Már csak órák választanak el minket a karácsonyi ünnepkörtől, ettől az elüzletiesedett, elkorcsosult, esetleg eredendően hamis cirkusztól. Jancsi bácsi a megmondhatója, hogy Jézus zsidó volt, ráadásul nem is decemberben született, a Katolikus Egyház pedig egyértelműen Fidesz-közeli. Ennyiből már világos, hogy az aktualitás okán ma a karácsony elszánt gyűlölőit, és őszinte rajongóit fogjuk körüljárni - pro és kontra - törzsolvasónk, Brother Love jóvoltából. 

- Hát, tudod, megmondom őszintén, a tököm tele van már a karácsonnyal! Csak nézz körül! Az emberek megvadult hordaként tiporják egymást a plázákban, venni, venni, venni! Mindegy, hogy mit, bármilyen szart, csak sokat, drágábban, nagyobbat, mint tavaly! Rád kényszerítik, hogy vásárolj!! Mert ugye erről szól az ünnep! Közben mindenütt üvölt a Dzsingöbellsz – azt is agyonverném, aki kitalálta, hogy ilyenkor még a liftben is ez szóljon! Minden sarkon felállítanak egy csoffadt fenyőt, ízléstelen, igénytelen díszekkel – legjobb, ha egy erős szél elviszi az egészet.

- Olyan szép ilyenkor a város! Az Andrássy út fénydíszbe öltözik, mindenütt izgatott, boldog vásárlók, akik ajándékok után járnak szeretteiknek! A tereken feldíszített fák és karácsonyi vásár, - nincs is jobb, mint egy jó pohár forralt borral a kezünkben válogatni a portékák között. A plázákban – bár hatalmas a tumultus – hangulatos karácsonyi zene szól, akciók csalogatják a vevőket és igazán nem nehéz valami szépet találni.

- Nem is beszéltem még az úgynevezett ünnepi készülődésről! A lakás a feje tetején, mert az asszony nem bír magával: mindennek ragyognia kell! Így volt ez már gyerekkoromban is, anyám három napon keresztül takarított-főzött. Mindenki idegbeteg, mert pihenni, nyugton lenni nem lehet. Mindenhova fenyőgallyakat, efféle kacatokat kell aggatni, ami persze csak szemetel, útban van, jó esetben még tűzveszélyes is, pláne ezek a gagyi kínai izzósorok. A karácsonyi ételek? Na haggyá’ má! Halászlé? Egy meleg, paprikás, sós-halízű lötty, halgazdasági, zsíros Tescó pontyból főzve, no meg a bejgli! Száraz, ízetlen, vagy szétreped, kifordul belőle a mák, akkora mennyiséget süt belőle mindenki, hogy még Valentin napon is ezt kell enni!

- Ilyenkor nem csak a lelkünket, de a lakást is megtisztítjuk, díszbe öltöztetjük. Egy alapos nagytakarítás után, elővesszük az ünnepi terítőt, gyertyatartót és a herendit. Az adventi koszorú mellett fenyőgallyakkal, termésekkel díszítjük a lakást – ezeket a gyerekek készítik el -, a Karácsony fényét, melegségét pedig az ablakba tett, csillogó izzók is tükrözik! Együtt süt-főz a család. A gyerekek mézeskalácsot gyúrnak, a halászlé természetesen férfidolog, a sütőben készül a bejgli, illata belengi a lakást. Este elfáradva, de jókedvűen ülünk le, karácsonyi dalokat énekelve várjuk-hívogatjuk a Jézuskát.

- Aztán ott van az állandó mizéria a fával: Kicsi legyen, nagy legyen, ezüst legyen vagy normann, bár tavaly berágtam, vettem egy műfenyőt, leszarom. Most őszintén: kinek hiányzik az alkudozás ezekkel a fatolvajokkal – mert olvastam valahol, a karácsonyfák 90%-át lopják ám, érted. És milyen árak vannak, uram atyám! Tizenöt-húszezret elkérnek egy csoffadt kis nyomorultért! Utána meg még csempészd haza úgy, hogy a gyerekek ne lássák, aztán persze nincs meg a talp, ha megkerül, faragd bele – tuti, hogy elvágod a kezed – és amikor az egésznek vége, áll a tűlevél az egész lakásban, fél év múlva is azt takarítod. Még a műfenyő előtt azt csináltam, hogy januárban egyszerűen kibasztam az ablakon, így nem hullik mindenhova és valaki meg úgyis elviszi, érted.

- A fa megvásárlása nálunk külön program! Szeretek kimenni, méricskélni, többet megnézni – mégiscsak a Karácsonyfa lesz a lakás dísze hetekig! Alkudozok is egy keveset, hiszen ez benne van a vásár hangulatában, ennyi kell. Persze, nem pofátlanul, hiszen a termelők jó magyar emberek, akiknek ez egy kis kiegészítést jelent, de nem ebből élnek. Sohasem vennék műfenyőt, az elképzelhetetlen! Műfenyő, műünnep, no hagyjuk! Persze úgy kell szervezni, hogy az apróságok ne lássák, amikor a fa megérkezik, az erkélyre csempésszük ki, és letakarjuk, hiszen a fát is a Jézuska hozza.

