Az örök áldozat

2013/02/11. - írta: Modor Tibi

Igen, persze, mert minket mindenki folyton csak bánt. Mi nem ártottunk soha senkinek, de a világ gonosz és összefogott ellenünk - mi csakis áldozatok és persze vétlenek lehetünk. Mindig a másik kezdi, nekünk pedig még a jogos önvédelem kiváltsága se juthat. Ugye?

Pedig érdemes lenne egy kicsit visszaszállnunk a földre, és józanul, a lehető legelfogulatlanabb, kívülálló szemmel szemügyre venni saját magunkat. Nem lesz könnyű, az ébredés - a ráébredés - ráadásul fájdalmas lesz. De próbáljuk csak meg magunkat egy kicsit a másik helyébe képzelni. Sírni fogsz, gecó.

Nézd csak meg, itt van ez a kis fing országunk. Egy porszem a térképen. És tényleg a miénk? Tetszik vagy sem, úgy vettük el másoktól, ide puszta idegenként letelepedve, és azóta mindenféle ókori babonára és mondára alapozva formálunk jogot rá. Mert valójában ez a föld sosem volt a miénk: mi csupán az őslakosokat igáztuk le és próbáltuk őket ellehetetleníteni, besározni lépten-nyomon. Nézd meg: részünkről az ész nélküli terjeszkedés, árulás, hazudozás és simulékonyság volt csak örökké jellemző, de ezeket a területeket törvényszerűen elveszítettük már akkor: és ahogy látom, örülhetünk, ha a maradékot nem veszítjük el. Megtartani, az már nem megy. Gyáva népnek nincs hazája, külföldre rohangálnunk meg felesleges.

Mert a világot persze telesírjuk a bánatunkkal. Agresszívan, másokat megérteni soha nem akarva, csak a mi problémánk számít. A többi nemzetnek nincs is gondja-baja, nincsenek tragédiái: a miénk mindenkiénél feljebbvaló. És csodálkozunk, ha már mindenki unja, legjobb esetben is csak az udvarias bólogatás a válasz. Valójában leszarnak minket.

Mert nem szeretnek minket. Sehol se. Utál - mit utál: gyűlöl minket az összes szomszédunk - de a világban is bármerre megyek, már nem szívesen teszem közszemlére az útlevelemet. Inkább letagadom a származásomat. Legjobb esetben is csak egy zavart "aha" a reakció, ha kérdezik, honnan jövök. Inkább behazudok valamit. Te hogy éreznél a szomszéd népek helyében? Biztos, hogy jogos az összes sérelmünk? Ki követett el agressziót kivel szemben? Ki nem tud túllépni a múlt- és jelenbéli konfliktusokon? Ki provokálja a másikat folyton feleslegesen - szóval, tettel, vagy akár csak szimbólumokkal?

És kár olyan ábrándokba ringatni magunkat, hogy Hollywoodban mi voltunk a királyok, vagy hogy nekünk van a legtöbb Nobel-díjasunk, és hogy a művészetek terén is mindig mi alkottuk a legkiemelkedőbbet - leszarják. Ezek vagy csak és kizárólag nálunk világhírűek, vagy simán idegenben lettek próféták - egy idegen országnak dicsőséget hozva. Nem is akartak soha közibénk tartozni. Különben is, egykori, pillanatnyi kis sikerekből nem lehet örökké megélni.

Én szóltam.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása