Ld. az első részt

Kedves Tibi,

egy könyvbemutató ihletett meg. Sajnos, nem volt nálam diktafon vagy bármilyen más dolog, amivel felvehettem volna, ezért igyekeztem emlékezetből leírni. Amennyiben úgy vélitek alkalmas a Modorosblogban való megjelenésre, úgy használjátok fel.

Szilárd 

-Üdvözlök mindenkit Mezőpataky-Sipos Béla Az alsó középosztály társadalompszichológiai változásainak nyomon követése a Közép-Dunántúlon 2000 és 2010 között című könyvének bemutatóján. Szerzőnk a Dunamelléki Baptista Egyetem tanszékvezető docense, aki már számos írásában foglalkozott ezzel a témával, többek között a Dominicus Kiadónál 2006-ban megjelent Kisvárosi fluktuáció avagy a kisfröccs társadalomlélektana című művében is ezt a kérdést boncolgatta. Nem is szaporítanám a szót, hanem felkérem Harangvölgyi Kristóf professzor urat, a Budapesti Szabadegyetem Társadalompolitikai Intézetének főigazgatóját, hogy néhány mondattal mutassa be nekünk a könyvet.

-Köszönöm Déghy Valér kollégámnak a bevezető mondatait. Nos, mit is mondhatnék a könyvről? Mielőtt elkezdenék beszélni, hadd mondjak valamit. Anélkül, hogy hosszan elkalandoznék a magyar társadalomtudomány elmúlt két évtizedének útvesztőiben, szeretnék kitérni arra, hogy a Tisztelt Szerzőt én már hosszú évtizedek óta ismerem, remélem nem tagadja le (nevet, a közönség soraiból enyhe, finom derültség, Szerző mosolyog). Emlékszem, úgy ’87-88 körül együtt borozgattunk Hartwig Gyurival a visegrádi szimpóziumon és már akkor felmerült Bundiban – bocsánat, de mi a szakmai berkekben csak így hívjuk, Bundi - szóval, már akkor felmerült Bundiban, hogy kéne valamit kezdeni az átalakuló középosztály társadalompszichológiai kontextusainak mibenlétét feltáró kutatásaival. Nem részletezem – bár megtehetném, de hát az idő ugyebár szorít - szóval ilyen-olyan okoknál fogva ez a munka csak most lépett olyan fázisba, hogy könyv, mégpedig kiváló könyv szülessen belőle.

Nyilván egy könyvbemutató nem ad alkalmat arra, hogy hosszan és elmélyülten boncolgassuk a műben is érintett rendkívül jelentős problémakört. Egyrészt nem kívánom untatni az itt szép számban megjelent úri közönség (enyhe, finom derültség), másrészt én sem tudnék mást mondani, mint amit Öyvind Kvake-Olsen – akit nyilván senkinek sem kell bemutatni - írt egy recenziójában Thomas Masters-McDonald tudománytörténeti jelentőségű klasszikusáról: a társadalompszichológia jelenlegi kontextusát paradigmaválásra ösztönző alapvetés. Ugyan, Bundikám, ne szerénykedj! (Szerző zavartan mocorog a széken)

Mit is várhatunk egy ilyen alkotástól? Személy szerint azt várom, hogy kalauzoljon és orientáljon. Ugye az alapvető kérdés: a problémafelvetés. Van-e legitimációja a társadalompszichológia tudományán belül annak a problémafelvetésnek, illetve a problémafelvetés azon módjának, amit a könyv alkalmaz? Létezik-e egyáltalán az a probléma, amit a könyv felvet? Ha igen, helyesen veti fel a problémát? Még számtalan ezzel kapcsolatos kérdés merül fel bennünk, de sajnos erre most nincs idő, hogy konkrétan kifejtsem, mire gondolok (az előadó már számos publikációjában kifejtette, hogy a terjedelmi korlátok miatt nem képes a problémát a megfelelő mélységig kifejteni. Sőt, már több könyvében is kifejtette, hogy a könyv terjedelmi korlátai miatt nem tud részletesen foglalkozni ezzel a – mai napig nem tudjuk – milyen problémával. Valószínűleg a Britannica Encyclopedia teljes sorozata nem lenne elegendő a probléma kifejtésére)

-Nagyon köszönjük Harangvölgyi professzor úr gondolatébresztő és mélyenszántó előadását!