A mániákus állatvédő mindig ijesztő és gyanús, de a biológiailag eredendően erősebbre kódolt empátia miatt elsősorban hölgyekre (gyermektelen hölgyekre fokozottabban) jellemző. A macskás kategória alapból legendás és félelmet keltő (tudjuk: a macska természetesen lenézi, megveti és kihasználja), de a kutyás nő még gyanúsabb.

Gondolt már bárki bármi rosszra, amikor egyedülálló nőt látott nagytestű kankutyát sétáltatni? Meg eleve: azt a mocskos, ázott, büdös, loncsos, szőrös kis ebet odaadóan puszilgatni, aki a napi sétája során tíz perce még sok-sok másik aranyos kis kutyus szottyos valagát nyalogatta, szagolgatta, esetleg még desszertként elfogyasztott egy-két darab friss kakit is, némi pisilefetyeléssel? Ezek lehetnek bármilyen ásványvízen, Kobe-marhán nevelt, saját tévével rendelkező elkényeztetett dögök, a friss szarnak egyik se tud ellenállni, mert egyszerűen ilyen ocsmány férgek. Az ember legjobb barátai.

Na és ezeket imádják valamiért a végletekig, brutális módon - többnyire nők.

Ismerős képlet: gyönyörű, nemes, aranyos, kedves, dögönyöznivaló, ápolt, szépségverseny-győztes állat - és csúnya, ápolatlan, igénytelen gazdi?

A klasszikus állatimádó nő tehát: elsősorban nem nagyon nő, csak valahol nagyon mélyen. Inkább ilyen behatárolhatatlan, fura lény, akinek már a másodlagos nemi jellegeinél sem stimmel valami. Mindene használt, örökölt, toprongyos, praktikus. Ám nehogy azt higgyük, hogy nincs pénze! Nagyon is jól keres, jó végzettsége-állása van, csak mindenét ezekre a rohadt dögökre költi, mivel vele úgyse állna össze semmilyen szerencsétlen balek.

Frizura: praktikus, kényelmes, fodrász sosem látta. Anyukája évente egyszer levágja tüsire, aztán hagyják szabadon megnőni. Esetleg copfba fogja, esetleg nem. Szereti a mákos frizurát: azt a fajtát, ami az ilyen szektás-zeneiskolás-gyülekezeti-túrabolond nőknél is megfigyelhető: valaha sötétebb alapszín, de ebbe egyre több ősz hajszál keveredik, amit igénytelenül összefog valami befőttesgumival a tarkójánál, hogy ne fújja szét folyton a szél. De lehet még praktikusabb: ilyenkor simán mindig fiúsra, rövidre vágatja, áramvonalasra főnözi. Nincs vele gond, könnyű mosni, szárítani, fésülni (kivéve, ha elaludja). 

Szemüveg: praktikus. Valószínűleg ezt is már 10-20 éve megcsináltatta, hiszen a Zeiss örök minőség, örökké tart, legfeljebb szarul néz ki egy idő után (esetleg már akkor is). Fényre sötétedő rendőrlencsék, ezüst- aranykeret, esetleg extrán felpattintható barna lencsék, törhetetlen, tekerhető keret.

Cipője: valami kényelmes túrabakancs. Jó meleg, magasszárú, szorosra (passzentosra!) kötött cipőfűzővel, hogy jól tartsa a bokáját meg a bütykös-gombás széles lábfejét. Hernyótalpa itt-ott már töredezett, így még jobban megragad benne a lábbelit már teljesen átszövő kutyaszar.

Nadrág: unokaöcstől örökölt vagy turkálóban szerzett férfimodell, alul szépen, bokalengetőre levágott szárral, hogy azért mégse a földön húzza meg a sarkával tapodja. Praktikus, kényelmes viselet - kutyasétáltatáshoz, kutyaketrec-takarításhoz, munkába járáshoz egyaránt kiváló. Mivel túlsúlyos, ezért a combjai között gyorsan kidörzsölődik (kirohad) - ezt klasszikus foltozással oldja meg. Egy ilyen szart képes 10-20 évig elhordani. Ha tényleg már nagyon szétfeslett alul, levágja azt is, és jó lesz bricsesznek (!), rövidnadrágnak (!), amiben nyáron majd büszkén mutogathatja narancsbőrös, visszeres, idomtalan combjait, besüppedő térdkalácsait, ikszlábait.

