kivetette magából az ágy. Kilencvenéves koráig úgy füstölt, mint a gyárkémény, szalonnát reggelizett reggelente töpörtyűvel, fogmosás helyett meg pálinkával öblögetett - mégis megvolt minden foga.