-De Anyu, ne már, másodikos vagyok, nem akarok a dedósokkal együtt ott ülni!

-Kiscsibém, most az egyszer kibírod, már előre felírtak téged meg a Rolit is, úgyhogy nincs apelláta! Ráadásul ingyen fogjátok kapni a csomagot, lesz benne állítólag Milka csoki is!

-Igen?

-Akkor megbeszéltük?

-Hát, jó. De nem akarok szerepelni sehogy!

-Dehogyis, nem is kell. Köszönsz szépen a Télapónak, és átveszed az ajándékot.

Ricsikét és Rolikát tehát szépen felöltözteti Anyu a vállalati ebédlőbe tervezett Mikulásünnepségre: a srácok az NSZK-ból kapott kordnadrágokat szépen felveszik, majd beletűrik a meztelen lábnyomot hagyó, felül megköthető, fröccsöntött műanyag csizmácskákba. Felkerülnek az atlétatrikók, a fehér kisdobosingek, rá a nadrágtartó, ami minden leüléskor nyakonvágja őket. Nyakba szépen megkötött fekete selyemszalag, fejre komoly, unokabátyustól megörökölt fémkeretes szemüveg, a mindenhol kb. ötcentis, szőke hajat szépen, oldalt kettéválasztjuk - végül jön az anyuka-kötötte, durva tapintású télies mellény, a gallért gondosan kihajtva.

-Anyu, hadd ne kelljen már ezt a rohadt nyakkendőt viselni!

-Jó lesz az, Ricsikém, az én kedvemért, na! Olyan kis helyesen néztek ki, mint az igazi kislovagok! És ne felejtsd el, a csomagon már ott van a nevetek!

A fiúk még próbálnak kicsit nyavalyogni, de a szülők hajthatatlanok - ráadásul ott ülnek ők is a teremben.

A többi apukát pásztázva rengeteg lefittyedő bajuszt, pofaszakállat, fémkeretes szemüveget, taxisfrizurát, felhajtott szárú sötét farmert, autóstáskát, Tisza-cipőt látunk - az anyukáknál ezzel ellentétben a melírozott frizura hódít poncsóval, vastag szoknyával, rogyasztott szárú csizmával, rajta saját készítésű, kötött lábszárvédővel. A rohangáló gyerekeknél uralkodó a fülcimpát sebesre dörzsölő, rugós szárú műanyagkeretes hemü, kötött pulcsik, gazdagabbaknál BMX- vagy USA-feliratú pulóver.

Hogy a legaktívabb apróságokat lekössék, az ideiglenes animátorok (nagylányok, illetve a cégnél dolgozó nénik) zsírkrétával, sóliszt-gyurmával, papírral-ollóval látják el őket, és "kis kézműves verseny"-re próbálják őket agitálni - a téma: Anyu/Apu és a Röltex. A nem túl magas színvonalú alkotások közül a legjobbat egy Takarékoskodj okosan! - társasjátékkal jutalmazzák majd az ünnepség végén. Na de hirtelen elhalványulnak a fények, és ismerős árnyak jelennek meg a PVC-padlós folyosó végén! Bizony, jön a Télapó, oldalán a krampuszokkal.

Kicsit furcsa az összhatás, de gyorsan belenyugszanak a gyerekek is: a Mikulás idén valószínűleg egy néni. Szokásos, rövid mondókája után felcsapja az iskolai naplóra emlékeztető varázskönyvét, hogy név szerint szólítsa ki az ijedt Röltex-gyerkőcöket.

-Roli! Figyu már! Ez a Mikulás tök máshogy néz ki, mint ami a suliba volt!

-Persze, ez nem az. Ez egy spiné.

-Hát akkor kezdjük a Gyergyay Kerecsennel! Gyere ki szépen. De szép neved van, nagyon eredetiek voltak a szüleid, bizony, kevés Kerecsen van ma Magyarországon! Aztán tudod-e, hogy mit jelent a neved?

-Nem.

-És készültél-e valamilyen verssel vagy énekkel nekünk?

-Hát, van egy: Vers a Mikuláshoz, Gyurkovics Tibor verse.

 

Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!

 

-Nagyon szép vers volt, Gyergyayék legszebb fia, köszönjük szépen, nagy tapsot neki! Parancsolj, itt a csomagod. No, ki legyen a következő... itt bizony nem más van, mint a Maracskó Ricsi és a Maracskó Roli! Nosza, fáradjatok ki hát! Hó, hát ti ikrek vagytok? Mint két tojás.

-Nem, másfél év van köztünk, én vagyok az idősebb.

-Az igen, ügyes az Apu meg az Anyu! Na, hát akkor kezdje a fiatalabbik, Rolika. Tudsz-e verset vagy szép nótát?

-Tudok, Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz.

 

Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk Rád!

 

Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a Mikulás-emberhez!

 

-Nagyon, nagyon szép volt ez is, parancsolj. Te viszont Ricsike, rólad itt azt mondja a mindentudó Kincses Kalendáriom, hogy angoltagozatos vagy, és nagyon jól tudsz angolul! Hát itt van ez a gyönyörű, zizegős csomag telidestele minden nyalánksággal, és arra szeretnénk téged kérni, hogy valami szép, angol dalt énekelj el, vagy szavalj nekünk valami angol verset!

-De én nem...

-No, menni fog az!

-Hát jó, legyen a Linda and the Greenies. Left, right, left, right, óóó, help, help, please help, oh Mummy i'm cold, i'm so cold. Welcome to Greenieland, Hömpörö apor ündürüxi!

-Nagy tapsot kérünk szépen a Maracskó Richárdnak is, boldog Télapót, itt a jól megérdemelt csomag, megdolgoztál érte. És további sok mosolygós ötöst az isiben!

Ricsike céklavörös fejjel ballag vissza a családhoz, ahol a szülei nagyon büszkék rá: bizony, a gyerek angolul tanul. Ricsike Anyut és Aput meg szeretné rugdosni.

-Hazudtatok, azt mondtátok, hogy nem kell szerepelni!

-Jól van na, mi tényleg nem akartuk, de a laboros Fröhlich Margitka úgy látszik, elmondta a Mikulásnak. Tudod, hogy milyen nagy szó, hogy angoltagis vagy! Válogatott osztályos! És ott van a sok finomság, nézd csak meg!

Az áttetsző, piros zacskóban rengeteg földimogyoró, dió, konzum szaloncukor és egy Katica-szelet, mellé virgács - a beígért Milkának se híre, se hamva.

-Most ne cirkuszolj, hát nem tudtak hozni Milkát, a Katicát meg majd belefőzöm valami torticskuba, nagyon jó lesz az! Na, viselkedj úgy, mint egy nagyfiú. És ha szót fogadsz, elmegyünk a hétvégén a Vidámparkba, na?