Szia Tibi!

Múltkor volt a modoros hívő, én pedig megírtam a modoros papot /Tibi meg Az egyházellenest - MT/. Remélem Isten érti a humort és nem ver érte bottal.

Hello: Márk

A MODOROS PAP

Az aszkétikus

Szerény és csendes, arca aszott, súlya 50 kg. Mindenhez Isten útmutatását kéri, így amikor templomát felújítják, akkor esténként hosszas „beszélgetéseket” folytat a Teremtővel, hogy az ajtót világos- avagy mélybarnára fessék-e. Miközben szorgosan imádkozik, egy pillanatnyi áramszünet hatására sötétségbe borul szobája. Ezt jelnek véli, ezért úgy dönt, hogy a templom ajtaja sötétbarna legyen.

A nagyétkű

Igaz, hogy a Biblia sok esetben mértékletességre int, de hát – tudjuk azt is – minden ember más és más, ezért ki tudja, hol lehet meghúzni a mértékletesség határát. Mert lám, a szomszéd faluban István atya három napig is vidáman eléldegél egy zacskó háztartási kekszen, de ő hogy szolgálná híven az Urat korgó gyomorral? Mert ahhoz, hogy a lelki békénk meglegyen, a testet sem szabad sanyargatni. Éppen ezért hatalmas lakmározásokat csap, a hasa akkora, mint egy hordó. A nagyböjti időszak igazi tehertétel számára.

Szívesen elfogadja a meghívást az esküvői vacsorákra, keresztelőkre és a halotti torokra is. Számára a töltött káposzta megunhatatlan.

A közgazdász

Mindig gyűjt valamire. Híveinek a vasárnapi mise közben hol arról panaszkodik, hogy felújításra szorul az oltár, hol arról, hogy beázik a tető. Ja, az orgona sem úgy működik, ahogy kellene. Segítői mindig szorgosan perselyeznek. Temetéskor nem mond összeget, hanem szerényen lesütve szemét közli a gyászolókkal, hogy mindenki maga tudja, mennyit ajánl fel az „egyházközség számára”.

De a kedvencem volt Karácsonykor, éjféli mise végeztével: „Végül örömmel közlöm, hogy megjelent egyházközségünk újságjának legújabb száma, mely 50 forintba kerül. Ezért kérem, ne rohanjanak el úgy, mint máskor szoktak, hanem vásároljanak a lapból.”

Az öreg

Már nagyon idős, közel 90 éves. Hangja remeg, keze reszket, járni szinte csak bottal tud. Ám az ő nyája még mindig kizárólag benne bízik. Így mikor megszületik a család új szeme fénye, Bencécske, egyértelmű, hogy Gedeon atyát kérik fel a keresztelésre. Bencécske nagymamája fénylő tekintettel újságolja mindenkinek, hogy „bizony már szegény jó édesanyámékat is Gedeon atya adta össze 1946-ban, meg engem is ő keresztelt 52-ben titokban, mert az akkor nem volt divat. Szentéletű ember, nagyon szeretjük. Van ez a fiatal pap is, az csak 60 éves, de hát mink mán csak a Gedeon atyában bízunk, tartsa meg az Isten jó sokáig.”

A szónok

Elmélyülten készül a miséire, minden egyes elmondani kívánt szót előzetesen megtervez. Különösen büszke zengedező bariton hangjára, amely betölti a templom minden szegletét. Mit templom, mert szavai szerint az az Úr háza. Előszeretettel használja a régies kifejezéseket, ezért a példabeszédet úgy kezdi, hogy „Az Úr mondá vala…” (véletlenül sem mondta), majd ezt követi egy végeláthatatlan körmondat, melynek mire a végére ér, senki nem emlékszik, hogy mi vala az elején. A rutinosabb szónok latin kifejezésekkel sem fukarkodik. Nem csoda, ha mise után hazafelé nagymamájuk kezét rángatván a kis unokák megkérdék, hogy a pap bácsi miért használa furcsa szavakat, mert ő nem érté azokat. Szónok papunk legnagyobb vágya, hogy egyszer a televíziós kamerák előtt adhassa elő karácsonykor az éjféli misét.

A politizáló

Véleménye szerint az egyháznak és az államnak jó viszonyt kell ápolnia, ennek érdekében viszont a politikával is élénken foglalkozik, mindig szem előtt tartva az aktuális trendeket. Az 1960-as években elkötelezett híve a békepapi mozgalomnak, meggyőződése, hogy a vallásnak segítenie kell a szocialista rendszer megszilárdulását. Az 1980-as években gyakran hangoztatja, hogy az államnak engedményeket kell tenni a szabadabb vallásgyakorlás érdekében. Az 1980-as évek végén a rendszerváltás támogatására buzdítja híveit. Az ezredforduló táján az Európai Unióhoz csatlakozást propagálja. Manapság turulmadár-szobrokat szentel fel.

