IIIIISTEN áldd meeeeg a maaaagyart... reá... ve-en DŐŐŐŐT! Ez a mikrofon működik? Magdolna, hogy kell ezt bekapcsolni, legyen olyan kedves... ja, hogy már be van? Nézzenek oda, én meg itt álltam végig, na mindegy. Látom, az iskola felsorakozott, ha a 3/B-sek is elrendezték soraikat, akkor talán kezdenénk is. Itt jegyezném meg, hogy amíg a Hymnusz szól, állsz fiam, két percet bírjatok már ki egy helyben...
Szeretettel köszöntöm az egybegyűlt szülőket, nagypapákat, nagymamákat, iskolánk tanárait, és benneteket, diákokat. Hosszú ideje hagyomány már, hogy iskolánk ezen a napon évzárót ünnepel. Még elődőm, Hertelendi igazgató úr idején vált szokássá, talán nem tűnik szerénytelenségnek, de az én ötletem alapján, hogy rendhagyó módon, péntek helyett csütörtökön tartsuk. Azóta ezeken a napsütötte csütörtöki napokon számos végzős diáktól vettünk búcsút, aki azóta megvalósította álmait, és az itt elsajátított tudás birtokában bizton nézhet elébe minden kihívásnak. Igen, végzősök, első sorban most hozzátok szólnék.
Akad néhány köztetek, akiket hittan-technika szakosként nem tanítottam, mert a faktosok nem hozzám tartoztak, de biztosan hírből már ismertek. Szigorúnak mondanak, és ha jól tudom, azt is mindenki tudja, hogy nálam nem lehet puskázni, mert észreveszem, de aki nálam jól dolgozik, jól tanul, és becsülettel kiveszi a részét az órai munkából, az olyan értékekkel távozik e padsorok közül, amely egész életében bőséges útravalóul szolgálhat számára úgy erkölcsi, mint morális értelemben.
Én azt gondolom, kollégáimmal, a tantestülettel mindent megtettünk azért, hogy most, a Nagybetűs Életbe kilépve felvértezzünk titeket a várható megpróbáltatások viselésére. Azt gondolom, az igazgatók között engem nem jellemez az a távolságtartás, mint más iskolák esetében, az én ajtóm mindig nyitva állt, és igaz ez az elmúlt négy évre is. Itt állnak most a sorok között azok, akik kérdésükkel fordultak hozzám, és bizton mondom, büszke vagyok rá, hogy az élet rögös útján útba igazíthattam néhányotokat, úgy erkölcsi mint morális értelemben. Akikről mondom, tudja, kikről van szó.
Akik pedig nem önként tértek be hozzám egy-egy ködös délelőttön, azok tudják, soha az elmúlt években nem írtam be egyetlen igazgatói intőt sem, mert a kölcsönös bizalom egy jó kapcsolat alapja, és tudom, hogy minden rossz emberben ott rejlik a jó, csak tudni kell kihozni. Na nem úgy értem, mintha bármelyiktek is rossz ember volna, öhő, höhő, höhö. Elnézést, látom csak én nevettem, meg drága Magdolna somolyog itt a bajsza alatt, na miket beszélek, hol a cetlim, tehát... bár végül is hagyjuk a megírt szöveget, az unalmas beszédeket, nemde? Én nem akarok olyan lenni, mint a többi iskolaigazgató, kivéve persze megboldogult Hertelendi tanár urat, hogy itt összehordok minden haszontalant, meg elmondok egy verset, a hátsó sorban már így is ha jól látom, a kis Ágota a C-ből megint elájult, most már mindjárt vége gyerekek, csak átadjuk a könyveket, meg a plaketteket, és lehet menni a menzára, persze csak szép nyugodtan, ne egyszerre, mint az állatok.
Szóvel egy szónak is száz a vége, nem vagyok én semmi rossznak az elrontója, ugye, ugye, azt gondolom, maguk, illetve hát ti vagytok a jövő letéteményesei. Akik ma itt állnak előttem, lesznek az ország vezetői tíz meg húsz év múlva (de mindenki!). Sokan itt találtátok meg a szerelmet, itt jegyzem meg, továbbra sem nézem jó szemmel, ami a folyosókon zajlik, azért idestova 13 éve vagyunk nyolcosztályos iskola, mutassunk példát azzal, hogy nem előttünk csókolózunk, hanem akár az irodában, Magdolna, ugye. Néhány barátság is majd egy életen át elkísér, és emellé vigyétek magatokkal azt a mérhetetlen szeretetet, amelyet e falakból sugároznak elődeink, akik úgy erkölcsileg, mint morálisan fároszként mutatják nekünk az utat a messzeségben.