Felsőruházat: praktikum. 90-es évekbeli, lezser alvóspóló (nappalra is), thermopulóver, mellény, ami éppen van.

Alsónemű: reméljük, sosem tudjuk meg, de praktikusra tippelek itt is. Bár ezek hajlamosak a póló alá nem venni melltartót.

Óra: praktikus. Vízálló, porálló, ütésálló, stopperes, digitális, sokéves, ronda. De legalább a műanyag szíj nem csípi be kis fekete karszőreit.

Megszállott állatvédők!

Mert hogy védhetjük legjobban az állatokat? Ha szabadon, Isten gyönyörűségére engedjük őket szaporodni, játszani, felnőni, sokasodni, fejlődni. Természetesen úgy segítünk rajtuk a legjobban, ha háziasítjuk őket, majd ezeket a vadon élni képtelen lényeket óvjuk, dédelgetjük, szaporítjuk - de nehogy hasznuk legyen! Mert gonosz parasztemberek vannak, akik nem köttetik el a dögeiket, hogy aztán a kölyköket nagymama-módszerekkel ártalmatlanítsák (kő, víz), esetleg emberséges módon szélnek eresszék őket valahol a kiserdőben. 

Nade! Van egyik oldalon ez az idióta, aki idáig hagyja fajulni a dolgokat - ki tudja, miért - és a másik oldalon jön a megszállott, aki valamiért úgy érzi, hogy az összes ilyen magányos lelket kötelessége megmenteni. Befogjuk, hazavisszük, elsózzuk, menhelyre visszük - mi több: menhelyet alapítunk. Ha menhelyről fogadsz örökbe, akkor két lelket mentesz meg: egyet, akit befogadsz - és még egyet, akit a helyére vehetnek. Zseniális, még több 1%-ot nekik is.

És természetesen igazán állatbarát módon úgy teszel a legjobbat a világért, ha minél több cicát meg kutyust nevelgetsz békességben, teljes iparágakat építve rájuk - főleg természetesen kutya- és cicaeledel-gyárakat támogatva, ahol kevésbé védeni való állatkákat (mendemondák szerint alomtársakat meg csövesbácsikat is) darálnak be, hogy ezek a szerencsétlen kis félszemű, tetves, nyomorult ragadozók jóllakhassanak - és hobbiból néha elkapjanak egy-egy kis énekesmadarat (minek ment oda, hát igen, ragadozó szegényem, a hormonok ellen nincs mit tenni!).

És puszilgatja, csókolgatja, az ágyába szoktatja. A gyereknek is jó, ha van kutya. Nyalogassa csak nyugodtan, ennyit ki kell bírnia, különben gyenge lesz az immunrendszere.

Közös képek a közösségi oldalakon: ágyában három-négy loncsos-bozontos, piszénpisze kiskutya nyalja a gazdinéni szép kis arcát. Ha valaha is tetszett volna, azonnal megundorodsz ettől a bestiális perszónától. Szerelmeskedni a kutyussal, és? Láncon tartani, na az az állatkínzás. Neki is jó. Az az állatkínzás, ha nem hagyod szerelmeskedni. Mi több: az állatvilágban is megfigyelhető a fajok (nem fajták!) közötti keveredés, teljesen normális, egyidős az emberiséggel, csak most nincs éppen kellő társadalmi elfogadottsága.

Pedig lenne megoldás, még kevésbé fájdalmas is. Emberséges sterilizáció, azt az egy évtizedes kifutási időt meg kibírjuk valahogy, rendezett körülmények között.

De nem. Hagyni, tenyészteni, ajándékozni, tukmálni, hirdetni, szaporítani, kínozni, kasztrálni, sokat tartani, sokat rájuk költeni - az jót tesz nekik. Egy állat mennyivel több szeretet tud adni, mint egy ember! Az embereket már gyűlölöm, csak az állatokkal értek szót... ők soha, senkinek nem ártottak (kivéve: egerek, cicák, pipik).

UPDATE: Itt érdemes még olvasgatni - Demény, a kötsög, és akik felháborodtak.