Az önkiszolgáló éttermek világa két iskolai, és egy ÁSÉS-posztot is eredményezett - most rögtön két olvasói összeállítással folytatjuk a vonalat.

Az elsőt a csuhástól kaptuk - aki az amúgy zseniális Orkánság blogot, a képzeletbeli, ám nagyon is valóságosnak tűnő, profin felépített magyar régiót jegyzi. Érdemes figyelemmel kísérni munkásságukat. 

Modoros Önkiszolgáló

 

A bizalmaskodó: 

Szevasz Jutka, figyelj, tudnál ma egy kis palóclevest adni? Tegnap a brokkoli megfeküdte a gyomromat. Persze, lehet, hogy nem amiatt volt, csak azért, mert otthon összebalhéztunk. Tudod, mióta kiderült, hogy nem lehet gyerekünk… Másodiknak egy töltött káposztát, köszi. Tehát a nők. Mindig a nők… A telket is eladtuk, mióta elkezdett inni. Nem könnyű az élet.

 

Öltönyös, folyton dolgozó: 

(Fülén telefon) Igen-igen, ne úgy csináld. Legyen 300. De a Rotaryt ne engedd el, nagyon fontos lenne. Ne kellemetlenkedjen, húzd ki belőle. Egy paradicsomlevest kérek. Szerintem rúgjátok ki Kővágónét a beruházásiaktól. Persze. Le van szarva. És egy kordonblőt rizzsel. Köszönöm.

 

Greenpeace-es:

Heló. Az mi ott? Aham… És a bablevesben van más is, vagy csak bab? Akkor nem kérek. Legyen egy kis adag brokkolikrémleves. Ajókagyökeretek van? Akkor egy rántott padlizsánt. Köretnek, mi van? A zöldségköret mirelit, vagy bio? Akkor nem kérek. Jó lesz csak így magában.

 

A laza, aki ráhajt a személyzetre:

Csá Judit! Csinosan áll ma rajtad ez a póló! Mindig ezt kell hordanotok? Tényleg? Jó így a hajad. Krumplifőzelék, köszi. Múlt héten nem voltál. Lebetegedtél, vagy mi a szösz? Csak feltűnt, azért. Aha. Egy rántott párizsit még dobjál mellé, köszi. Húde gyors vagy, nem úgy, mint én, ha érted, mire gondolok. Akkor majd dumáljunk, szevasz!

 

Akinek otthon Nyári Szabadegyeteme van:

Jónapot. Igen, egy pillanat… Kérnék elvitelre tizenegy rántott húst és tizenöt adag köretet. Attól függ, mi van? Legyen rizs. Köszönöm. Tudod, a srácok otthon nagyon éhesek.

 

„Szegény öreg”: 

Nézzük csak… Aha… Igen… Kérnék egy natúrszeletet, két adag rizzsel. Igen, kettőnknek lesz. Köszönöm…

 

Bennfentes: 

Heló ’Dit! Már vártatok? El tudom képzelni. Mizu van? Gyerekek? Katicának még mindig tüdőgyuszija van? Jól van, mondd meg, hogy üdvözlöm! Egy erőlevest kérek, azt Józsi fantasztikusan csinálja! Mellé egy, lássuk csak, legyen egy pörkölt tarhonyával, és (súgva) kérhetek hozzá egy kis ajókát? Köszi, isteniek vagytok!

 

Mindig ugyanazt evő: 

Szervusztok, csókolom. Kérnék egy rántott sajtot sült krumplival. Szuper, na ez most finom lesz.

 

Az evidenciákat kérdező: 

Jónapot. Milyen leves van? Van kis adag? Akkor egy kicsit kérek. Menü van még? Ja, látom, már letörölték. Ebben a mákosgubában mi van? És a pörköltbe tesznek olyan izét, tudja… Tököt. Nem? Hm… Nem inkább egy ilyet kérek (rámutat a töltött káposztára). Gusztán néz ki. A köret benne van az árban? Ja, ehhez nem kell? Akkor mit szoktak hozzá? A kenyeret nem szeretem. Jó lesz így, köszi.

Folytatásként pedig Kacagó Gerle foglalta össze a tömegétkeztetés mibenlétét - szerencsére ez csak egy része a teljes történetnek, angol nyelvterületen ugyanez megtalálható hamburgerhússal és sültkrumplival.

A menzán

 

„A magyar közétkeztetés megetetett oldala valamint a menzáinkat övező hungarikumok”

 

Egy vadászat után Mátyás király egyszer annyi arannyal jutalmazta meg vendéglátóját, amennyi zsírcseppet talált a levesében. Erre fel, a hírre felbuzdulva Mátyás király szakácsa gyorsan meg akarta szedni magát, és annyi zsírt rakott az ételbe, amíg egy nagy egybefüggő zsírpaca lett őfelsége levesében.

