Halihó, mi a stájsz, öcsém-facsiga?

Már rég jelentkeztünk, igen, de Jóska és jómagam is bokros teendőink miatt megint lecsúsztunk a Maslow-piramis csúcsáról. Szomorú dolgok ezek, de talán sok-sok év múlva azt mondjuk: megérte!

A mai dolgozat Nadsat olvasónk keze munkáját dicséri. Az almás rétegre már korábban is voltak utalások, ám laikusok lévén - egy ilyen külsős cikk úgy kellett nekünk, mint galambnak a tiszta búza.

Titkos kívánságunk teljesült tehát: a fiatalember az igazi szagértőktől már megszokott nyelvi leleményekkel számol le az Apple-rajongókkal.

Szervusz Tibi! Wie geht's? Mi a vektor Viktor?

Régi olvasója vagyok blogotoknak, egy fontos témát azonban úgy érzem, még nem fedett le szociológiai okfejtésetek, éspediglen a modoros Mac/Apple fogyasztók lelki világát. Ez okból küldöm elbírálásra fennen csatolt dolgozatomat, maníros, mély tisztelettel:

Nadsat

---

A modoros Mac júzer

Az Apple-termékek iránti rajongást az egyszerű földi halandó nehezen tudja dekódolni, hiszen milyen ember az, aki kisebb banánköztársaságok éves GDP-jének megfelelő összeget képes kiadni olyan szórakoztatóelektronikai gadgetekre, amikre egy összecsócsált almát gravíroztak.

Bizonyos körökben persze megengedhetik maguknak az emberkék, hogy ún. életérzést vásároljanak, jó analógia erre az autóbuzi modorhuszárok hozzáállása bármelyik régi Maseratihoz, amit még kézzel raktak össze, kétpercenként kellett hozzá trélert hívni és az illesztési hézagokba belefért egy csecsemő feje. De kraft, az volt a biturbóban, kéremalásschan!

Az iPhone-ok meg lehet, hogy egy dzsunkán készülnek és a gyári stock fotókon ázsiai munkásnők mosolyognak a kamerába, de azért összeszerelték őket tisztességesen, most már a háromgét is szeretik (fantasztikus medzsik-medzsik! hatgé! webnyolcpontnulla!), meg az almás tapitelefon egy teljes értékű iPod is ugye.

Az almafanok alapvetően két nagy csoportra oszthatók, a normális alfaj azért vesz ilyesmit, mert megteheti. Ezekkel a delikvensekkel nincs semmi baj, szeretik a minőségi termékeket, a Windows parlagi nekik, a Unix alapú okosságok (kivétel persze: Mac OS X) meg túlspilázott geek-mókák. iPoddal lehet, hogy rendelkeznek, de a tapitelefonra általában ők is fújnak. Ha járatnak olyan folyóiratot, - angolul, ofkóz – ami almáspite cuccokkal kapcsolatos, azt is csak az új játékszerek azonosítására, majd amazonos kívánságlistán implementálására használják. A lényeg, hogy nem veszik komolyan magukat.

Problémásabb a másik mutáció, ami számos alcsoportra bontható, közös bennük, hogy pöttyet félreértelmezik a Macintosh/iValami-birtoklás lényegét.

A vastag tárcájú júzer, akinek Mac Pro áll a diófa dolgozóasztalán, nem attól lesz alfahím, hogy a gépe milyen ergonomikus meg alternatív, hanem attól, hogy majd’ 800k-t kiad egy Neumann-gépre, amit kicsit több, mint a fele összegből össze lehetne dobálni. Tehát a puszta dekadens pénzköltés, a „tudom, hogy az Audi is Volkswagen, de leszarom, mert többe fájt” manírja emeli őket piedesztálra.

A normális alfaj jól el van eresztve anyagilag, és tisztában van vele, hogy nem feltétlenül a legdrágább produktum a legjobb, de egy almafelfújt pécé (bocs, Mac != PC) nagyon teszkógazdis azért csak nem lehet. Száz szónak is egy a vége: a normálisak azért vesznek Mac-et, mert tudják: jobb minőség nem található a piacon, ugyanolyan mondjuk igen, de az meg olcsóbb, fúj.

Gond akkor adódik, ha az egyszeri júzer magáévá teszi a terméket (no pun intended), és elkezd ideológiát gyártani köré. Na, ez a másik alfaj.