A karrierista

Rögtön felszentelése után püspöki titkár lesz. Ügybuzgóságát az idősebb egyházfik többször próbálják megakadályozni, de sikertelenül. A ranglétrán töretlenül halad felfelé. Mivel időközben valamelyik tudományegyetemen összehasonlító irodalomtörténet-ábrázoló geometria szakos diplomát is szerez, mindössze 32 évesen kinevezik az egyik egyházi gimnázium igazgatójának. De ez csak ugródeszka, mert legalább a püspökségig akarja vinni.

A sármos

Kifejezetten jóképű, mindig frissen borotvált, minden hajszála gondosan belőve (még zselét is használ), fogsorát bármely hollywoodi sztár megirigyelhetné. Öltözéke kifogástalan, mint aki a skatulyából lépett ki. Kedvesen mosolyog, hangja úgy búg, mint a leghíresebb színészeké. A templomba járó szépasszonyok, de még az idősebb nénik is sóhajtozva gondolják, „de kár érte”.

A házvezetőnős

Kizárólag (?) a háztartást tartja rendben. Érdekes módon, bárhová helyezik „főnökét” (akár az ország másik végébe is) – a házvezetőnő mindenhová követi.

A családos

Bizony, ilyen is van. A tudós pap, már negyvenen túl szerelembe esik, hiszen előfordul az ilyesmi. Kéri elbocsátását az egyház kebeléből, ezt követően megnősül, gyermekei születnek. Ám néhány év múlva kéri visszavételét, amit meglepő módon teljesítenek is. Így aztán családostól él a plébánián.

A fiatal

Csillogó szemekkel kerül ki az egyházi felsőoktatásból. A világot szinte rózsaszínben látja, úgy érzi, majd ő megváltja a világot. Szeret hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozni, éjjel-nappal velük van, kirándulásokat szervez a gyerekeknek, meg sátortábort. Esti klubfoglalkozások keretében vidám vallásos dalokat énekelgetnek gitárkísérettel, beszélgetnek a hitről, ami igazából a fiatalokat nem érdekli, mert inkább csocsóznának és interneteznének. Igen, úgy érzi, sikerült megjavítania ezeket a rosszcsontokat. Egyszer aztán eltűnik a pénztárcája, ötezer forinttal. Onnantól hagyja a francba az egészet.

A vagány

Mindig azt szeretné bizonyítani, hogy egy pap is lehet jó fej. Ezért aztán elsajátítja a búvárúszás, a repülőgép-vezetés, a lovas díjugratás, az agyaggalamb-lövészet, a kardvívás, a rallye-versenyzés, az ejtőernyőzés és a barlangmászás rejtelmeit. Részt vesz futballbíróként a Máriapócs-Lourdes barátságos mérkőzésen, indul a III. Egyházi Vadvízi Evezés Bajnokságon, a szélviharban megsérült templomtetőt pedig alpinista módszerrel vizsgálja meg. Egy esküvő után azonban a templomajtóban szétszórt rózsaszirmokon megcsúszik, és lábát töri. Ezt Isten útmutatásának véli, s felépülése után megtanul vízisízni.

A borissza

Feltűnően gyorsan fogy nála a misebor. A falubeli hívek frissen főzött pálinkákkal (kóstoló) kedveskednek neki. Miután azonban a település köztiszteletben álló idős tanítónőjének temetésén a papírról „elhunyt Gizi testvérünk” helyett az „elnyúlt Géza testvérünk” szöveget olvassa, elhelyezik. Hasonló bakik miatt gyakran ide-oda nevezik ki felettesei, az elmúlt öt évben szolgálati helyeinek száma eléri a tizenötöt.

A tudós

A praxis nem érdekli, csak az elmélet. Mit neki egy esküvő, temetés, mikor kedvenc könyvei társaságában is múlathatja az időt. Hiszen a Magasabb Lét kérdéseire keresi a választ, ezért mindent elolvas a témában. Hogy eredeti forrásból táplálkozzon, a már korábban elsajátított latin, ógörög, héber, német, francia és angol nyelvek mellett megtanulja a szanszkrit, a kopt, a szuahéli és az örmény nyelvet is. Már huszonéves korában teológiai doktorátust szerez, mindenféle főiskolákon oktat, emellett olyan jelentős nemzetközi konferenciákon ad elő, mint a „Tanganyika és a katolicizmus”. Számos könyve látott napvilágot, így „A hit és Jézus”, „Jézus és a hit”, „Jézus hite”, valamint a „Hitünk Jézusban”. Nagy visszhangot kiváltó angol nyelvű műve a „Don’t hit Jesus!” Mindezekre is tekintettel a madagaszkári jezsuita akadémia díszdoktorrá avatja.