Nem szeretem azt a szót, hogy "balek", kicsit ódivatú és modoros is... eredetileg a Vesztesen gondolkoztam, de talán mégis ez fejezi ki legjobban a ma tárgyalt emberfajtát, aki az Ingyenélő tökéletes párja (a lúzer műszó nálam tiltólistán van).

A Balek sosem tud ellenállni a kísértésnek, hogy jótékonykodónak, nagyvonalúnak látsszon - és rögtön utána meg is bánja, ha ismét túl gavallér volt. Ami igazán balekká teszi, az az, hogy nem fejlődőképes, saját kárán sem tanul.

Pénzügyek:

Bármiről is legyen szó, mindig ő jár rosszul. Össznépi sörözésekkor ő marad utolsónak, magára vállalva ezzel a sumákolók "elfelejtett" rövideinek, söreinek, és persze a személyzet által kamuból behúzott italok költségeit.

-Csucsukám, te mennünk kell, fáradtkák vagyunk, összedugtuk a fejünket a Beussal, nekem volt négy Borsodim, a Beus ivott egy Bacardikólát meg egy Bailey's-t, figy, az összesen háromezerkilencszáz, itthagyunk négy forintot, ebben már benne van a jatt is.

Természetesen nem megy bele semmilyen vitába, a béke kedvéért inkább állja a cechet és még bőségesen jattol is, amit a csaló pultos sátáni mosollyal zsebre is tesz. Ne felejtsük el, hogy aki adott is a társaságból pénzt, az természetesen a borravalóhoz nem, vagy csak kis mértékben járult hozzá.

Más alkalmakkor udvariasságból fizeti ő a kört, hogy aztán feledésbe merüljön a gesztus viszonzása - általában a meghívottaknak sürgős dolguk akad, nem akarnak aznap többet inni, vagy valami másik buliba mennek tovább.

-Na mi toljuk tovább a cangát az M2-be. Tessék, tudsz visszaadni ötezresből kettőt?

-Hagyd csak, állom én. Majd legközelebb rendezed te.

-Oks, de szóljál, nehogy elfelejtsem!

Szegény Vesztes ilyenkor már szívja a fogát, mert tudja, hogy ezt már nem látja újra. Igazából most se lett volna kedve jótékonykodni, de kényszert érez a jófejségre, azonnal meg is bánja előzékenységét. Visszaút nincs.

A Fuvaros:

Eleve vesztes helyzetből indul az, aki hivatalosan is fuvaros, taxis. A rokonság, a szomszédok mind úgy érzik, hogy a Fuvaros az ő személyi sofőrjük, és hogy a taxis mobilszáma az egy 0-24-es ügyfélszolgálat.

-Lórikám, szevasz, baszod. Nem zavarlak, felébresztettelek?

-(álmos hang) Á dehogy, mondjad csak.

-Figyelj, a Praktikerben veszünk a Kingusékkal egy létrát meg egy új fűnyírót ma este. Nem lenne nagy gáz, ha esetleg segítenél elszállítani a cuccost? Természetesen nem ingyen gondoltuk.

-Ne hülyéskedj, persze, hogy segítek.

A fizetés persze itt is elmarad, köszönhetően a balek fuvarosnak, aki udvariasságból nem fogadja el a felkínált pénzt - ne sérts meg, hagyd már, ne hülyéskedj...

A hivatásosok után persze még többen magukra ismerhetnek, következik az ismerős, akinek van autója.

A fenti fuvaros esete vele is gyakran megtörténik, de még kellemetlenebb a baráti társaságok közös programjaikor az elvárt kocsikázás.

-Bandesz, öreghaver! Te apukám, figyelj már, mit szólnál, ha a jövő hétvégén leugranánk a Dáciékhoz Harasztira? Lesz valami oltári nagy bográcsolás gitározással egybekötve, na?

-Ja, nem is rossz ötlet, végülis megoldható.

-Na, ez állat. Hogy gondoltad, kocsival mennél esetleg? Mert ha beférnénk...

