-Á, gyerekek, beszarás volt már megint ez a karácsony is, csupa modoroskodás. Család, rokonok, csajos családja. Azért örülök, hogy össze tudtunk ülni egy gyors Frustbierre (kb. sör az ijedségre, stresszre).

-Az, "modoroskodás". Amióta annyira nyomják ezt a Modoros Tibit, azóta divat mindenre rásütni, hogy "modoros". De amúgy értem, mire célzol. Mi is mindenkinek azt ígérgettük, hogy hát ha karácsony alatt nem is érünk rá, a két ünnep között mindenképpen összehozunk már valamit! De persze nem, meghalni se volt időnk.

-Tényleg, szilveszterre van már valami tervetek?

-Hű, semmi, az égegyadta világon. Nihil, niente. De nem izgulunk - ahogy karácsonyfát is huszonnegyedikén este szoktunk guberálni, úgy buli is mindig lesz - még sose maradtunk le. Hiszünk a spontaneitásban: az előzmény nélküli bulik szoktak általában a legjobban sikerülni.

-Osztom a nézetet. Te, emlékeztek, mekkora volt már, amikor a Jokóékkal heccből összeálltunk, aztán csak úgy ide-oda becsöngettünk?

-Jaja, alap. Mekkora volt már.

-Mi, ez micsoda? Meséljed csak hirtelen!

-Hát, olyan tíz éve lehetett. Az Ószy, a Pulsi, a Jokó meg én csak simán összeálltunk a Nyugatinál, minden terv nélkül - volt nálunk egy üveg jugoszláv pálesz, egy citromos Absolut vodka, no meg egy tálca sajtos pogácsa. Csupa faszkodás: a metrón a mozgólépcső vészleállítóját nyomogattuk, a Liszt Ferenc térnél ablakokat dobáltunk hógolyóval, sörösüvegekbe petárdát ejtettünk, de gyorsan ráuntunk - erre brahiból nekiálltunk házibulikat látogatni találomra. Írd és mondd: egy hely kivételével MINDENHOVA beengedtek, oltári volt. A legjobb az volt, hogy a Pulsaynak egyre haza kellett mennie, bazmeg, egyre!

-Akkor volt az tizenöt éve is.

-Ja, tényleg. Szóval a hülyegyerek hazavánszorgott kb. egy fél üveg tömény után - korábban még sosem volt részeg - máig se értjük, hogyhogy nem halt meg aznap este. Próbált egy kis havat enni a játszótéren, hátha attól jobban lesz, képzelheted. Hazaért éjfélre, de nem mert bemenni a muterjáék miatt, annyira kész volt. Erre lefeküdt aludni a lépcsőházba az emeleten - aztán arra ébred, hogy forog vele a világ, és kényelmetlenül érzi magát. Valahol belül érezte, hogy ez így nem lesz jó, próbált megindulni lefelé, de olyan szinten összeköpte a félemeletet két méter után, hogy a mai napig ki van ott marva a festék. Besunnyogott később a pecóba, meg próbált kampálni, hogy nem tudja, ki volt, de hát a bombere meg a dzsettája is teli volt okádva, másnap mehetett takarítani.

-Micsoda sikersztori. Hehhe, Forogj, világ! Ebből se tanult a hülyegyerek, gyorsan túltette magát rajta. Szóval holnap. Mi a Klószterbe megyünk szilveszterezni a Kingussal. Le van beszélve minden - öt rugó per koponya, állat menü, malacsült, hidegtál, minden. Zártkörű buli dídzsével.

-Pia is benne van?

-Jaja.

-Frankón, korlátlan?

-Nem teljesen. Egy pohár pezsgő fejenként.

-Hülyék vagytok ti, bazmeg.

-Hát ez van, a kaja nagyon jó lesz. Meg a társaság is.

-Kit érdekel a kaja..? Mi az Ószyékhoz megyünk, csupa párok. Lesz fondü, raklett, sok sör, panyolai ágyas, tokaji törkölyöcske. Meg jófajta bulizene: Véháká és Vágtázó Csodaszarvas.

-Betegek vagytok, baszki. Hát akkor már inkább a Mozdonyszőke az én babám a Horváth Pistától, az valami. Csucsu, ti?

-Ja, semmi konvencionális. Utáljuk a szilvesztert, a kötelező bulizást, hogy mindenki viselkedjen állat módjára - persze csak aznap. Sok prosztó. Mi nem szeretjük parancsra jól érezni magunkat, csinálunk bármikor máskor szilvesztert.

-Tehát köntös meg tollasbál?

-Majdnemhogy. A Rékivel tök jól megvagyunk. Megnézzük a műsort- persze a tavalyi mindig jobb, tudjuk - éjfélkor Himnusz, koccintunk a pezsivel, puszi, majd lehencseredünk és annak rendje s módja szerint, böcsülettel összegyűrjük az ágyneműt. Réki nagyon huncut, értitek!

-Az igen, apám. Végülis erre vágytál folyton, csupa pezsgődurranás.

-Hehe, "ez a mai nap kicsit más". Isten-Isten!