- Én mondom neked, legrosszabb maga a szenteste! Mindenki ünneplőben – utálom az öltönyt, inget nyakkendőt - és zabálj! Egyél még, szedjél még! Anyósomnak be nem áll a pofája, apósom most is berúg, hülyeségeket beszél és leeszi magát. Persze, nem lehet rászólni, sőt még vitázni sem, mert karácsony van, ne veszekedjünk! A kölköket rohadtul nem a kaja érdekli – ők már az ajándékokra pályáznak, persze még el kell játszani ezt a hülyeséget, hogy bújjunk el, legyünk csendben, mert a Jézuska megijed, nem jön, ha zajongunk – már rég tudja mindegyik, mi-hol-merre, négy-meg hatévesek, érted. Múltkor még énekelni is kellett, na gyönyörű volt. Elképzelheted a visító anyósom meg a tökrészeg apósom duettje, persze a Mennyből az angyal első versszakát sem tudták végig, mert nemrég még nagy komcsik voltak, csak pár éve ilyen szentfazekak. A vége persze úgyis az, hogy a kölkök összeverekednek a karácsonyfa alatt az ajándékokon, vagy valamelyik duzzog, hogy nem azt kapta, amit szeretett volna. Még szerencse, hogy tavaly iszonyú ronda, esős-szeles idő volt, nem kellett elmenni a templomba, éjféli misére, ez valami hülye új divat, sose jártunk templomba, most akkor minek?

- Ha végre eljön a nagy nap, mindenki felölti legszebb ruháját, hiszen a szívünket, lelkünket is díszbe öltöztettük. Az ízletes vacsora és egy pohár bor mellett felidézzük a régi karácsonyok hangulatát, anyósom nagy mesélő és a gyerekek is érdeklődve hallgatják a régi történeteket. Persze, izgatottak is: hamarosan jön a Jézuska! Amikor a csillogó szemű apróságokat látjuk, ahogy izgatottan bontogatják az ajándékokat, az mindent megért. Csendesen szól az Ave Maria, és az csak természetes, hogy ilyenkor nem kell korán lefeküdni, mindenki játszik az új játékokkal, a szép új könyveket nézegeti. Azután összeszedelőzködünk és együtt megyünk az éjféli misére – ha szerencsénk van, fehér karácsonyunk van, vidáman recseg a hó a csizmánk talpa alatt, az apróságokat szánkón húzzuk. A templom ilyenkor zsúfolásig megtelik, nagyon szép orgonamuzsika szól, amely szinte lelkünkkel együtt szárnyal a magasba.

- Persze, ha lehet, a karácsony két napja a még rosszabb: minden zárva, sehová nem tudsz menni, nincs egy mozi, egy sört nem tudsz venni magadnak, ha arra van kedved. Jönnek a vendégek, folyton zabálni kell, megcsömörlesz már a szaloncukortól, habcsóktól, bejglitől. A TV-ben nincs egy normális film, csak ezek az idióta karácsonyi vígjátékok: Csevi Csézi fingik a karácsonyfa alatt, a rénszarvasok leszarják Santát, nagyon vicces, tényleg. Vagy max. valami ilyen csöpögős, papos film, érted. Ha meg beraknék egy jó kis akciófilmet vagy horrort, az asszony lehurrog, hogy karácsony van, ne már! Hát ki a szart érdekel, nehogy már ne azt nézzek, amit akarok! És jellemző: a második napra biztos, hogy tönkremegy valamelyik játék, a gyerek sír, hogy csináld meg – nem lehet, javíthatatlan kínai szar – vagy jobb esetben majd kínlódhatsz a cserével. Megmondom neked a frankón: jövőre úgy intézem, hogy bent kelljen lennem, de lehet, hogy elutazunk a francba, annyira elegem van már!

- Karácsony napján, napjain végre igazán együtt a család! Közösen próbáljuk ki az új társasjátékot, hatalmas csatákat vívunk! Mindig vannak kedves vendégek, vagy mi megyünk a szüleimhez, ahol újabb finomságok várnak, délutánonként pedig még a TV-műsor is egész jó. A család együtt nézi meg a Názáreti Jézust, vagy kirándulunk egy jót a tiszta levegőn. Ilyenkor még a városban is nagyon kellemes: forgalom alig, minden kivilágítva, jókat sétálunk. Bizony, kicsit szomorúan vesszük tudomásul, hogy idén is elszállt az ünnep néhány napja, de persze ha Karácsony üzenetét mindig a szívünkben hordjuk, minden napunk ünnep lehet.