Ti, akik immár felnőttként kiléptek...

Nem is folytatom, hiszen aki vette a fáradságot és megnézte a Moszkva tér c. bűbájos filmet, az már kaphatott a ballagási közhelygyűjteményből egy csokorra valót.

Jezy idén így látta:

Gaudeaaaamuuus Igituuuur

Élmények és emberek, melyek nélkül "szürke" lenne ez az életbevágóan fontos esemény. Gondolom, sokan átéltetek pár kötelezően szar ballagást, gondoltam, összeírok pár sort a látott vendégseregről. Az igazgató idézetekkel tarkított beszédére sajnos nem figyeltem, annyit viszont elcsíptem, hogy most kezdődik a NAGYBETŰS ÉLET!

Jó nyamnyogást! Továáááábbb, Továábbbb...

1. alany: a 26.-ik jó messziről jött vidéki rokon.

Ismertetőjel: narancssárga rikító ing (általában összegyűrve az utazás miatt, a Wartburg biztonsági öve kicsit kikezdte), aladdin-cipő (abnormális módon vékonyodik és göndörödik felfelé a lábujjhegyekhez érve), borosta, műanyag napszemüveg, felzselézett haj, elengedhetetlen kellék a kis szüttyőbe gyömöszölt kompakt fényképezőgép, mely nyakba lett akasztva a könnyebb elérhetőség
érdekében.

2. alany: öreg néni (jóég tudja kinek a kicsodája), aki 15 éve vár erre a pillanatra.

Ő az utóbbi 24 évben nem tett meg nagyobb távolságot (tojásért azonban mindennap legyalogolt 58 métert a falun belül). Még a legnagyobb melegben
is képes minimum 3 rakottszoknyát felvenni. Matyóhímzéses fejkendőjét 150méterről ki lehet szúrni.

3. alany: a büszke anyuka.

Polipokat megszégyenítő módon 2 kézzel több virágot bír el bárki másnál és
már a ballagás kezdete után 2 perccel késztetést érez, hogy az összeset csemetéje kezébe adja, nem törődve szegény gyermek korlátozott teherbíróképességével.

4. alany: a kamerás.

Sok hozzáfűznivaló nincs: mindent, mindenhonnan, minden szögből, feltétlenül rá-zoomolva.

5. alany: statiszták.

Felsíró kisgyerekek, rohangáló ovisok, Pistike, akit tuti a napra állítanak és kisvártatva elájul, a metálos unokaöccs, aki punk frizurájától és fekete ruháitól akkor sem vállna meg, ha mindennap kapna 5 liter kannásbort.

Én sosem értettem, hogy mi a jó ballagásban, és ki élvezheti a szülőkön, nagyszülőkön kívül. Jellemzően a sajátjaimat is ellógtam, nemhogy másokéra elmenjek.

Két megfigyelt fajtát tudnék még hozzátenni:

Az agresszív ismerős:

A harmadikosok azért állnak sorfalt, hogy ő áthatoljon rajta, a méltatlankodó egyedeket pedig befenyítse - szóval, tettel. Természetesen ha vele egykorúak állnának sorfalt, már nem lenne ennyire magabiztos, egy igazi senkiházi.

A gáláns nagypapa:

Vonulás közben, mindenki előtt támadja le az unokát és nyújta át neki a pecsétgyűrűt, Doxát, kocsikulcsot.

Bár a ballagási főszezonnak már vége van, az emlékek még kellően frissek lehetnek - és azért a diplomaosztókkal is kifejezetten nagy metszetet mutat a kétfajta ünnepség összetétele.

Ígérem, nem ez volt az utolsó :-))

Ja! És mi is lesz egy hét múlva pontosan?

Buláj, hepaj!