Hogy testközelből tapasztalja meg a választópolgárok dolgos-bajos mindennapjait, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke múlt héten végre engedett Modor Tibor régi unszolásának, és három napra beköltözött a hírhedt blogger II. kerületi, Frankel Leó utcai lakásának vendégszobájába. Stábunk a nem mindennapi vendégeskedést természetesen lépésről lépésre dokumentálta a közel 60 óra folyamán.

-Tibor már régóta rágta a fülemet, hogy üljünk össze nála egyszer hosszabb időre is - a nagy sietségben, a rengeteg utazásban, kontraproduktív ülésnapban, ellenzéki gáncsoskodásban gyorsan kimerül az ember, és időről időre bizony hajlamos is megfeledkezni a polgárok napi problémáiról - vallott a kormányfő.

-Tökéletesen így van, Uram - tette hozzá a szimpatikus, intelligens arcú blogger - a kampánykörutak, a rengeteg panasz, vádaskodás és kérés, a folyamatos rohanás bizony csak egy felületes képet adhat az emberek napi gondjairól, ezért is vagyok olyan boldog, hogy Miniszterelnök Úr végre beadta a derekát.

A Frankel Leó utcai lépcsőház második emeletén található bejárat egy minden fényűzést nélkülöző, visszafogott kispolgári hall + kétszobás, mindössze 68 négyzetméteres lakásba nyílik. Luxus itt néhány festményt és stílbútort leszámítva nem jellemző. Kevesen tudják, de Képíró Sándor, a második világháború utolsó hősi halottja is itt élt, mielőtt tavaly végleg elhunyt volna. Tibor meghatódottan, könnyeivel küszködve vall kedvenc szomszédjáról:

-Sanyi bácsi egy végtelenül rendes ember volt. Művelt, ékes beszédű - de egyben közvetlen és mindig vidám. Mindig volt egy jó szava az emberhez. Közös témát bármikor találtunk a lépcsőfordulóban, nem egyszer be is invitált magához egy-egy kis áldomásra. Isten nyugosztalja!

Az élet persze megy tovább, nem is akárhogyan! Sűrű nagyon az agenda, így a kormányfő és a blogger első útja rögtön a ház mellett található, ízlésesen pácolt-lakkozott lambériával dekorált Frankó borozóba vezet, ahol a helyiekkel be is kapnak egy cserszegi fűszeres-fröccsöt - a poén kedvéért egy Mecseki itókával. Innen szerény körülmények között, törzsutas-kedvezménnyel, telefonon rendelt Nemzeti Taxin látogatják meg a következő egységet, a Széna tér mellett fekvő Móri borozót, ahol Miniszterelnök úr azonnal nekiesik az egyik nyerőautomatának. Tibor pár ötvenes szokásos kikérése után a zenegépet veszi kezelésbe: Jimmys Roussosra jár egy őrült rockot.

-Szeretem ezeket az autentikus pinceborozókat, igazi őszinte helyek. Az ilyen ivókban százszor többet lehet megtudni az emberekről, mint ezernyi kampánykörúton - vélte Orbán Viktor.

A jó magyar borra persze hamar megéhezik az ember: ilyenkor mindig jólesik egy kis harapnivaló. Hosszas tépelődés után végül a díszes társaság az elfogadható árfekvésű MOM-parki Wasabiban költötte el az estebédet, ahol Tibor elegáns kéztartással, gáláns borravalót hagyva rendezte a számlát - természetesen mutató- és középsőujja közé csippentett, dombornyomott kártyával. Hazafelé még beugrottak a Dióhéj eszpresszóba egy-egy kisüveges Pilsnerre, majd rövid bárcsevej után nyugovóra tértek.

Az eseménydús és azért fizikailag is megterhelő első nap után szerencsére volt ideje regenerálódnia a duhaj, kissé másnapos uraknak: Tibor rugalmas munkaidejét kihasználva 11-ig lustálkodtak. A kávé és a reggeli biológiai-higiéniai szükségletek zajos, harsány röhögésbe torkolló rendezése után irány a gym! Az edzést könnyed, negyedórás kardióval indították - és míg Tibor főleg guggolt, addig Miniszterelnök úr eltökélten hátazott. A fáradságos gyúrás után kidagadó erekkel, szinte felrobbanó izmokkal jólesik egy laktató, tápláló, fehérjegazdag ebéd: innen a Gyorskocsi utcai Bajor kolbászdába kocsikáztak tovább. Szerencsére éppen nem találkoztak ellenzéki fogvatartottakkal.

-Eredetileg a Moszkva tér (az meg hol van?) c. filmből is ismert Pajtásba szerettünk volna ellátogatni, de rájöttem, hogy tegnap egyszerre kicsit elég volt a retróból, pláne egy ilyen átmozgató edzés után - somolygott Miniszterelnök Úr, miközben egy pompázatosan aranyló, pikánsan komlózott Maß Scherdelt szürcsölgetett. 

Miután Tibor napi teendőit laptopján játszva letudta egy óra alatt, ismét nyakukba vették a várost. Ekkor érkezett Google Talkon Kurtz ezredes üzenete: "Vona Gabival meg Gudeával a Pozsonyiban iszunk, üdv mindenkinek, nem néztek be egy sörre?" Sajnos erre aznap nem kerülhetett már sor, mert Pestre egyrészt nem vágytak át az urak - másfelől a Hattyú, a Kétlyukú, a Retek, a Fasor és a Marxim is rájuk vártak még - bármilyen újratervezés pedig a gyengeség jele volna. A nap végére már nem nagyon emlékeznek, de rendben hazaértek, bizonyos emlékfoszlányok az Ötkertből kísértették még őket. A zene szar volt, abban mindketten egyetértettek utólag is.

És eljött a harmadik nap! A szokás szerint átlustálkodott délelőtt után Tiborék kora délutánra már összeszedték magukat, és leugrottak a Pepébe egy kímélő pizzára, hogy aztán nyugodtan szotyizgatva tekinthessék meg a szomszédos Komjádiban a Vasas-BVSC mérkőzést.

-Csodálatos három napot töltöttem Tibornál, és ezért végtelenül hálás vagyok neki. Egyben meg is győzött, hogy mindenféle, mostanában gyakran hallott panasz túlzó, hiszen tartalmasan élnek még kevésbé jómódú középosztálybeli választópolgáraink is. A kulcs: tudni kell alázattal, beosztással, ésszel élni. A pénz nem minden. Köszönöm Tibor, hogy ezt megmutatta nekem!

-Enyém a megtiszteltetés, Miniszterelnök Úr! - nyugtázta a hálásan csillogó szemű blogger.