Régi kedvencünk, hácsé küldte a mait is - egyúttal arra kérünk szépen mindenkit, hogy az oldalán található dobozban adjon le rá egy-egy szavazatot. Köszönjük.

Liger Károly neve már fogalom a szakmában. A szeretetről és a boldogság eléréséről szóló könyvei százezres példányszámban fogytak el a könyvesboltok polcairól. A lélek kutatása számára nem csak szakma, hanem hobbi is. Ahogyan ő fogalmaz: „mindenkiben ott lakozik a saját öröm feltárásának lehetősége.” Liger Károly beavat bennünket abba, hogyan lelt rá saját boldogságára, s az ezt tápláló folytonos öntevékenységre.

A világban annyi a szenvedés, a rossz, a gyűlölet, hogy másról sem szólnak a hírek. Ritkaság, hogy valaki a derűsebb oldalról szóljon. Egyedül érzi magát ebben a harcban?

A megismerés számomra a felderítő öntanulás folyamata. Ha harcolok is, csakis békésen teszem. Küzdeni nem egyenlő az erőszakkal. Mert mi a szeretet? Önmagunk árnyékvetülete egy másik személy holdudvara felé. S ha felfénylik a szemünkben egy csillag, s van megfelelő visszacsatolás, az már a siker első fázisa. Már egész fiatalon megfogadtam, hogy megtanítom a körülöttem élőket szeretni. Úgy kell léteznünk, hogy közben a belső születések folyamatát is ismernünk kell. Mindig van tovább, még az utolsó határvonal után is.

Úgy tudom, mélyebben foglalkozott a halállal is. Hogyan fér meg együtt a gyász és a boldogság?

Minden szeretet végül halállal zár. Aki megszületik, annak keresztje az elmúlás fonnyadt, fekete gyümölcse, melyet az utolsó mozdulatával kénytelen leszakítani. Az emlékek fakulnak, idővel vesztenek színükből, fényükből. Mi, élők vagyunk tanúi ennek az archiválási folyamatnak; melynek legfőbb ellensége a felejtés, mely vírusként fertőzi a küzdelemben maradtakat. A boldogság végül áthajlik könnyezésbe, s ez nem szentimentalizmus részemről, csak a tisztánlátás állandó gyakorlása. A rossz és a jó küzdelme nem ér véget egy korszak lezárásával, mindig jönnek új ellenségek, s legtöbbször mosolyogva, álszeretetet mímelve felénk. Tudnunk kell különbséget tenni, ez is egy „szakma”, mint ahogy az életbenmaradásért folytatott küzdelmünk is az. A gének nem hazudnak.

Mi lesz a legújabb könyvének témája? Az Önszeretet és a Legbelső boldogság után merre kutat tovább az emberi lélek útvesztőiben?

A hangulat forrása. Ezzel a munkacímmel írom az új könyvemet. Foglalkoztat, mitől leszünk egyik percről a másikra komorabbak. Itt a boldogság eleresztése a tét, s a veszteség utáni mély megnyugvás, beletörődöttség elviselésének a tudata érdekel. Az alsó lépcsőfokon állva is fel lehet jutni újra a csúcsra, s ha nem is oda, de legalább annak irányába. Minden lépés a közelség áhítata. Ugyanakkor távolodás is egyben, egyik hangulattól a másik felé. Fel kell ismernünk a pozitívumot. A negatív energiáknak nincs helye az emberek közti érintkezésben. Mégis jelen van, de tennünk kell ellene. Egy mosoly, egy érintés hídként funkcionál a személyek között. Érzelmi hidak ezek, melyeken nap, mint nap át kell kelnünk, még ha fáradságos is, törekednünk kell. A törekvésnek is van hangulata, mely nem mindig mámor, de a friss gyümölcs leszakításának gyönyöre ott a távolban. A lélek nem hazudik.

Ön boldog?

Nem látom a saját örömömet, mert azt hiszem, benne vagyok. A boldogság egyenlő az úttal, útra kelni öröm, ha van konkrét cél. Minden napszakban kitűzök magam elé valami elérendőt, legyen az kutyasétáltatás vagy a szemét levitele. S ha beértem a célba, megajándékozom magam. Rengeteg önbeszélgetést folytatok. Furcsán hangozhat, de kíváncsi vagyok a saját véleményemre. Meg akarom ismerni a bennem élő boldogságot.

Rengeteg depressziós, csalódott ember olvashatja most ezt a beszélgetést. Mit tanácsol nekik?

Bátorságot, békés önharcot, valamint lelki energiát. Most joggal mondhatják, hogy jó, lelki energia, na de honnan? Annyit tudok mondani, hogy még mélyebbről. Az egyedüllét is népes tud lenni, ha felcsendül bennünk, mélyen, egy lelki melódia. Nem kell ahhoz profi zenésznek lennünk, hogy az önismeret hangszerét megszólaltassuk. De a csend is hasonló folyamat. Néha nincsenek hangok legbelül. Viszont a csend is egy dallam. A némaság is tud szelíden muzsikálni. Ugye mindenki hallja? Ez a legszebb sláger, mely soha nem megy ki a divatból. Önmagunkat nem lehet megunni. A lélek tükre nem hazudik.

Még egyszer: ha tetszett a Sztárpszichológus, szavazz a Hartayblogra!