Rohan a világ, és egyre jobb irányba. Pár éve csak megvetés és fizikai agresszió érhette a melegeket Budapest utcáin - mára már aki kimarad, az válik közmegvetés tárgyává - és ez így jó. Örvendetes, hogy egyre inkább coolabbá válik profilképünket szivárványszínűre festenünk, és hovatovább égő, ha tizenöt éves fiúként még nem próbáltuk fiúval.

Győzött a szerelem, győzedelmeskedett a szeretet!

 

Mondják sokan naivan, holott még számtalan bigott és falsul berögzült feudális, álszent korlát béklyóját nyögjük - amelyek amíg csak állanak, nem beszélhetünk szabad szerelemről.

Mert nem szabad a szerelem. Szerethetek akárkit, akármit büntetlenül, korlátlanul? Hát korántsem. Megmondja a törvény, ítélkezik még mindig a társadalom afölött, hogy ÉN kivel szeretem egymást? Diszkriminál életkor, származás, faj szerint - el akarja dönteni helyettünk, hogy hány éves kortól dönthetünk szabadon, saját belátásunk szerint? Igen.

Ilyen megvetett és üldözendő még egyelőre - példának okáért - a bestializmus. Még a szó is csúnyának tűnhet elsőre, pedig ez is csak egy rossz megbélyegzés eredménye. Hiszen kedvenceink, az ember legjobb barátai büszkén lehetnek teljes jogú családtagok - de miért is lennének szörnyek?

Bevalljuk, mindannyian bevalljuk, hogy mára már jobban bízunk az állatokban, mint az emberekben. Jobban szót értünk állatainkkal, mint embertársainkkal. Ki az, aki sosem árul el, sosem hagy cserben, és mindig feltétel nélkül szeret? A gondnok, vagy a kiskutyánk? Hát persze, hogy az utóbbi.

Büszkén hirdetjük, hogy bizony a kutya helye a szófán van, és a fintorgó vendéget kitessékeljük. Ha nem tetszik, hogy nálunk a loncsos, barátságos, vidám kutya családtag, akkor lehet máshova menni vendégségbe. De ne hozzánk. Kutyamedence, kutyakabátka, kutyapszichológus, csókolózni a kutyussal - mostanra (nagyon helyesen) mind-mind teljesen normális és elfogadott.

De miért idegenkedünk még mindig attól, hogy beteljesedjen szerelmünk a kutyussal?

Természetellenes? Ugyan! Azért, mert pár szemforgató, hamis pap ezt mondta? Az, aki sohsem hált nővel, az beszél természetellenességről? Azok akarnak beleszólni, mi zajlik a hálószobánkban, akik keresztesháborúkat folytattak évszázadokon keresztül tűzzel-vassal, a kereszt nevében? Ráadásul olyanok hivatkoznak a Bibliára, akik azt sosem olvasták. Én igazi, hívő keresztény, valódi keresztény ember vagyok, és aki fölöttem ítélkezik, az maga is megítéltet.

Állatkínzás lenne, nem egyezett bele a kisállat? Mert ugyan abba beleegyezett, hogy tömegesen tenyészd, elszakítsd anyukájától, kasztráltasd, hogy semmi öröme ne maradjon az életben, csak te és az étel? Láncon tartani, verni, apportíroztatni, fedeztetni mind-mind normális, de dédelgetni, becézgetni, testének legrejtettebb zugaiba beférkőzni, valódi örömöt szerezni neki embertelen? Megvonni tőle a valódi élvezetet, az igazi szerelmet-szeretetet, kijelölni neki előre a párját - vajon tényleg ez nem lenne állatkínzás? Koszos, nem higiénikus, betegségeket terjeszt? Tudod te, ha csak az Ötkerben körbe nézel, milyen betegségeket terjesztenek a kikent-kifent spinék? Hát a kiskutyám - ide a rozsdás bökőt - ezerszer tisztább és higiénikusabb, mint egyes munkatársaim. Állatkínzás? Hát jobb lenne telepre zárni, sterilizálni, kísérletezni rajta, elaltatni - mintsem, hogy egy valóban szerető családba, szerető Társ mellé kerüljön? Na ugye.

Netán: MEGENNI őket, iparszerűen tenyészteni, növelni, tömni őket, vágóhídra tartani, levágni és elfogyasztani őket az totálisan erkölcsös - míg valódi, kölcsönös élvezetet kínálni nekik embertelen?

Holott a bestializmus egyidős az emberiséggel, továbbá az állatvilágban is megfigyelhető. De ne, ne is nevezzük bestializmusnak vagy zoofíliának: nevezzük csak simán szerelemnek!

Gondoljunk csak a szfinxre, a kentaurokra - számtalan népmese szól a hétfejű sárkánnyal háló királykisasszonyról, a békát csókolgató leányról, a szépségről és a szörnyetegről.

Szóval nehogy azt hidd, hogy a kutyusomnak nincs szabad akarata. Ha nincs kedve hozzám, akkor elhúzódik, kimutatja. Máskor meg ő dörgölőzik, jön hozzám a szeretetért. Ő se hülye! Én pedig nem erőszakoskodom vele, csakis mutuális konszenzus alapján bújhatom össze vele. Hány erőszakoskodó férj, apa, feleség, pap meg politikus található akár csak kishazánkban is? És engem ítélsz el, mert néha megadom a kiskutyámnak, amit annyira kis bociszemekkel KÉR?

Hát álszent vagy, és valószínűleg látens bestialista.

Legyen végre tényleg szabad a szerelem!