Nem érted? Nem tudsz angolul? Nem tudod, mi az, hogy BI?

Hát igen. Vannak azok az emberek, akik büszkén hencegnek azzal, hogy nincs tévéjük, nem hallgatnak rádiót, nem olvasnak újságot - nem néznek se Barátok köztöt, se focit, se Éden Hotelt, se Budapest éjjelt, se Walking Deadet, Office-t, Trónok harcát, semmit. Persze a legtöbb csak lódít, az emberek igenis nézik mindet (köztük én is: egész nap ezeket nézem, csak letagadom) - erről is árulkodik a rengeteg statisztika. Csak szeretik magukat hülyének, romlatlannak, függetlennek tettetni.

Na de, az ő kedvükért ezt is elmondom.

A BI - akárcsak a felhő, cloud, startup, Michelin-csillag, kézműves, medvehagyma - egy fergeteges sikerű divatszó, az angol Business Intelligence, azaz üzleti hírszerzés rövidítése. Általában egy olyan integrált rendszer a cégen belül, ami a felsővezetés számára érthető-emészthető formában összegzi a vállalat pénzügyi és egyéb mutatószámait, esetleg kitér a versenytársak és a piac alakulására is. Imádják. Megvalósítása méregdrága, évekbe és milliárdokba kerül, hatalmas apparátust igényel - de most ez nagyon megy. Mire megvalósul, elavul.

Mi jobbat tudunk. A jövő igazi BI-rendszere nem más, mint a humán BI.

Gondolj bele: egy felsővezetőnek mennyire vonzó perspektíva az, hogy belogol valami webalapú izébe, és ott nekiálljon kattintgatni, gráfokat, dashboardokat lehívni, összerakni, értelmezni, sarokszámokat elemezgetni? Sosincs. Persze a szürke kisegereknek, tipikus company workereknek ez felfoghatatlan: tudjátok, az az alkalmazott-típus, aki hülyének néz, ha nem emlékszel rá, hogy ő februárban már szóban jelezte, hogy május elején ki szeretne venni két napot - illetve hogy pont nem olvastad el az ő kurva fontos és szépen megfogalmazott, öt perccel ezelőtti emailjét, amibe téged is beletett karbonkopiba.

Szóval a felsővezetőnek nem ez kell. Nem önkiszolgáló céges portálokat akarunk ilyen-olyan BI-jal meg számolgatással, hanem azonnali információt, hasznos információt.

És ennek a megfelelő átadására még mindig csak egyetlen egy rendszer képes csak igazán hatékonyan: maga az EMBER. Úgy bizony.

Milliárdos, integrált, sosem működő, sosem elkészülő csicsás, modorosan minimalizált dizájnú blöffrendszerek, dagadó bankszámlával rendelkező IT-s konzultánsok-tanácsadók helyett jobbat tudunk: néhány magyar, esetleg indiai szellemi munkás. Képzett, alázatos, szerény, pimaszul olcsó.

Gondolj bele: ha valami információra van szükséged, mit csinálsz? A legjobb útvonalat keresed valahova, vagy hogy Szentimrevárosban hol van indiai étterem, vagy meddig van nyitva az Élesztő. Esetleg repülőjegyet akarsz foglalni, vagy csak nem tudod, micsoda Sri Lanka fővárosa.

Állítás: rákeresek: Google, Facebook, Bing, Altavista, Altavizsla.

Mindegyik állítás: HAMIS. A valóság ezzel szemben: MEGKÉRDEZZÜK!

Senki nem keres rá, ez egy tévhit. Igenis, ha a netet használjuk, akkor is csak megkérdezésre. Az ember társas lény. Bemegyünk a fórumba, rámegyünk az étterem facebookos oldalára, és szépen rákérdezünk, hogy meddig tartanak nyitva. Ugyanez az útvonallal. Nem GPS-szel meg útvonaltervezőkkel piszmogunk, hanem felhívjuk a taxis Fatert, és ő azonnal meg fogja tudni mondani nekünk a legjobb egérutakat. Mérőállást akarunk bejelenteni? Ne bassz, hogy bárki azt neten teszi, nem. Szépen becsattogok az ügyfélszolgálatra, esetleg felhívom őket és lejelentem. Vagy kiragasztom az ajtóra, erre van a leolvasó, erre fizetik. Pizzát neten rendelni? Kizárt. Felhívom, kikérdezem az arctól az ét- és itallapot, majd megrendelem. Készpénzzel fizetek. Valamit nem tudok, nem jövök rá? Próbálok ott ülni rajta és gondolkodni egy félórát? Odahívok valakit, hogy segítsen megoldani, együttgondolkodni.

Tudjátok, próbálkoztak a cégek mindig önkiszolgáló portálokkal, de mind befuccsolt. Hogy miért? Mert hiányzik az emberi hang, az interakció. Az önkiszolgáló ügyintézés borzasztóan személytelen. Gondolj bele, bejelentkezel vagy nem jelentkezel be, lebontalak, bepötyögöd a gázóra-állást, majd kapsz egy visszaigazolást emailben. Borzasztó, rideg, embertelen. Igenis hiányzik a mosolygós hang a másik oldalról, az azonnali visszajelzés. Én nem akarok csak egy akta, csak egy szám, egy ticket lenni valahol, halló!

Ezért jó a The Humán BI.

Fizetett az ügyfél? Mikor, mennyit, levonta-e a szkontót? Bedieneli-e időben a havi Zahlungsvereinbarungot? Felhívom Darshant vagy a Gabort, és megkérdezem. Ha ilyet válaszol vállvonogatva, hogy ott van a tegnapi riportban, akkor kirúgatom. Ne feleseljen, ez nem professzionális viselkedés.

Mennyi volt a hatos szerelősoron yield? Nem, nem érdekel, hogy ott van a rendszerben. Mondd el, itt egy Excel, ide szépen vigyed be ilyen formátumban, aztán küldd vissza. De előbb olvasd fel nekem, ide a telefonba, most.

Az a baj, hogy ezek a kis szürke eminenciások mindig elvesznek a részletekben. Nem, nem érdekelnek kis szar munkájuk részletei, a milliónyi képlet, hivatkozás, makró - amiről olyan lelkesen mesélgetnek. Felsővezetőként engem a bottom line érdekel, a sarokszámok. És leginkább milliókban számolok, esetleg ezresekben.

Programozni meg számológépnek ott van a sok gabor meg a darshan.

Gondolkodni-következtetni-dönteni itt vagyok én.