Hepciástól, az elvetemült Nekrológ szerzője figyelmét az élők se kerülhetik el. Bátorkodtam javasolni neki, hogy tartsa a most megkezdett irányt :)

Hódy Miklós értekezése az Internetről

Internet. Magától a szótól is ódzkodtam. Atavisztikus, politbürős, internacionálé hangulatot hordoz. És mily balga foglya voltam botor előítéleteimnek?! Szerénységemnek, afféle régi vágású entellektüelnek, mint az ósdi XX. század gyermekének, aki a füstös szerkesztőségek Erika, jobb helyeken Olivetti írógépcsattogásán szocializálódott, már a perszonális számítógép is befogadhatatlan technikai nóvumnak tűnt, anno a távoli múlt évezred ezerkilencszáznyolcvanas éveinek elején. A COCOM-lista réseit megtaláló ügyes beszerzők által leszállított alkatrészekből leleményes mérnökemberek által buherált kompúterkorszak honi hajnalán.

- Jé? Összekötötték a televíziót az írógéppel? – csodálkoztunk rá Völgy Pista kollégámmal e bámulatosan futurisztikusnak tűnő gépezetre.

Verne Gyulát idéző legmerészebb tudományos-fantasztikus álmainkban sem gondoltunk arra, hogy még a mi életünkben aktív, napi szintű felhasználói leszünk, eme bitekbe csomagolt adathalmazokat fénysebességgel süvöltve száguldoztató, ördöngős csodamasinának!

Néhány, gyorsan elsuhanó év múlva, már el sem tudtam képzelni alkotói életemet computer nélkül.

Világháló. Mennyire másképp hangzik! És íme, eme traktátumomat is a mindent beszövő Világhálón, eme posztmodernkori kommunikációs csoda útján publikálom a Nyájas Olvasóknak.

Barát, nem ellenség a gép!

Manapság interjúim zömét sem a hagyományos, fejsz tu fejsz módon készítem.

Kérem, ezentúl ha gazdasági elitünk bármely tagjával készített interjút olvasnak, akkor többé ne tessenek súlyos márványlapokkal burkolt, pompát, gazdagságot, és sírontúli, rideg tekintélyt sugárzó székházat maguk elé képzelni! Tanult kollégáim és szerény személyem interjúkészítéseinek helyszíne ugyanis többnyire a Világháló. Ilyenkor íróasztalunk előtt ülve, személyi számítógépünk billentyűzetén keresztül tápláljuk be a kérdéseinket, amit e-mailben továbbítunk riportalanyainknak. Drótpostafordultával máris a képernyőnkön teremnek a válaszok. Pusztán a szerkesztés vár ránk. A Gutenberg-galaxis nem vész el, csak megújul!

Újságok, teljes szerkesztőségek költöznek át a Világhálóra. Nem pusztán képillusztrációkkal, hanem mozgóképpel és hanganyaggal is ötvözhetők a cikkek. Micsoda pompás, korábban elképzelhetetlen lehetőségek garmadája nyílik meg előttünk!

És a fejlődés őrült sebességgel dübörög. A technológia lokomotívjáról nincs leszállás! Immár az úgynevezett Webkettes is mindennapi életünk részévé vált. Interaktív szociális hálók útján napi szinten tartjuk a kapcsolatot akár a Vén Sárgolyó másik szegletében élő barátainkkal, szeretteinkkel, kollégáinkkal. Hölgy Péter barátom egyik nap az USA-ban a Yale egyetemen tart előadást, míg rá néhány napra már Bratislavában workshopol, mindeközben folyamatosan értekezünk Nietzscheről - a távolságról, mint üveggolyóról tudomást sem véve. A „hagyományos”, „ósdi” drótpostához (Hát nem döbbenetes? Két-tucat évvel ezelőtt még hallomásból sem ismertük az e-mailt és máris avitt. Csupa-csupa idézőjellel értekezünk róla. Okkal.) képest eme közösségi hálókon folyamatosan másokat is bevonhatunk. Hopp, máris ránk pirított Zeller Ági: - Fiúcskák, botorság, amit Freiedrichünkről összehordtok! :- ) És még egy bájos szmájlit, vagyis afféle stilizált, mosolygós arcocskát is odabiggyesztett mondandója végéhez a kortárs filozófia eme pajkos Nagyasszonya. Az Élet egy nagy ajándéka, hogy kortársának, mi több személyes ismerősénak, kérem ne vegyék nagyképűségnek, de ki merem jelenteni, szűk, szellemi baráti körébe tartozónak vallhatom magam!

