Korai posztomon felbátorodva Afromagyar bloggerína is összegyűjtött egy csokornyi modorosságot a külföldi élet mindennapjairól, amolyan Testbeszéd-stílusban.

 

Vannak helyzetek, amikor az ember lányának nincs más választása, mint modorosnak lenni.

 

De mire is gondolok?

 

Tegyük fel, hogy egy szép tavaszi reggelen a jómunkásember, megérkezvén munkahelyére, beszáll a liftbe, ahol külföldi kollégájával kényszerül utazni.

Az első pár másodperc a következők szerint zajlik:

 

- "jó reggelt" köszöntés a kívánt nyelven

- padló erőteljes nézése mindkét fél részéről

- egymásra pillantás "szeressük egymást, gyerekek" mosollyal karöltve

- "gyönyörű idő van ma is" - miközben odakint szakad az eső

- lift megérkezésekor ismét egymásra pillantás "szeressük egymást, gyerekek" mosollyal karöltve...

- "legyen szép a napod" kívánása a megfelelő nyelven

- a liftből való kiszállás után fontoskodó, sietős léptekkel távozás

 

Irodába érkezéskor, ahol a kedves kollégák már belevetették magukat a munkába, kötelező a helyi nyelvet használni köszönéskor. A köszönés viszonzásával általában elnéző mosoly jár, mely a nem éppen tökéletes kiejtésünkre vonatkozik.

 

A kötelező reggeli értekezletre való menet a jól bevált útvonalon történik. A szembejövő kartársak es kartársnők szinte mindegyike "hey"-t köszön és kacsint. Ezt a magyar dolgozó újabb mosollyal viszonozza. Vagy hálája jeléül, mert otthon annyit nem mondtak neki, hogy "fogd meg a bokám", vagy azért, mert így látta tanult kollégáitól.

 

A reggeli értekezlet hagy némi kivánnivalót maga utan, mert először kötelező végighallgatni a flamand nyelvű belső megbeszélést, amiből a magyar delikvens egy büdös szót nem ért.

Ezt követően rátérnek végre a lényegi kérdésekre, majd dolga végeztével mindenki folytatja bokros teendőit.

 

Mikor déli 12 magassagában a munkatársak szállingózni kezdenek az étterem irányába, kelet-európai barátunk még inkabb marad egy kicsit asztalánál, és elolvassa a napi sajtót, azaz az interneten magához vesz némi kötelező irodalmat, mint homár, modorosblog és társai.

 

Ahogy a többi irodalakó tele hassal megérkezik, kezdetét veszi a kötelező jellegű jópofizás:

 

- Már megint esik az eső.

- Hát igen, mondják is, hogy szép ország Belgium, kár, hogy nincs rajta tető. Amúgy mi újság Magyarországon? Van már Euró?

Ésatöbbi, ésatöbbi.

 

A nap fennmaradó részében hősünk elvégzi a munka dandárját, majd, mint aki jól végezte dolgát, hazaindul tisztes hajlékába.

 

Természetesen ismét a helyi nyelven köszön el, de immár az elnéző mosoly látványa elmarad, vagy csak nem látja az illető, mert ilyenkor már "szarik az alkotmányra".

Bokros teendők, déli 12 magasságában - már csak ezekért is megbocsátom az ékezetek hiányát, megérte magyarítanom a szöveget.

Hát dank je wel, és erősítsd továbbra is sikerrel a belgiumi magyarok táborát! :-))