Most egy meleg kézfogás kíséretében szeretném ide a kosárpalánk alá szólítani azokat, akik jó tanuló, jó sportoló díjat kapnak. Őszintén örülök, hogy fiam Gábor is köztük van - akiről ugye tudjátok, hogy idén ballag az A osztállyal. Mivel edzőtáborban van Marokkóban, az ő nevében én veszem át az ajándékot. Az A osztályból szólítanám akkor: Kiss Tamara, Ráczy Petra, Tauszner-Vaikinen Ügó, a B-ből Tóth István, a C-ből pedig László Áron, és Perschütz Áron, a két áron, hihetetlen. Gratulálok, gratulálok... gratulálok. Gratu... igen, persze, holnap gyere be érte, gratulálok, gratulálok. Ej, István, te örök mókamester, na. Azoknak, akik hátul állnak mondom, hogy ajándékuk az önkormányzattól kapott 15.000 Ft mellé a "Szélmalom vagy katedra?" című könyvet kapják az iskola finanszírozásában, melynek a tanári melletti, a bejárati, és a lépcsőfordulóba és még néhány helyre kitett plakátokról tudhatjátok, társszerzője vagyok. Külön köszönöm a Tauszner-Vaikinen apukának a kirándulásokhoz biztosított buszt egész évben, és a Ráczy anyukának a szülői munkaközösségben végzett lelkiismeretes munkáját.
Végül hadd mutassak be valakit, mert mint ismert, idén elment közülünk Tándoky tanár úr, aki sokunkat a tantestületből is tanított még, de köszöntsük helyette Kiss Klárát, aki idén végzett az ELTE-n és szeptembertől a B-seket és a nemfaktos C-seket egyaránt ő fogja vinni, és aki maga is egykor az épület padjait koptatta. Még elmondok egy verset, amit a diáknapi szavalóversenyen is hallhatott, aki ott volt, az a 20 ember, a többiek bánhatják, mert mások is nagyon szépen szavaltak, nemcsak én. Aztán átadom a terepet dr. Virágné Bodnár Zsuzsa iskolatitkárnak - ugye világos, hogy ő nem doktor, mint én, csak a férje, de ő is automatikusan kapta, mert jogász -, ő átadja a maradék könyvnyereményeket, illetve a még az első félévben rendezett intézményi tanár-diák floorball-mérkőzés serlegét és érmeit tőle vehetitek át fent, mert olyan sok van, hogy nem tudtuk lecipelni, a pedellus Anti bácsi meg kazánfűtőiből írásbelizik ma.
Eredetileg Nagy Edina Holdsugár versét, az Útravaóult szerettem volna a hamuba sült pogácsa mellé nektek felajánlani, de miután a beszédem kint lesz a Modorosblogon, a szerző hozzájárulása hiányában ettől eltekintek, és arra kérletek bennetek, Fehér Ferenc gondolatait vigyétek magatokkal, így legalább lesz valami tartalom is a posztban.
Fehér Ferenc: Padtárs
"Alig szól. Hallgat.
A szeme két titkos ablak.
Se jó, se rossz lány....
Magam sem értem:
ha ott ül – észrevétlen.
Ha nem jön – üres az osztály."
Köszönöm szépen, akkor a Szózat után lehet a menzához sorakozni, ha lehet, engedjük előbb a kicsiket és a tanárokat, mert nekünk még osztályozó-konferenciánk lesz éjszakába nyúlóan, ahol én mindenkiért, aki hozzám járt harcolok, és már tegnap is nagy viták voltak egy-két név fölött, aki kétesre állt, vagy csak kisötösökkel javított, vagy nem írt meg egy-két témazárót, azért ha lehet kérni, ilyen jövőre ne legyen. Hazáádnaaak ...SOOOORS KEZEEEE, i-itt é-él ne-ed, élned ha-al no-od KEEEEEELLL!
Az utolsó 100 komment: