A Kövér Ellenőr nevű beküldőnk munkáját tárjuk ma nyilvánosság elé. Bár a Modorosblog igyekszik alapból mindenféle hírességet, sztárpletykát és személyeskedést kerülni, a nyelvi megoldások miatt bizony az összeállítás mégis érdekelheti a tisztelt Nagyérdeműt.

Juci, adj egy borspuszit! - Stahl Judit stílusának és a Kör című film összehasonlító elemzése

F. barátomnak, ha meghallja Stahl Judit nevét, pirosba kerül a mutatója, és azonnal be kell vennie az epilepsziagyógyszerét. F. azért edzett hónapokig a Kinizsi 100-ra a Bakonyban, hogy hétvégente a lehető legmesszebb legyen a nappalijuktól, ahol F-né áhítattal nézte Judit főzőműsorát. Bevallom, bennem is munkál az ideg a könyveit olvasva: vasrúd, vér, sár, tiprás - ezek a képek és szavak merülnek fel elmémben a hatásukra, s elűzhetetlenül, flashbackszerűen bevág közéjük egy jól ismert jelenet a Körből. Miért? Mivel váltja ki ezt, ez az egyébként tehetséges nő?

Egyébként rendben van

Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy a receptjeit nagyon szeretem. Minden könyve (!) megvan, sokszor főzök belőlük mint a célcsoport tagja: egyszerű, kétségbeesett háziasszonyoknak való - bár én a Flatmanager titulust jobban kedvelem. Kiadványai jól szerkesztettek, téma mentén haladnak, van ütősebb - "Végre otthon" - és van könnyebben emészthető is- pl. "Büntetlen örömök". A salátái akár fogyókúrába is illeszthetőek, komolyabb menüsoraival pedig le lehet nyűgözni egy átlagos vacsoratársaságot. Annyit lehet ellene felhozni, na jó, hogy az édességekbe túl sok cukrot ír elő, ezért szerintem ehetetlenek a süteményei eredetileg, de ezen könnyű segíteni. (És igen, sok receptet ollózott innen - onnan, de ezt most hagyjuk.)

Karrier

Példaértékű karriert tudhat maga mögött: tévéhíradós biodíszletből egy merész váltással felvállalja, hogy tud, de főképp, hogy szenvedélyesen szeret főzni, és a reklámszakember férj(jel közösen) létrehozza a magyar Nigella Lawsont, mivel észreveszik, hogy hopp, ott, ott van, a rés a piacon. Könnyű felvennie a versenyt a tévében a fényes tokájú, Benke Panírozzuk Be, Abból Baj Nem Lehet Laci bácsival, de a trendi éttermi ilyen-olyan olasz nevű szakácsokkal is: a Stahl Műveket a kettő közé lövik be, azoknak, akik vasárnap már nem a husi-krumplit, és még nem a vérnarancsredukciós-osztrigahabos-parajfelfújtat akarják ebédelni. Húshőmérőt és tésztakészítő gépet nem kell beszerezni a konyhájához, de minőségi serpenyőt és igazán jó kést viszont igen: óvatosan, de adagolja a felső középosztálynak az elemi konyhai eszközkultúrát, nagyon helyesen, egyébként. A birodalom épül, nő, könyvek, tévéműsor, félprofi főzőiskola, magazin, egyszerűbb eszközök saját brandként, képe elénk liffen a bolti polcról: Stahl Judit ugyan szétfotosoppolt, de egyébként rokonszenves arccal ajánlja a kecskesajtot, az öblítőt. Eszméletlen mennyiségű munka, pénz és kockázat van az egészben, ez látszik. Tisztelet érte.

Na, ennyi tutujgatás után, térjünk is rá cikkünk tárgyára, Judit stílusának zúzására!

