Késő nyári levél, kora őszi megjelenés, még nem annyira távoliak az emlékek.

Mercedesnek köszönjük szépen, látjuk, őt is meghatották a strandolók.

Apa és anya fejenként 20-20 kiló plusszal, 2-4 darab túlsúlyos gyerekkel kétévestől nagykamaszig. Olyan felszereléssel érkeznek, mintha túlélőtáborban volnának: napernyő, kempingszék, nyugágy, hűtőtáska, kisrádió, három strandszatyor telitömve váltóruhával, szalmakalappal, naptejjel, legalább tizenöt különböző felfújható strandjáték, hozzá lábpumpa. Sokáig ordítva keresik a helyüket:

-Ne a fa alá má', hát leszarnak a madarak!
-De a Timike napszúrást kap!
-Dehogy kap, adjá' rá sapkát. De ne oda, hát ott a kuka, nem látod?!

Végül lecuccolnak, míg anya a lábpumpával fújja a matracot, apa elmegy felmérni a büfét, ahonnan két krigli sörrel tér vissza. Miután megitták, anya (szigorúan kétrészes fürdőruhában, közszemlére téve a műtéti hegeket és diszkréten remegő hájakat) lehever és a bulvármagazinokba mélyed, apa unatkozik, inkább a gyerekek után megy a vízbe. A kis drágák ekkorra már az agyára mennek a többi fürdőzőnek, mivel vagy egy gumicsónakban evickélnek körbe-körbe, vagy tíz literes vizipisztolyokkal lőnek mindenkit, aki most szokja a hideg vizet. Apa hozza az idei divatú dobálós vizijátékot, és megkezdődik a meccs, mivel számára nem a szórakozás a cél, hanem magzatainak megalázása.

-De apa, túl messzire dobod!!!!!
-Korábban kell ébredni, nem reklamálni!

Mikor jól elvette a gyerekek kedvét, jöhet a vízbe dobálás. Minél kisebb a gyerek, annál messzebb.

-Na mit bőgsz, nem kell beszarni, apád vigyáz rád!

Ami nem igaz, sok esetben a nagyobb testvérek húzzák elő a víz alól a rettegő kicsit (igaz, ők is kiröhögik).
A parton aztán kiviláglik a strandolás igazi célja: lángos (sajtos-sonkás-tejfölös), hekk, sültkrumpli, koviubi és sok-sok hideg sör, meg persze, amit a hűtőtáska rejt. A délután folyamán a kisebbek elalszanak, a nagyobbak kártyáznak, a szülők beszélgetnek (ordítva).

-Hallod, emlékszel, Görögbe milyen sós volt a víz, még a tökömet is kicsípte.
-Hát igen. Csak jobb itt a magyar tengernél.
-Legalább értjük, mit mondanak.
-Na azért ott is elboldogultunk a Ricsike németével.
 

Rosszabb esetben:

-Hallod, emlékszel, Görögbe milyen tiszta a víz?
-Ja, itt még a lábadat se látod.

Este fáradtan szedelődzködik a kis társaság, a kicsik könyörögnek, de a szülők már látják a lényeget

-Te, szaggatsz egy kis nokedlit ahhoz a pörkölthöz?
-Igen, de ne felejtsünk sört venni hazafelé!

 

Ez a kategória nem modoros, de egy kis társadalmi helyzetábrázolásnak remek.

Reméljük, Merci csak szemlélőként vett részt benne :-))