Az indoktrináció már gyakran fiatal korban kezdetét veszi, az egyik alcsoport először az iPod (nem nano, az proliknak való, a Borat is megmondta) multimédiacentrumokkal ismerkedik meg. E csoport egyedei szinte kivétel nélkül nőneműek, mindig 15 évesek - mondjuk nem feltétlenül a decimális számrendszerben -, Budán laknak és nem gazdagok, de a szüleik/pasijuk/olaszba’ áttelepült testvérük igen. Szeretik az MR2 igényes, modern muzsikáját hallgatni, az iPodjuk merevlemezét is ilyen indie-fossal töltik tele. Ezen felül dülledt szemek, húszkilós testsúly, csíkos zoknik, koktéloktól zépében bebaszás és esetenként savanykás szájszag jellemzi őket. Ha Amerikában élnének, lelkesen pózolnának egy szál iPodban a Suicidegirls nevű alterpicsa szoftpornó-szájton, szerencse (vagy szerencsétlenség?), hogy kis hazánk szülöttei.

Problémásabb az eggyel érettebb kategória, aki már MacBook-ot is konzumál. Ahogy a népi közmondás tartja, aki MacBook-al és iPhone-nal is rendelkezik, az képes mindent megvenni, ami Steve Jobs nedves álmaiban feltűnik az eseményhorizonton (képzavar biturbó!) Rusztikusan fogalmazva, ez az a kategória, amelyik valaha komolyan kimondta/fórumban leírta/félhangosan motyogta a mágikus „think different” karakterstringet. Jellemzően férfiak, munkájuk alulfizetett, informatikához messziről, sok-sok jóindulattal köthető (középiskolai infótanár!, photoshop-mágus!, webdizájner kreatív izé!), de a kőkemény iparban nulla időt töltöttek el. Előfordulhat az is, hogy a kockulás csak hobbiszinten jelentkezik náluk. Bizony, bármilyen hihetetlen, a kockák dicsőséges forradalma idején – valahol félúton a Szilíciumvölgy és az Infopark megalapítása közt – divattá vált az informatika, mint jól fizető szakma. A fent említett kategória képviselői sajnos kivétel nélkül szánalmas pozőrök, akik úgy majmolják a valódi kockákat, ahogy a csendes-óceáni rakománykultuszok hívei a fehér katona bácsikat. Végtelen ciklusban ájuldoznak saját jófejségüktől és egyediségüktől, nyolcvan nettóból is képesek félretenni, inkább nem esznek, csak meg tudják venni az legújabb fehér műanyag bigyót, ami egyben teljes értékű iPod is. A Windows-t következetesen Winfos-nak nevezik, Bill a Nagy Gonosz Kapitalista Dagobert Bácsi, a Linux felhasználókat viszont nem bántják, mert félnek, hogy alulmaradnak a vitában. Márkahűségük ijesztő mértékeket ölt, többek között ennek köszönhető az Apple-szoftverek alulreprezentáltsága a warez-szcénán. Komolyan hiszik, hogy a MacBook képes feltörni az ufók torrent szerverét, mint a Függetlenség napjában.

Az iPhone-ról nincs mit mondanom, ha valaki megvette, és tetszik neki, az megérdemli. Akit nem zavar, hogy semmit sem lát Bluetoothon, az összes csatlakozó a Tejútrendszerben ismeretlen szabványok szerint készült és a killer app egy mozgásérzékelős sörkitöltő baromság, az nem modoros, hanem egyszerűen síkhülye.

-Szevasz Sanyi, látom beszerezted az új 3G-s iPhone-t, jól szuperál?

-Persze Ferikém, teljesen ledöbbentem, annyira csodás a felhasználói interfésze. Már két hete megvan, és még csak egyszer kellett akksit cserélnem benne. Sajnos nem csinálták meg gariban, húzós volt picit, de hiába, a minőséget meg kell fizetni! És te hogy haladsz a fejlesztéssel?

-Nagyszerűen, már leszedtem az SDK-t, be is fizettem a kilencvenkilenc dolcsit, szerintem igazán nem sok a lehetőségért, hogy certifikált iPhone alkalmazásokat fejleszthessek. Programozni sajnos nem nagyon tudok, de az amazonról majd rendelek egy C++ könyvet, ha a sok BME-s meg tudta tanulni, menni fog nekem is.”

Megjegyzés: A fenti sorok írója (lehet, hogy) informatikus (lesz) és izgatottan várja a sok-sok flémet.