Blog! Másféltucat évvel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák, manapság pedig tobzódunk az eme modernkori interaktív naplózás nyújtotta élményben. Itt van például Josephus Lingvistus pompás blogja a Rétegnyelvről [szleng.blog.hu – a szerk]. Micsoda komplex, alulról szerveződő tudáshalmaz-gyűjtemény! Ha érteni tetszik, ahogyan mondám. Az egyes szócikkekre rákattintva megtudhatjuk, cumbájspill azt is, hogy a makkoltatás joga nem pusztán a középkori erdőgazdálkodásban töltött be fontos szerepet, hanem a kortárs férfi-nő kapcsolat olykor aszimmetrikus kapcsolódási pontjában is. Avagy az ATM sem csupán a készpénzfelvételt biztosító, bankkártyát befogadó terminál megnevezéséből alkotott angolszász mozaikszó, hanem, mily meglepő, szintén egy úr és (többnyire) egy hölgy huncutkodása során a testüregek használatának merészen formabontó algoritmus-sorrendjét definiálja.

Mi több, akár egydiplomások is vezethetnek egészen tűrhető villanynaplókat.

Vagy itt leledzik példának okáért a Munkahelyi Terror, nomen est omen, már nevében is félelmetes blog. Hús-vér dolgozók írják meg, hogy bizony a kortárs kapitalizmus még távolról sem hozta el a Szép Új Világot. Avagy a Praxis. Ahol döbbenten szembesülök azzal, hogy honi egészségügyünk helyzete, mondhatnók stílszerűen több sebből vérzik.  Mily szerencsésnek is vallhatom magam, könnyebbülök meg olykor e fátumszerűen tragikus sorsokat rejtő blog böngészése közben. Érdekesmód, engem mindig előzékenyen látnak el a Fehérköpenyes Mágusok: –Fáradjon előre, Főszerkesztő Úr!

És persze egy kis pajzánságot, horribile dictu huncutságot, napi szintű, könnyed ujjgyakorlatokat is rejthet egy blog, lásd a hasonlók tömkelegéből az alábbit: napikivero.blog.hu - ugyanakkor a test és a lélek megtisztulásához vezető zarándokútról is beszámolhat egy-egy cikk, pardon avitt nyelvhasználatomért, ezt korszerűen úgy illendő mondani, hogy poszt. Mint például eme remek Camino-összefoglaló.

Sokan kongatják a vészharangot. Az anonimitás mögé rejtőzve felhasználók tömegei másnak adja ki magukat, mint akik. Ebben sincs nóvum. Még az ántivilágban, a Királyi Kossuth Rádiónál a tüneményes Kovalik Karcsi, szegényt Isten nyugosztalja legyen neki könnyű a föld! Szóval ennek a bűbájos, bevállalós vagány palinak évekig röhögtünk azon a húzásán, amikor benn a Bródy Sándor utcában, ő maga utánozta egy hortobágyi juhász bácsi ízes hanghordozását, és ott helyben megcsinálta az interjút. [és felvette az állami rádiótól a napidíjat meg a benzinpénzt. – ezt a vagány, stramm poént a Btk-s „szleng” csalásnak, illetve tényállástól függően sikkasztásnak, et cetera hívja – a szerző.]

Meg se kíséreljük a Hyde Park Speakers Cornerének eme csodálatosan globálissá tágult játszóterét megregulázni! Ha megnyessük a szólásszabadságot jobbról, sajogni fog ama tályog bizony balról is! Azzal a bizonyos fürdővízzel együtt könnyen kiönthetjük a gyermeket is! A Hitleráj legsötétebb évtizedének a bugyrait idézné a Világhálóra szabadított cenzori olló. Fentebb mondottak természetesen nem jelentik azt, hogy megtagadnám: az elsők között írtam alá a Neolabanc Chartát, amiben több tucatnyi vezető értelmiségi társammal egyetemben a kurucinfó pont hu, az Internet eme förtelmes pöcegödrének a betiltását követeljük!

Summa summárum, mint tanult kollégám szakmai berkekben óriási visszhangot kiváltó doktori disszertációjában, Az interjú a neotelevízióban című munkában is szájbarágósan kifejtette volt, az Internetre is a kommunikáció rituális vagy expresszív modelljének James Carey (1975) által felismert ismérve helyett magának a kommunikációnak a lehetséges alternatív szemlélete a súlyozottan mérvadó.

Bízom benne, hogy a Nyájas Olvasók legalább annyira élvezték eme közérthető, szerény irományom, mint jómagam annak elkövetését.

Glosszányi, könnyed traktátumom lényege, tömören-velősen, kvázi zárszóként összefoglalva: Internetezzünk bátran, mert internetezni jó, de csak módjával!