Kedves Tibi,

összedobtunk egy kis szösszenetet egy általunk közelről megismert világról, amelyből már hálistennek kinőttünk. 

Küldjük sok szeretettel,

az anarchista marxisták.

A modoros ifjúpolitikus

A fiatal politikus ugyan a teljes társadalomhoz mérten igen szűk embercsoport, ám viselkedési jegyeik teljes azonossága leírásért kiált. A modoros fiatal politikusnak nem volt más lehetősége a szocializációra, hiszen folyamatos butaságát leplezendő felesleges okoskodását már az általános iskolában sem tudta elviselni a normálisabbja. Ezért jól megfontolt önérdektől vezérelve a közösségi élet felé fordult. Nem is mehetett volna jobb helyre, mint politikai pártok ifjúsági szervezeteibe, valamint hallgatói önkormányzatokba - hiszen a fentebb leírtak alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ezen szervezetek a hasonszőrű emberek gyűjtőhelye, így elfogadottságát itt meg is találhatja. Személyiségi jegyeinek kimutatásából egyenes következményként tapasztalt általános kirekesztettség és közmegvetés által keletkezett frusztráció nem is sodorhatta volna jobb helyre, mint a politikai pályára. Közéleti kontraszelekció, fuck yeah!

A modoros ifjúpolitikus mindig öltöny-zakóban van, teljes mértékben függetlenül attól, hogy éppen hol tartózkodik. Bár hol is lenne máshol, mint valamilyen politikai rendezvényen, hiszen a fentebb említettekből egyértelműen kitűnik, hogy barátai nincsenek, csak az adott szegmensen belül. Ezért az öltöny-zakó kombináció sehol sem kelt zavart, sem feltűnést. A modoros ifjúpolitikusnak kettő, maximum három zakója van, és ez zavarja. Zavarát úgy próbálja leplezni, hogy sok inget vásárol magának, és ezek színeiben rendkívüli módon változnak politikai irányultságtól is függően a világosnarancssárga, az újpestlila, emeszpépiros, vagy a vadászfoszöld között. Ezek rendszeres változtatása egyrészről megnyugtatja, másrészről pedig feltűnést vár tőle. Nyáron a zakóját leveti, és elegáns „félcasual” öltözékbe bújik: farmer, ing feltűrve, makkos cipő, óra (lehetőleg nagy számlappal, ezüst szíjjal. Az egy fokkal forradalmibb hevületű ifjúpolitikus már lázad: a zakót lecseréli csíkos, vagy norvégmintás pulóverre (színeiben szintén igencsak változó), amelyet hidegben felvesz (az ing nyaka kilátszik alóla természetesen), melegebb időben hanyagul a hátára dobja, elől megkötve. A karrier kiteljesedésével, amikor már külsős bizottsági tag, neadjisten politikai tanácsadó vagy személyi titkár, mindezt felváltja a hajszálcsíkos öltöny: szigorúan halványrózsaszín inggel, mandzsettával és feltűnő nyakkendővel. Magasabb szintű modoros ifjúpolitikusoknál erősen ajánlott a vastagkeretes szemüveg viselése - akkor is, ha csak szimpla üveg van benne.

A modoros ifjúpolitikus szigorúan bevett, évtizedek óta alkalmazott köszönési módjai a következők: Szervusz, szervuszkérlek, üdvözöllek, szervusz barátom, tiszteletem, adjon(az)isten, valamint ezek szabad gyökű változatai. A kézfogás nem túl puha, de az évek során explicit módon vissza-, vagy ki sem fejlődött gerinc hiánya miatt nem is túl erős. Jellemző a másik kézzel ráfogás, az enyhén beborított kézfej, a mellénézés, az enyhén meghajlás és a hátba veregetés is (ez legfőképp nagyobb rendezvényeken, demonstrálandó a hátbaveregető ismertségének, ismeretségének és befolyásának nagyságát).

Az ifjúpolitikus nagyon készül a kongresszusokra, konferenciákra, tanácsülésekre, választmányokra. Itt van ugyanis lehetőség arra, hogy lerakott munka és valós tudás hiányában fontosságát hangsúlyozza, és növelje ismertségét, általa vélt befolyását. Nem árt, ha saját autóval rendelkezik, ami bármi lehet, a szülők anyagi helyzetének függvényében. Az autóban – ha nem telefonál – akkor Infórádiót, Lánchíd rádiót, esetleg drágabolgárurat hallgat. Általában óriási szemét és rendetlenség van az autóban, minden tele „fontos” papírokkal, elvétve néhány gyorséttermi zacskó, amely jól mutatja: gazdájuk befolyásos és rengeteget utazó személy, igen csekély szabadidővel. Fontos a headset, amit természetesen a terembe belépve sem feltétlenül vesz le - vagy éppen akkor.