Merthogy időközben kialakítja a saját, senkivel össze nem téveszthető stílusát, az írásban és a tévéműsorában is. Az új divatnak megfelelően, s a nagyobb eladhatóság okán, csakúgy mint Jamie Oliver vagy Gordon, nem csak receptet közöl, hanem életstílust is.

("Íme, itt vannak a saját barátaim a saját konyhámban, együtt sütünk pizzát, tessék csak nyugodtan voyeurködni.") Ennek a vállalt ódiuma persze az, hogy belesünk egy - érthető módon - kozmetikázott életbe, viszont, és ez nem biztos, hogy a pszichológusán kívül bárkire is tartozna, óhatatlanul bekukucskálunk egy ember frusztrációiba is. (De erről majd a végén.)

Tehát az "életstílusos" főzés, illetve írás a főzésről az ő választott útja, ilyen sem volt még hazánkban előtte. És itt, nem a csokitorta-receptjénél jön az a pont, amitől sokkot kapunk, mint a Körben azok a szereplők, akik meglátták kivonszolódni a csajt a tévéből. Leírhatatlan a rémületünk, arcunkra fagy az iszony. Miért? Mert ez a nő kibírhatatlanul, elviselhetetlenül csincsog. (Ami legalább olyan rettenet, mintha kifordult szemmel, konfitált kacsacombbal a kezében négykézláb kimászna vasárnap délelőtt a képernyőből...)

A csincsogás szó - alkotója Anyám, Sári - azt jelenti, hogy valaki édeskedve verbális és nem verbális eszközökkel mutatja, hogy ő mennyire, de mennyire kulturált, hogy mennyire képben van. Azaz modoros. Megszámlálhatatlan írást tudok idézni, a teljes Stahl-sorozat birtokosaként dúskálok a példákban.

Csemegézzünk!

"Ez a pizza a "nehézfiúk" kedvence, bár tapasztalatom szerint kifejezetten filigrán leányzók sem vetik meg. Sőt, egyik barátnőm - aki ráadásul kortárs táncművészetünk jelentős figurája, és karcsún izmos testéről végképp nem jutna senkinek eszébe egy szumóbirkózó pacnihegy lehengerlő látványa - fáradtabb periódusaiban egymaga is képes bevágni."

"Nem tudom, létezik-e gasztronómiai pszichoanalízis, de ha átesnék ilyesmin, egyik első dolgom lenne bevallani fenntartásaimat a sárgarépával szemben."

"Mégis annyira, de annyira vonzottak ezek a giccsesen idilli képek - a magyarázat: én is nőből vagyok - hogy nem adtam fel a gondolatot (....) És mivel Coppola - ki tudja, miért - nem keresett, mialatt reggeliztünk, kihúztuk szépen a telefont, és visszafeküdtünk még egy órácskára."

"Dr. Spock liberális nevelési alapelveit követő szüleimnek persze nem volt könnyű dolguk testméretemet jóval meghaladó öntudatommal."

"Ez a püré a zöldborsó szerelmi ódája a friss parmezánhoz. Amikor hozzákeverem a rusztikus sajtot a zsenge, lágy zöldborsóhoz, találkozásukból olyan gyönyörű ízharmónia születik, hogy az csakis szerelemgyerek lehet."

"Egyik kedvencem Nyikita Mihalkov Csalóka napfény című filmje. És talán kicsit ciki, mert nem elég fennkölten értelmiségi magatartás - kivált nem egy rendező szakot végzett embertől - de amikor először láttam a filmet, olyan erősen magával ragadott a hangulata, hogy a moziból kilépve azonnal berohantam egy közértbe ecetes uborkáért."

"Ez az olasz eredetű étel nem nyerné el a "legcsábosabb pecsenye" nemzetközi szépségverseny nagydíját, lévén igen - igen csúnyácska szegény."

