Modor Tibi nagyon szeret trécselni, diskurálni. Munkahelyén, műanyag kávéspohárral kezében gyakran megállítja manírozott kollégáit:
-Állj meg egy szóra, vándor! Adjisten szakikám, mi jót csinálsz?
-Halihó, Tanár úr! Csak álldogálok, jótállok magamért, höhöhö. Várom a csipet csapatomat.
-Nahiszen. És hogy van a kiscsaládod, felesleged?
-Hát, valakinek egészsége van, nekem feleségem! Viccet félretéve (Spaß beiseite), jól megvagyunk az oldalbordámmal, gyerkőcök is tanulnak. Na meg csavarognak, folyton nyúznak, csak úgy játszásibúl.
-Istenkém, ez már csak így van. Nálam is asszonypajtás egyszerre dolgozik meg írja a diplomamunkáját... mi mást tehet az ember lánya? Pedig hát - közgazdászokkal Dunát lehet rekeszteni.
-Bion bion, alakul a molekula. Kell az a diploma. Én azt mondom, a diploma kell meg a nyelvek. Főleg az angol, és mostanában az orosz. Egy tíz évet nem adok rá, és hálóval fogják fogni az oroszul beszélő külkereskedőket.
-Eddig és ne tovább! Én anno decibel a plósagyot is áttettem egyes szám második személybe... na de kartács, a távozás mezejére lépek. Minden jót!
-Reméljük a legjobbakat! Nejednek pedig kéz- és lábtörést az államvizsgához!
-Gondom lesz rá!
Tibi pedig sugárzó arccal, ruganyos léptekkel vonul vissza asztalához, és azonnal papírra veti a hallott kulcsszavakat... :-)