Írta: emil.

Tiszteletem, csókolom a kis kezét, jó napokat kívánok! Molnár Mihály vagyok , ő pedig itt szintén Molnár Mihály, méghozzá az ifjabbik. Mint ahogyan arra bizonyára tetszik emlékezni, nem első alkalommal járok itt… Most azért tértem be ide a becses fiatalemberrel az oldalamon, mert mint ahogy erre biztos szintén tetszik még emlékezni, legutóbb vásároltam Önöknél több más termékkel egyetemben egy gyümölcsös sörkülönlegességet. Hanem volna nekem egy kis problémám ezzel a termékkel. Szó sincs arról, hogy a minőségét kifogásolnám, ó, dehogy tennék ilyet. Már csak azért sem, mert a termék jelen pillanatban is bontatlanul áll. Egészen biztos vagyok benne, hogy a matéria, amit a tetszetős formájú üveg rejt, kellemes ízű és frissítő hatású, épp ahogyan a televíziós reklám állítja; ezzel szemben a legapróbb kétely sem merült fel bennem.

Hanem amikor itt jártam, és ahogy már említettem, több más termékkel együtt eme különleges nedűt is kosaramba helyeztem, egy kisebbfajta tévedés történt. Szó sincs itt kérem szépen komoly dologról, de hát tetszik tudni, hogy van ez… Néha a legapróbb apróságok tudják az embert a legjobban bosszantani. Tehát, hogy egészen rövidre zárjam mondandómat, hiszen egyáltalán nem áll szándékomban feltartani s drága idejét rabolni… összefoglalnám néhány mondatban, hogy mi történt és, hogy mi a számomra elfogadható megoldás erre az apró, és kétségtelenül az én hibámból megszületett problémára. Nos, a lényeg a következő: szinte kellemetlen bevallanom, de elkövettem azt a hibát, hogy, bár végső döntésemet viszonylagosan hosszas tanakodás előzte meg, mégis rossz döntést hoztam meg, és nem a számomra leginkább megfelelő ízesítésű nedűt emeltem le a polcról. Jogosan merülhet fel Önben a kérdés, kedves asszonyom, hogy mi alapján feltételezem én ezt, hiszen éppen az imént tettem rá utalást, hogy a terméket még nem állt módomban elfogyasztani, hiszen jelenleg is bontatlanul áll. Persze, most gondolhatja azt, hogy ezt az ízesítést, nevezetesen a narancsosat, már kóstoltam korábban, és innen erednek a számomra kellemetlen tapasztalatok. Ugyanakkor szeretném a messzemenőkig eloszlatni ezt az elképzelést Önben. Valóban roppant messze állok attól, hogy szigorú jelzőkkel minősítsem eme terméket, ettől teljes mértékben megpróbálok elhatárolódni. Ugyanakkor a személyes ízlésemnek sem tudok megálljt parancsolni. Én magam szeretem a citromot is és a narancsot is…

Épp ez, a citrusféleségekkel szemben tanúsított messzemenőkig őszinte rajongásom okozta azt a néhány perces – a külső szemlélő számára talán komikusnak tetsző jelenetet, melyben eltöprengve álltam az Önök üzletének polca előtt, és hol nyugtalanul, hol az eldöntendő kérdés egyszerűségén mulatva, egy gyöngéd mosolyt eleresztve tanakodtam a végső döntésemen. Kétféle íz közül állt módomban választani, és ez akármilyen furcsán is hangzik, ez egyszerűen nehezemre esett. Biztos azt tetszik gondolni, hogy ha ez ilyen komoly fejtörést okozott, akkor miért nem könnyítettem meg a magam dolgát azzal, hogy mind a két finomságra lecsapok; így nem csak időt takaríthattam volna meg magamnak, de még a későbbiekben egy kiforrottabb álláspontot is megalkothattam volna. Hiszen honnan is tudhatnám, hogy a citromos, vagy a narancsos sör kellemetesebb-e, ha csak az egyiket áll módomban kipróbálni? Ó, asszonyom, biztos vagyok benne, hogy Ön is erre gondolt, és valóban csak azt tudom mondani, hogy eme gondolat több, mint jogos. Ám, és ezt akármennyire is kényelmetlen bevallanom Ön előtt, mégis el kell, hogy mondjam… Akkor és ott, kabátom zsebeiben éppen annyi pénz volt, amennyire ehhez a kis vásárláshoz szükségem volt. Drága feleségem, ennek a jóképű fiatalembernek csodás édesanyja megkért, hogy vásároljak otthonra tejet, kenyeret, egy Nőklapját és egy csemegeuborkát. Éppen elegendő pénzt vittem magammal ahhoz, hogy a felsorolt tételeket meg tudjam vásárolni, és derűsen konstatáltam, hogy még egy sörre is maradt nálam pénz. Nem mintha túl gyakran fogyasztanék alkoholt, de ahogy ilyen kellemesen meleg lett odakint, egészen megkívántam a jéghideg narancsos nedűt… Vagy a citromosat… Innentől azt hiszem nincs is mit magyarázni az ügyön. Csak az egyik megvásárlására volt lehetőségem. Persze lemondhattam volna a csemegeuborkáról, azt a csínt elkövetve, hogy feleségemnek azt mondom, nem volt kapható az Önök üzletében. Persze Ön is sejtheti, hogy ilyet az Önök üzletéről még feltételezni is kár volna. Hogy Önöknél ne lehessen csemegeuborkát kapni? Kegyes, ám átlátszó hazugság lett volna. Természetesen kimehettem volna az üzletből, hogy az autóm kesztyűtartójában lévő pénztárcámból újabb forintokat vegyek ki, így megtámogatva azt az elképzelést, hogy mind a két ízesítést kipróbálom. Autóm azonban ettől az épülettől messze volt; gyalog indultam el ide, hiszen az időjárás módfelett kellemesnek bizonyult, a parkolóhely megtalálása viszont mindig bosszantó feladat számomra, ezért úgy döntöttem, hogy inkább élvezem a kellemes júniusi meleget.

A nem éppen megfelelő összeggel a zsebemben álltam és tanakodtam hát, majd meghoztam egy nem szerencsés döntést. A narancsos nedűt választottam. Otthon szerettem volna elfogyasztani, de rögtön elöntött a vágy, hogy savanykás citrom ízt érezzek. A narancs édes íze többé már teljesen érdektelen volt számomra. Siettem vissza, ahogy tudtam. Láthatja: a termék bontatlan. Címkéje a legkevésbé sem sérült meg. Karc nem csúfítja. Így aztán az Önök üzletének vezetősége, az Ön főnökei biztos örömmel látják viszont a polcon ezt a darabot, és egy ilyen rendhagyó csere keretein belül bizonyosan szintén örömmel vállnak megy egy citromos ízűtől.

Nem kérek Öntől egyebet, csak helyezze vissza ezt a terméket a polcra, és vegyen le nekem egy citromosat. Hálám örökké üldözni fogja Önt…