"Ezen kívül kifinomultak is, akár egy Londonban élő, perui félvér kémnő, egy jövendőbeli James Bond filmből. Szóval rafinált torták, amelyek manapság ezerrel hódítanak (...) és olyanok, mint az előbbi hasonlat hölgyének csókjai: édesek észveszejtőek, ezért halálosan veszélyesek is, mert egy szempillantás alatt beléjük szerethetünk."  

Na, biztonságos, biztonságos? Hogy bírjuk a kínzatást? Muhahahha! Na jó, megkegyelmezek, de még az aranylövés a végére:

"A sikeres kivitelezéshez csupán az a bizonyos kis hatodik érzék kell, amit a férfiak többsége amúgy is hajlamos megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal a magáénak, és csakis a magáénak tudni. Ismerik, ugye a "Grillen Király Vagyok" és a "Bográcsgulyásom-Csúcsszuper" című szerénykedést? És bizonyára azt is tapasztalták már, hogy a teremtés koronája, aki hétköznapokon még elvétve sem néz a konyha felé, azonmód sztárséfnek érzi magát, mihelyst a szabadtéri főzés szóba kerül. Mi lehet ez? Még a halász-vadász időkből származó kollektív tudatalatti késő kori megnyilvánulása? Vagy netalántán az egyik őselem, a tűz megzabolázása felett érzett macsó diadalérzet? Ha ez utóbbi, akkor csak sajnálni tudom, hogy az ókori görögök nem vették fel az erények sorába a mosatlan edények legyőzéséhez nélkülözhetetlen komoly és erős elszántságot is."

Végső csapás, de van rosszabb is.

Turbóhusi, zacsi, secperc, borspuszi, Rózsakert bevásárlóközpont, hiper-szuper, sikítófrász. Budán él, elitgimnáziumba járt, reggelente felhúzza a futócipőjét, van neki Párizsban kedvenc szállodája, minden művészfilmet látott, és igen, el tudta olvasni "Az eltűnt idő nyomában"-t, sőt, az a kedvence. Mindezt a szakácskönyveiből tudjuk. Szinte elviselhetetlenül modoros. Azért, mert a kompetenciáját bizonygatja. A tévében is ezt teszi, mikor kis, puffadt kezével, görbe háttal, gasztroerotikusnak szánt, ám valójában bocsánatkérő mosollyal csincsog, és kompetenciát bizonygat, bizonygat, bizonygat. Ez egyfajta "belvárosi - vagy budai - sokadikgenerációs értelmiségi álomjó szülőkkel bíró - hochkulturált - Szadesz szavazó - "bérletem van a Katona József Színházba"-attitűd, mellyel egyébként semmi gond nincs - (én például szívesen tartoznék ehhez a klubhoz). Az viszont érdekes, ha valakinek ennyire stabil a háttere, ennyire habostorta volt a gyerekkora, ennyire a Fazekasban végzett osztályelsőként, ennyire tájékozott mindenben, és ennyire kerek az élete, akkor miért kell ezt minden megnyilvánulásban bizonygatni?

Mert nyilván mégsem kerek.

Kétségtelen, hogy kreatívan gyógyítja magát, kiírja magából a sérüléseket, de a stiláris környezetszennyezés faktor elég, sőt túl nagy, mint fent láthattuk. Én egyébként bírom a csajt, találkoztam már vele étteremben, boltban, szimpatikus volt. (Mindkét helyen szintén feltűnően kompetenciamán volt.)

Tehát, kedves Judit, egy szó mint száz, szeretlek, gratuláció az életműhöz, de ne feledjük, hogy a "törlés" gomb az íróember legjobb barátja!

Zoltán Erika stílusáról pedig, aki egy főzősműsorban azt mondta a csirkemellre, hogy pipicici, legközelebb írunk a "Zoltán Erika és a Ragyogás című film mélyebb összefüggései" című cikkünkben.

Köszönjük még egyszer a Kövér Ellenőrnek.

"-Alig ír valamit a nathanp meg az izomtibi... " "-TÉVEDÉS!"