Kedves Tibi,

saját és ismerős szülőkről mintázva megírtam a Netfüggő szülő jellemrajzát, ha alkalmasnak találod, tedd ki. Amennyiben poszt lesz belőle, kérlek, említsd meg, hogy az írást nem csak a saját példák, hanem ez a fergetegesen vicces és végtelenül megható rövidfilm is ihlette, amelyben szerintem sokan ráismernek saját vagy szüleik első lépéseire az internet világában.

Üdv
Rékuc

A netfüggő szülőt nagy valószínűséggel távolba szakadt, koleszos egyetemista vagy nagyvárosban/külföldön élő gyermeke vezette be az ámítógép és a világháló rejtelmeibe. Sok esetben régi, idejétmúlt asztali gépet kapnak a szoba sarkába, mert emilezni és híreket olvasni, na meg a gyerekekkel kamerázni jó lesz az is.

A szülő eleinte óvatosan, sőt gyanakodva közelíti meg a gépet, görcsösen ragaszkodik a távollevő gyerek vagy a szomszéd Pistike által, kockás füzetbe leírt okosságokhoz: számítógép bekapcsolása – Skype bejelentkezés – böngésző elindítása – Outlook Express kezelése. A jelszavak és a telefonos support telefonszáma kiemelt helyen szerepel a füzet elején és a telefonos noteszben egyaránt, a supportot pedig gyakran hívja olyan problémákkal, hogy ’nincs net’, aztán egy idő után már rutinosan kapcsolja ki-be a modemet, vagy megtanul várni, amíg a gép kapcsolódik a hálózathoz.

Minden kezdet nehéz, így aztán a kezdő netfüggő szülő sorra elköveti a kötelező hibákat: összekeveri az e-mailcímet és az url-t, ezért aztán a böngésző címsávjába @-t, az Outlook címsávjába pedig www-kezdésű címeket ír és dühöng, amiért nem működik a küldés. Egy idő után megtanulja kezelni az emilt, a webcímeket azonban még sokáig a Google keresőbe írja, a segítő javaslatokat ’működik az úgy is’, ’minek túlbonyolítani’ felkiáltásokkal elhárítva.

Az Outlook címtára hamarosan megtelik hasonló helyzetben lévő, szintén netfüggő szülő ismerősökkel, akikkel boldogan elkezd csereberélni giccsesen villogó (anyuka) vagy pajzánul vicces (apuka) .pps-fájlokat, és hamarosan se vége, se hossza a tömegmaileknek, láncleveleknek. Természetesen minden hoaxnak bedől és lelkiismeretesen árasztja el családját felhívásokkal a legújabb pénzgyűjtő, vírusfigyelmeztető (leégeti a merevlemezt!!!!) és hasonló akciókról. A böngészés közben felugró popup-ablakokra kivétel nélkül rákattint, aztán csodálkozik a pornós reklámleveleken és bosszankodik, hogy ’lassul a gép, fiam, csinálj valamit, ki kéne takarítani innen ezt a sok szart’.

Miután ’fiam’ vagy a szomszéd Pistike legyalulja a Windowst és az ingyenes vírusirtó helyett telepít egy fizetőst, szigorúan megtiltja az Internet Explorer használatát és a Firefoxra felteszi az adblockot, a netfüggő szülő egy fokkal jobban vigyáz a reklámokkal, és a növekvő rutin során a hoaxok is kezdik elveszíteni varázsukat. Helyette intenzív kvízezésbe, honfoglalózásba kezd, ahol gátlások nélkül alázza porba távolba szakadt gyermekeit és lázasan gyűjti az aranykoronákat. Hamarosan rátalál a fórumokra és onnantól hevesen vitatkozik a politikától elkezdve a kötésmintákon át a szilvatermesztési tanácsokig minden témában.

Mindeközben a netfüggő szülő legfontosabb eszköze és köldökzsinórja a Skype, ahol hosszú estéken át nézi webkamerán az unokák minden mozdulatát, vagy aggódik a kisebbik, egyetemista gyermek étvágya, új frizurája és túl sok fülbevalója miatt. A gyerekek telefonjai megtelnek ’nem jössz Skype-ra?’ üzenetekkel és hamarosan a Facebookon is bejelölik egymást. A netfüggő szülő ekkor már a legújabb fajta laptopról, irgalmatlan sávszélességű wi-fin keresztül fórumozik, netbankol és minden lehető ügyet az interneten keresztül intéz (házastársával gyakran összekapnak a géphasználaton, így hamarosan mindketten külön notiról nyomják), valamint a Picasát is letöltötte, hogy az unokákról készült karácsonyi fotókat a megfelelő effektekkel megküldve tölthesse fel a Picasawebre, amiről természetesen körlevelet küld az összes ismerősnek. A régi asztali gép elfeledve porosodik a gyerek régi szobájában és csak azért nem dobták még ki, mert ahhoz csatlakozik a nyomtató.