Mert a böcsületes kétkezi munkás megitta a maga kis stampedlijét mindig is, ezt jegyezzétek meg!

Mondotta volt modoros magyartanárunk még anno decibel.

Magyarország nagyon sajátságos helyzetben van: a regionális tájnyelvek politikai határainkon belül mára közel teljesen kihaltak, szinte csak az idősebb korosztály és a tanulatlanabb rétegek vállalják fel dialektusukat. Még a gyakorlottabb fül is csak 1-1 jellemző kifejezésből, elszólásból (jösztök, lehet lesz, közért, elkéretőzni) gyanakodhat beszélgetőpartnere születési helyére.

Lehet ezt magyarázni a média erejével, az erőszakos elmagyarosítással (szakdolgozatok hálás témája bölcsészkarokon), a nyelvújítással, az ország főváros-központúságával, de Tibornak egyik magyarázat sem kielégítő, mert bármelyikre tudna ellenpéldát hozni akár a szomszédból is. A szerbhorvát már örökké szabályozhatatlanul szétdarabolt és egyben elválaszthatatlan marad az ijéző nyelvjárásaival, a szlovák a maga 4,5 millió anyanyelvi beszélőjével három, élesen elhatárolt régióra oszlik, az osztráknémetről meg jobb nem is beszélni. Egy tiroli otthonosabban érezheti magát St. Gallenben, mint Bécsben. Ennyire egységes, mint a magyar, talán csak a francia lett Európában, bár ott még maradt 1-2 vadhajtás.

Szóval itt maradtunk mi, akik minden gond nélkül megértik a szegedieket, debrecenieket, csallóközieket, de kis odafigyeléssel még a csángókat is. Szegény magyar ahogy a nyelvrokonait keresi a mai napig hasztalanul, úgy próbálja erőltetni a változatosságot a nyelvében.

Budapestiektől és másoktól is hallok hasonlókat vagy viccesen, vagy komolyan:

Szögedies: böcsületes, bötű, köll: mondják a modoros tanárok.

-Viktorkám, azt a sö bötűt biggyeszd még oda, és meglesz a kettes!

Erdélyies:

• régmúlt:

-Mint mondottam volt, vettem az alimentárában szukkot s a mészárnál miccset. (vettem az ABC-ben gyümölcslevet és a hentesnél micsnek való darálthúst)

• (é)s: a s túlzó használata azonnal feltűnik az edzetlen hallgatónak. Mivel az és románul şi, ezért így mindkét nyelvre nézve egy békítő megoldással állunk szemben :-)

-S a Metallicát szereted-e még?

• kell legyek, kell adjak  és a többi: az erdélyi köznyelvből jutott el hozzánk is az eredeti kell lennem, kell adnom mellé. A fentiekkel szemben teljesen hétköznapi és komoly társalgásokban is használatos.

-No kisfiam, tehát a háromszög súlyvonalai hol metszik egymást?

-Hát... a súlypontban?

-Kérdezed vagy mondod?

-Mondom...

-Bine. És mire jó ez a súlypont?

-Hát, a súlyvonalakat kettő az egy arányban ossza...

-Da, kicsi Dumitrukám. Nos, ezt kell most neked bebizonyítsd.

Vegyes:

• Névelők elhagyása: ahogy az ennek szentelt posztban írtam, Magyarország nagyobb részén igenis tehetünk névelőt a személynevek elé.
• Mégy: a mész régiesebb formája, tudomásunk szerint nem köthető kifejezett régióhoz.
• Küldjed, adjad: amikor ilyet olvasok, akkor arra gondolok hirtelen, hogy az író nem volt biztos pl. a küldd helyes alakjában... telefonfelvételkor gyakori a mondjad, de más formában a felszólító mód rövidebb verziója az elterjedtebb.
• -ván -vén: a -va -ve irodalmias, mai használatban kifejezett modoros változata.

Hogyan töltöttem a nyári vakációt

 

Ahogy felírtuk a V betűt a táblára, kitört a boldogság: vidám gyermekzsivaj töltötte be a közeli játszóterek csöndjét.

Ili néniékkel júniusban rögtön vándortáborba indultunk, ahol számtalan izgalmas kaland várt ránk. Ellátogattunk Máriabesnyőre és Aszódra is, ahol megtekintettük Petőfi Sándor egykori iskoláját. Feledhetetlen élmény volt!

Hazatérvén Tatabányára, boldogan vettük ismét birtokba a Ságvári Endre utca sporttelepét. Itt mérkőztek meg baráti hangulatban a Bárdos és az Árpád Gimnázium legjobbjai. Még Géza bácsi is beállt védeni.

Szeptemberben kissé szomorúan pakoltuk be az iskolatáskát, de várakozással telve nézünk a 7. osztály megkezdése elé!

Ha bárkinek a már megszokott szövegértelmezési gondjai merülnének fel: nem a tájszólások ellen vagyok, hanem a született városi erőltetett beszédjirül próbálok szólni.

-Kezicsókolom, tessék mondani, hogyé a krumpli?

-Nahát, azt hittem, Pesten nem majomkodnak ilyenekkel...