Egy sármos fiatalember ácsorgott az Astoria aluljáróban egy álmos kedd délutánon, közömbös arckifejezéssel nyomkodta, tapogatta jobb hüvelykujjával androidos okostelefonját. 38 percig játszott önfeledten - óvatosan, két kézbe fogva a készüléket - úgy tűnt, mintha valakire várna eközben. Mivel már 4-5 óra felé járt az idő, úgy 5000 ember haladhatott el ezalatt az aluljáróban, legtöbbjük bizonyára hazafelé igyekezve.

Alig telt el három perc, és egy kiskorú leány vette észre magának az ácsorgó alakot. Óvatosan odalopódzott mellé: majd megkérdezte: -Lány kell? Olcsó. Aztán - látva a várakozó ember érdektelenségét, arrébb somfordált, újabb lehetséges kliens után nézelődve.

Negyedórán belül már hárman zavarták meg a telefonos fiút az ácsorgásban: általában cigarettát vagy aprópénzt próbáltak tarhálni - de aztán jöttek sorban képeslapárusok, hajléktalanok, markecolni vágyók. A válasz részéről következetes elutasítás volt.

Az egyetlen, aki kicsit jobban odafigyelt az alakra, egy hároméves kissrác volt. Ő nézte-nézte volna a szimpatikus, intelligens arcú bácsit, de anyukája türelmetlenül rángatta arrább kis kezinél fogva. Bizonyára őket is szorította az idő. Jöttek a gyerekek, jöttek - mutogattak a bácsira ujjal, de a szülők csak zavartan terelték tovább a gyerkőcöket.

A 38 perc leforgása alatt mindösszesen 15 zaklató és 8 kisgyermek állt meg, hogy megfigyelje magának a telefonos embert.

Senki nem tudta, de az ácsorgó ember Modor Tibor volt, a világ egyik legtehetségesebb bloggere. Éppen az egyik, 1000 lájk fölötti posztját formázgatta a mobiltelefonon.

Alig két nappal az aluljárós performansz előtt Modor 60 ezer oldalletöltést produkált legendás, iWiW-es posztjával.

Ez egy igaz történet. Modor Tibor inkognitóban szerkesztget posztokat az aluljáróban egy vakmerő társadalmi kísérlet részeként teljes érdektelenségtől övezve, míg két nappal korábban tízezrek olvasták élvezettel írását.

A fő kérdés: egy mindennapi helyen, egy váratlan időben: fel-e ismerjük a szépséget? Meg-e állunk azt értékelni? El-e ismerjük a tehetséget az ismeretlen környezetben?

Egy lehetséges tanulság: ha nincs egy szusszanyásnyi időnk se, hogy megálljunk és tisztelegjünk a világ egyik legjobb publicistája előtt, akkor vajh mennyi rejtett kincs mellett rohanunk el a nagy sietségben?

/Ennek nyomán/