A kényszerfuvaros persze belemegy, és nem egyszer kénytelen mindennemű alkoholfogyasztásról lemondani, a benzinre pedig nem fogad el semmilyen hozzájárulást. Persze csendben szívja a fogát, hogy de jól jönne az a kis pénz...

Útközben kénytelen elviselni a potyautasok okoskodásait, rövidebb, gyorsabb, hátsó utas tippjeit, kedvenc zenéjének fikázását, a kényszerű megállókat - hazafelé pedig még nagylelkűen mindenkit ajtóig visz, hogy ő mászhasson utoljára ágyba.

-Király ez a Bikini, imádom őket, kicsit csavard föl, hijj! Ma éjjel nem hat rám a józanság szava, részegen a BANDESZ visz haza! Bandesz, király volt nagyon. Na, ha itt ki tudsz dobni az éjszakai hatosnál, az tök jó.

-Hagyd már, hazaviszünk titeket.

-Frankón? De nyugodtan tegyél ki, hazatalálunk, nagyfiúk vagyunk.

-Ugyan már, tíz perc, nem mentek sehova.

-Á, kösz, édes vagy. Ha nagyok leszünk, tényleg megháláljuk!

A telefonközpontos:

Alapesetben ő szervezi le a Társaság aznap esti programját, saját költségen.

-Na csá apám! Mi lesz ma este?

-Hát nem tudom, szerinted? Belga vagy a Haxen esetleg? Kik jönnek még? (kulcsfontosságú szempont, ezen is múlik, hogy elmegyünk-e)

-Nem tudom, gondoltam, szólok a Macskának meg a Koponyának. Tudsz róluk valamit, hogy ráérnek-e?

-Nem sokat. Beszélsz velük?

-Ja.

-Aztán csörizz már vissza légyszi, hogy jönnek-e.

Ennél még durvább eset az, amikor a Balekot az Ingyenélő csupán megprenkeli (rácsörög röviden), mert pont nincs pénz a kártyáján, vagy egyszerűen így szokta meg, mert a Balek úgyis dolgozik már, ő meg még csak tanuló. Ennek ellenére a sikeres diplomázás és munkába állás után is sokan megtartják ezt a jó szokásukat, és örömmel prenkelik a Balekot kenyérkeresőként is.

A házigazda:

A házigazda szerepe sosem könnyű, főleg akkor nem, ha mélyen tisztelt Társasága ingyenélő szadistákból és rontópálokból áll.

Fiatal korban meghatározó probléma az összejövetelek helyszíne, mert kezdetben még kocsmákban sem mindig szívesen látott vendégek a tizenévesek, később meg spórolás címén próbálnak inkább olyan helyet keresni, ahol az olcsón beszerzett alkoholt is gond nélkül be tudják vinni (a szervezetbe mármint).

Így lesz mindenki legjobb barátja az, akinek már saját búvóhelye van, esetleg a szülei annyira vesztesek, hogy örömmel engedik át a családi fészket egy-egy  meghitt összejövetelre.

A szadista látogató ilyenkor örömmel teszi pokollá a házigazda estéjét, és bosszantja őt szándékos rongálásaival, a többiek bujtogatásával.

Fuldokolva röhög, amikor a házigazda szorgos hangyamunkával feltöltött éléskamráját, bárszekrényét tücsökként kifosztja, rögtönzött divatbemutatót tart az anyuka/barátnő fehérneműit felpróbálva, örömmel dobálja ki az ablakon a szemetet, cigicsikket, sörösdobozt, üveget. Minden hangszeren megtanul játszani,  szívesen teszteli a hifi hangerejét, különösen hajnaltájt. A háziállatokat is gyakran itatja alkohollal, kínozza hülyeségekkel. Távozáskor heccből szívesen visz magával emlékül bármit.

Az aggódó házigazda ekkora már sokszorosan kiérdemli a sóher zsidó bélyeget, aki minek filléreskedik, amikor mi csak jól érezzük magunkat.

A balek házigazda hiába fogadkozik, hogy többet nem szervez semmit, pár hónapon belül újra meggyőzik a többiek, "behízelgő modorban", üres ígéretekkel... a történelem pedig ismétli önmagát.