Ez nem más, mint egy megalapozatlan, aljas rágalomhadjárat az Elnök Úr ellen. Látjátok, még csak rábizonyítani se sikerült semmit, de máris helyrehozhatatlan károkat okoztak ezek a mocskok. Bárkit ilyen módon gyanúba keverni, a puszta feltételezést is már tényként kezelni, tematizálni a közbeszédet... igazi magyar tempó.
Csodálom, hogy még senkit nem jelentettek fel rágalmazásért. Az ítélet kihirdetéséig tudnának legalább csöndben maradni, addig mindenkit megillet az ártatlanság védelme.
És itt nem csak a személyéről van szó: az ő személyén keresztül a Köztársasági Elnököt mint intézményt támadják. Pedig erről konszenzus van: az államfő személye és intézménye szent. Azt pártoktól, bőrszíntől, nemi, vallási hovatartozástól függetlenül mindenkinek egyformán, teljes szívből támogatni kell. A köztársasági elnök testesíti meg a Nemzetet mint olyant, az összetartozást.
Ezek meg képesek egy tiszteletreméltó, jó kiállású, kedves öregurat támadni. Akit - mielőtt nekiállt volna politizálni - a szakterületén is mindenki elismert. Senki nem bántotta, sőt, szerették is. Tehetséges, szorgalmas embernek tartották, életműve megsüvegelendő - egy egész országnak, egy egész generációnak szerzett örömöt. De hát ide jut az ember, ha fel meri egyszer vállalni hovatartozását... szétszedik a keselyűk.
És ha igaz? Akkor mi van? Ti mit tettetek volna a helyében? Az vesse rá az első követ, aki bűntelen. Mindannyian követtünk el ezt-azt. Aki nem élte meg azokat az időket, annak nincs joga ítélkezni fölötte. Egyszer s mindenkorra zárjuk már le a múltat, könyörgöm!
El a kezekkel mindenki Árpi bácsijától! Ne patkányozzatok, ne besúgózzatok, ti utolsó, aljas szemetek!
Modor Tibor
1992. október 24.
Az utolsó 100 komment: