Ez egy elég hülye érzés. Valószínűleg mindenkinek, csak Neki nem. Annak, Aki a Családi Összejövetelre Hozza Éppen Aktuális Párját.

Apu, Anyu, Gyerekek, Mama, Papa, Nagynéni, Unokatesók - csupa rokon. És ráadásnak ott van még egy kilógó érték. Érzed, hogy valahogy nem való oda, és az Aktuális Pár se nagyon érzi jól magát. Mert hát a család az család, a rokonokat ismerjük, de ezt az újszerű jövevényt nem. Olyan ez, mint egy majdnem tökéletesen kirakott Rubik-kocka, de az az egy kis négyzet mégis olyan fura színű.

És hát biztos mi vagyunk az irigyek, rosszindulatúak, zárkózottak, de ez egy idegen. És hát fogadhatnánk és fogadjuk is némi mosollyal, hiszen hát az új családtagokat szeretettel kell fogadni - de tudjuk, hogy jövőre majd megint más jön. Mert az ember, Aki a Családi Összejövetelre Hozza Éppen Aktuális Párját, az nem tanul a saját kárán, és másokkal ellentétben, ő igenis megtalálja az Igazit. Legalább évente egyszer, és azonnal tudja, hogy Vele szeretné leélni ezentúl az életét.

Hisz az impulzusban, a megérzésben, a kémiában - érzi (tudja), hogy ennyire egy húron pendülnek - és hogy életük eztán közös, a másik gondjai-örömei az övéi is. Az én családom ezentúl a Te családod is. És beülteti az ölébe, és puszilgatja, simogatja, súgdos a fülébe (nyalogatja!), csikizi, játszanak. Remekül érzi magát. Ketten a világ ellen, vagy inkább egyedül? Neked kellemetlen.

Miért nem maradtatok inkább otthon, he? Ezért most felesleges volt idejönni. Vagy beszállhatunk mi is? Majd ott a háttérben diszkréten cibálunk közben, jó?

Viszi magával, mutogatja: igen, én egy kurva jó, sikeres arc vagyok, mert nekem van Párom, és nem félek Őt magammal hurcolni mindenüvé! Tessék, szeressétek, ha nem szeretitek és nem szórakoztatjátok, akkor engem sértetek meg. Tavaly más hozta a Párját, most én hozom -, nem akarok az lenni, aki mindig egyedül jön. És igen, etessétek őt is, hiszen nincs már ő meg én, csakis MI van. Igyunk egy pálinkát, oldódik a feszültség a kanapén üldögélve. Nevetgélve, egymásra nézve elmesélik szépen megint, hogy milyen kalandok árán jöttek össze, közös tervek, meg a többi.

Kicsit olyan ez, mint amikor tárgyaláson, céges összejövetelen, esküvőn a színmagyar társaságban ott ül egy külföldi, és az ő kedvéért át kell váltani valami idióta közvetítőnyelvre, pl. az angolra. Mindenki tudja valamennyire használni a nyelvet (vagy nem), de természetellenes és kényelmetlen. Mindez egy ember miatt. Aki extrémebb esetben ráadásul megegyezik az Aktuális Párral. És társalogni illik vele. Esküvői vacsorákon betervezik-beültetik mellétek: ti úgyis kint éltetek!

Na de a családi összejövetel.

Szia, te meg ki vagy? Távoli rokon? Soha nem láttalak. Te vagy a Niki? Tavaly óta annyit változtál! Ja, hogy az nem te voltál, elnézést. És hol tanulsz? Milyen szakon? És hogy tetszik? És mikor költöztök össze?

Gyere jövőre is, ha még együtt lesztek!

És örülök, hogy megismerhettelek (persze).