Bár Magyarországon sajnos nem él már Mátyás királyunk, és nincsen sok osztogatni való aranyunk sem, de a zsíros és az egészségtelen kosztért mégsem kell messze mennünk. Be kell csak térnünk egy iskolai menzára, egy gyermektábor étkezőjébe, egy munkahelyi csumiba és máris élvezhetjük az üzemi étkezdék nyújtotta lucullusi lakomákat.

Mindenhol alapelv a változatlanság. Szinte pár recept forog hónapról- hónapra. A heti étlap teljes mértékig kiismerhető, követhető, várható, és emészthető.

 

Íme, egy példa:

 

Hétfő: A szószos nap Általában valamilyen tokány, mert a hosszúkásra vágott hús többnek látszik. Pl. Csikós tokány

Kedd: Táplálkozási tanácsadók (pl.: Sch. Norbi) hangsúlyozzák a rostok fontosságát, ezért ilyenkor mindig főzelék van. Jellegzetes fogás mindannyiunk kedvence: a betonfőzelék rántott parizerrel. Főleg, ha már kihűlt.

Szerda: A meglepetésnap. Ilyenkor egy rántott sajt rizzsel, vagy egy sertésszelet bakonyi módra azért beficcenhet.

Csütörtök: Szigorúan CSIRKEnap. Ez az, amit nem lehet eltéveszteni. Rántott csirke, sült csirke. Felváltva. Mert fő a változatosság.

Péntek: Az igazi maradéknap. Pl.: csirkefarhát-leves, valamint húspogácsák rizzsel.

.

Ha már elkezdtem firtatni a táplálkozástanilag rendkívül fontos leveseket, akkor elárulom, hogy mindegyik leves egyenleves. Ugyanúgy néznek ki és ugyanolyan az ízük. Általában valami dögtea (húsleves) az alapjuk, felturbózva zöldborsóval, répával és betűtésztával. Erős Pista hozzáadásával az ízük könnyen élvezhető is lehet. Bár hamar el is lehet túlozni. Akkor az üzemi étkezde leginkább egy tüdőgondozóra hasonlít. Vicces nézni a vörös fejű, krákogó tanárokat.

Egy nyersanyag életútját nagyon egyszerűen végig lehet kísérni. Például szerdán, a meglepetésnapon rántott gomba van rizzsel. Akkor természetes, hogy csütörtökön gombás csirke lesz a menü, és a pénteki levesben is tuti lesz egy két gombafoszlány.

Jellegzetes a kiszolgáló személyzet is. Az enyhén túlsúlyos és a pilinszka alkatig a konyhásnéni bármilyen tud lenni. Örök klasszikus a hónaljkutya (tisztelet a kivételnek) és a kilógó nyaklánc. Általában valamilyen gasztro reklámpóló (Univer, Knorr, Maggi).és ÁFÉSZ-es sapka van rajtuk.

Ritka kivétel azonban a konyhásbácsi. Rajta szigorúan szakácskabát van. Ő egy malőrnek tartja ezt a munkahelyet. Csak átmeneti, nemsokára jobb lesz. Ő az a típus, akinek a szakma csúcsát a hekk pikkelyezése jelentette egy Balaton déli partján lévő halászcsárdában (Fischertscharda). Végül is modoros dolog tengeri halat enni a Balaton partján.

Ha rádöbbentél a menza bejáratánál, hogy elveszett az ebédjegyed, akkor így jártál. Mindenki tudja, hogy menzás vagy, de ezt aznapra bebuktad. Repeta sosincs, mert már elfogyott minden. Érdemes azonban megfigyelni a kollégiumok és üzemi étkezdék környezetét úgy fél három felé. Csomó néni megy egymás mellett degeszre tömött nejlontáskákkal. A bolognai szósz meg csak csöpög belőlük.

Említést érdemel maga az ebédlő is. Kétfajta elrendezés ismert. A szigorúan négyszemélyes asztalos (olaszétterem-beütés) valamint a Harry Potteres változat. Az utóbbinál akár egész Roxfort egy asztalhoz ülhet le. A viaszos piros-fehér vagy zöld- fehér kockás terítő nélkülözhetetlen kellék. Csakúgy, mint a Magyar Szabványos poharak. Azokból is két változat van. Van a mokkáspohár nagytestvére, illetve a hosszanti irányban barázdált fröccsöspohár. A három- négyrétegű papír zsebkendők világában pedig az egyrétegű szalvéta még mindig divatos. A sótartóban a só egy nagy egybekristály. Mikor megpiszkálod, egy egész hegy omlik bele a levesedbe. Ha nincs szerencséd, ebéd közben találkozhatsz hajszállal, kaviccsal vagy rosszabb esetben egérszarral is.

 

„De legalább meleg”- mondják a kollégáim.