A modell a következő: a tanácskozás kezdése előtt 6, maximum 10 perccel kell megérkezni Az első, általa ismert embert hangos köszönés után meg kell szólítani: elnézést Tomikám, beszélhetnénk két percet? Ezzel két legyet ütött egy csapásra: egyrészről a csoport többi tagja tisztába került hősünk fontosságával, másrészről pedig az elhívott hasonszőrűt szövetségesévé tette: ő lett a körből a kiválasztott, a befolyásos. Ez a későbbi választások alkalmával még hasznos lehet. Fontos ugyanakkor, hogy egy idősebb politikussal is beszéljen. Az „öreg róka” valahonnan emlékszik rá (talán az előző kongresszusról?), ezért egy „Tiszteletem Laci bácsi, a héten ráérsz valamikor?” kérdésre nem tud nem pozitív választ adni, ezért a körben kapott elismertség szinte garantált. (Kifejezetten javasolt a „bácsi” szófordulat mellett a tegezés. Idősebb hölgyek esetében semmi nénizés, maximum a Hajnalkám, Annám megszólítás megengedett). A leegyeztetett beszélgetés sosem történik meg, ugyanakkor a politika világában ez nem is számít. A kezdés után, az első felszólaló beszéde közben kell a terembe besétálni, lehetőleg úgy, hogy a résztvevők legalább nyolcvan százaléka lássa. Lehetőség szerint vagy akkor kell telefonlerakást imitálni, vagy akkor kell lenémítani, tudatva mindenkivel: számára igen fontos a rendezvény.

A politikai tanácskozás valójában nem érdekli. Ezt az alkalmat szinte csak és kizárólag arra használja fel, hogy a szűkebb pátriájából (újabban: pátriárkájából - Tibi) származó, az ifjúpolitikussá válni akaró fiatalok előtt fitogtatja önnön nagyságát, és mindenféle fontosnak tűnő megbeszéléseket folytat (lásd előbb és később).

Fontos ugyanakkor, hogy a modoros ifjúpolitikus rendkívül jól értesült legyen, de legalábbis annak látszódjon. Mindenkiről tud mindent, mindenkinek tudja a telefonszámát. Sokszor közöl bizalmasnak tűnő információt olyan egyéb ifjúpolitikussal, aki emiatt beavatottnak érzi magát. Bevett mondatfordulatok:

-Még nem tudom biztosan, de úgy hallottam, egyelőre Károly marad az elnök, de utána átadja a stafétát a fiataloknak.

-Hallottad, hogy beteg az öreg Szamosfalvy? Állítólag rákos. Beszélnünk kéne a tisztújításról, majd hívlak a közeljövőben.

-Ezt beszéljük meg személyesen, jó? Valószínűleg lehallgatnak, mert kormányon/ellenzékben vagyunk. Jobb lesz így mindenkinek. Találkozzunk a parliban jövő héten.

A modoros ifjúpolitikus azonban már a XXI. század gyermeke, így az okostelefon, a netbook és a közösségi oldalakon való informatív megjelenés elengedhetetlen része az életének. Az okostelefon folytonos nyomogatása, a pasziánszozás, SMS-írásnak imitálása, a laptopon való irkálás evidens, nem is kell bővebben kifejteni. A közösségi oldalon azonban a következőkre kell odafigyelnie egy magára valamit is adó fiatal politikusnak: a státusza legyen úgy négy óránként frissítve, következőképpen: testületi ülés…; megbeszélésen vagyok, ez ma már a negyedik :S; üzenem a szervezeti tagoknak, hogy ma hattól taggyűlés, mindenki jöjjön, fontos napirendek lesznek!; tárgyalás tárgyalás után, addig is itt egy szám lealább nektek: youtube beágyazás; végre itthon…; szép jó reggelt mindenkinek, ma is korán indul a nap!

Elengedhetetlen képek: ingben távolba néző; ingben-zakóban állát fogó; a főasztalnál, lehetőség szerint mikrofonnal ellátott helyen ülő; éppen beszédet mondó; Brüsszelben; tömegben jól látszódó; kongresszuson első sorban, öltönyben, hanyagul keresztbe vetett lábakkal ülő; fontos politikussal való közös kép Viktorral vagy Ferivel, aláírással ellátva. Az utolsó a fontos ifjúpolitikusi ranglétrán való feljebb kerüléssel cikivé válik, ezért leveszi. Neki is van azonban magánélete, hisz' a politikus is csak ember. Ezért van közös kép a barátnőjével (amennyiben van) tengerparton, nagy európai városok jól felismerhető főterén és lokálpatriotizmusát kifejezvén saját városkájában. A blogírásba is belekóstol, ám borzasztóan gyenge helyesírása és gondolattalansága, valamint a nem létező olvasóközönség érdektelensége miatt általában három-négy cikk után befejezi.

A modoros ifjúpolitikus jellemzően nem, vagy csak nagyon nehezen végzett felsőoktatási intézményben, hiszen mindig fontos dolga volt éppen, ezért nem tudott bejárni órára, meg hát a tanár balos/jobbos/náci/kommunista, és kicsinálta. Aki mégis, az politológusi diplomát szerzett a ZSKF-en, esetenként jogot a Pázmányon. Kevés tudását azonban mindig fitogtatja, például:

-Ha olvastad volna Rousseau-t vagy Montesquieu-t, most nem mondanál Orbánról olyanokat, hogy demokrata. Ezt az embertípust Macchiavelli írta le a Fejedelemben.

-Tocqueville hibája, hogy Gyurcsány hatalomra kerülhetett. Ha nem ír ennyi hülyeséget a tömegdemokráciáról, ma nincs szavazati joga minden prolinak.

A modoros ifjúpolitikus anyagi helyzetét jól megkomponált homály övezi. Tudatában van annak, hogy a nem felfedett jólét találgatásokra ad okot, amelyet ő egyáltalán nem bán. Közben persze az a szomorú igazság, hogy tisztességben megidősödött szülei támogatják otthonról, akik bár sajnálják, hogy fiuk idáig süllyedt, finanszírozzák - de remélik, hogy egyszer végre dolgozni is fog...