Csak egy kicsit, tényleg. Annyira szeretném már tudni, milyen, ha az embert tényleg, de úgy istenigazából gyűlölik.

De nem csak a szokásos flegmaság vagy cinizmus, amit bárki megtapasztalhat, ha mondjuk az ügyintézőnek-eladónak rosszabb napja van, hanem amolyan igazi, sistergős gyűlölet. Na egy olyanra volna most nagyon szükségem. Nem sima utcai rablás vagy valami random galeri bokszeres ökle, hanem személyre szóló. Hogy érezzem, azért gyűlölnek, aki én vagyok.

Olyanra van nagy szükségem nekem.

És még erre se vagytok hajlandóak, elszomorító. Gyűlölj, kérlek, na. A kurva anyádat, rohadt életbe már. Az a baj veled, hogy szarba se nézel, hogy gyűlölsz. Ugye érzed már a zsigereidet egyre inkább átjáró gyűlöletet? Érzed? És ne mondd, hogy együtt fociztunk mindennap iskola után, én tudom, hogy akkor is gyűlölsz... mostanra már.

Kimondta! Végre kimondta! Gyűlöl, ő is gyűlöl, mindenki gyűlöl! Végre... :) De szar... 

Gyűlölnek, emberek, gyűlölnek!