Jóóóóóóóóóóóóóó reggelt, Vietnám!

Bocs, ennek majd a filmes posztban jut kitüntetett szerep, de mivel modoros műsorvezetőink is szeretik hallgatóikat hasonlóképpen üdvözölni, ezért ezt a frázist mi szintén nyugodt szívvel használjuk föl. Akár többször is.

Elnézést kérek a hosszú szünetekért - Tiborotoknak több fronton kell(ene) bizonyítania: egyszerre multis és egyetemista (ld. korábbi posztok), ez néha túl sok, és háttérbe szorítja a bloggolást.

No, de akkor csapjunk is a húrok közé.

Egyik legrégebbi bejegyzésemben már taglaltam a muzsikát mint olyant, meglepően kevesen jelezték felháborodásukat a címlap és a magas látogatottság ellenére is. Most először kis hazánk pár jeles művészére szeretnék kitérni részletesebben, és megindokolni, miért kerültek fel a listámra.

Valakinek már a produktumait is modorosnak találom, mások pedig (nagyon fontos szempont) csupán azért lettek gyanúsak, mert modoros emberek hallgatják őket. Szerintük van jó meg rossz zene, igazából zenei mindenevők. A tuctuc-zenét azért már nem szeretik, mert az nem zene. Amit szintetizátorral, neadjisten számítógéppel hoznak össze, az már nem zene. Csak beállítod a gépben, megnyomsz pár billentyűt, és készen is van.

• Kovács Ákos: az Arany Farmermellénynél alig kapott végül pár szavazatot, pedig jelöltétek becsülettel. Jóska és én nagy rajongói vagyunk Ákosnak, Tibi pedig anno dominó még Bonanza Banzai-koncerten is megtalálható volt a néhai BS-ben. Ákosban nagyon becsülöm az őszinte szerénytelenséget, teljesen tisztában van azzal, hogy tanultabb és képzettebb, mint a szakmabeliek többsége. Diplomamunkáját tudomásom szerint még Zeneművek, mint szerzői alkotások nemzetközi hasznosítása címen hozta össze: bár ez a koncepció megbukott nála, a magyar piacon szinte egyedülállóan már a lemezeladásokból is szépen megélne. Zenészként már visszafogottabb képességű: bár az éneklés és szövegírás nem okoz neki nehézséget, nem egy technikás gitáros, és a jobban sikerült számainak is rendszerint mások szerezték a zenéjét. Legmodorosabb időszakának a szólókarrier kezdetét tekintem: első szólóalbumának (Karcolatok) hangszerelése leginkább egy korabeli rossz Edda-lemezre emlékeztet, természetesen ez betudható akkori rutintalanságának és kísérletezőkedvének - na meg a tapasztaltabb pályatársak közreműködésének. Modorosnak találom nála a zúzós számok erőltetését (pl. Keresem az utam koncertverzió, Majom a ketrecben, Gépszabadság), ezek általában élvezhetetlen hangorkánná fajulnak, de a közönség hálásan tombol rá, pár percig igazi rockernek érezhetik magukat. Rajongóiban a legvisszataszítóbb az önkritika és az önirónia hiánya, egy hasonló írásra is csak anyázással vagy megalapozatlan vádaskodással tudnak reagálni (csak hallgasd tovább a mulatósodat meg a Zámbó Jimmyt, te igénytelen kommancs).
  
•  Bëlga: na, ezért még talán Jóska is meg fog mogyorózni, de (és itt jön az a bizonyos DE): egyre vállalhatatlanabb nekem ez a csapat. Csodálatosan kezdtek (pl. Magyar nemzeti hip-hop), de aztán a géniusz Sickratmant kitették, és elindultak valami teljesen más irányba. Nekem a Belga akkor lett gyanús, amikor olyan emberek kezdték el hallgatni és szeretni, akiket nem tartok sokra. Nos, nekik szól az ipari mennyiségű káromkodás, a Kocsi, a Boros, és tudom, mindenki úgy értelmezi a számokat, ahogy tudja, értjük-e a viccet vagy sem. Természetesen megértem őket, Tibi is hajlandó lenne kompromisszumokat kötni a haszon reményében, de számomra Sickratman marad a hiteles számkivetett.
• LGT: ez annyira kínálja magát, hogy nem is úriemberhez méltó, ahogy kihasználom a kínálkozó alkalmat. Pár számuk kultikus Tibornak (Egy dal azokért, akik nincsenek itt; Miénk itt a tér), de a Szól a rádió, Gyere ki a hegyoldalba, Ilyen a boksz (nem is sorolom tovább) valami borzalmas. Nem véletlen, hogy a Rapülők is ráharapott. A Modorhimnusz szerintem pedig:

Hé, te, aki nappal dolgodat végzed,

Géped vezeted s hajtod magad

S embert gyógyítasz s gyermeket tanítsz

S este fáradtan várod az álmodat,

Te is adj egy percet az életedből!

hát én már túl sok percet adtam nekik, kösz, de nem.

• Bikini: Tibor imádja őket, de rájuk csakis kritikus szemmel lehet tekinteni. Kecskerímek, ivós számok, értelmezhetetlen szövegek, rockballadák, mi kellhet még?

Ilyen jó dolgom még sosem volt,
Minden szabad, amit nem tilos.
Ilyen jó dolgom még sosem volt,
Csókolom, megszakadhatok?

Tessenek ízlelgetni ezt a kis csodát. És ezt is:

Statiszta voltam melletted, a gyűjteményedbe kellettem,
Azt mondtad, kevés vagyok már, mint mackósajtban a brummogás.

• Dés László: a szaxofon valahogy olyan modoros, 80-as évek vége-90-es évek eleje-hangulatot teremt. Állandóan a gengszterváltás utáni első magyar Kovi-pornófilmek (Pornósztár volt őnagysága) jutnak eszembe róla. A Nagy utazásban ezt a hatást pontosan átérezzük, de természetesen megbocsátjuk, mivel ettől még csodálatos muzsika. Tényleg alap. Amit viszont kevésbé ismerünk el, az a Dzsungel könyve, amit Geszti úrral sikerült összehozni. Külön élmény, ha ezt a szupi musicalt egy iskoláscsoport elő is adja, mondjuk iskolanapon.
• Balázs Fecó és a Korál: szintén rajongójuk vagyok, de 1-2 dolog mellett nem mehetünk el szó nélkül. A refrén hangnemváltásokkal változatosabbá tétele (Folytasd csak, fiú; Kölykök a hátsó udvarból), a magyar nyelv és hangsúlyozási szokások semmibe vétele:

aKIKKel mindig gond VAN

keSErű szóDA a borBAN

veLÜK most mihez kezdhetNÉNK

kölyKÖK a hátSÓ udvarBÓL

...

ha magaSABBra vágysz

nyugTALAN szívvel

inDULJ el, aMEDdig nem kéSŐ

Szóval értitek. Továbbá a Ne állj meg soha közepén a párperces dobszóló mindig feldühít.

• Váradi Roma Café: igényes emberek nagyon kedvelik, még az is, aki amúgy a mulatós- ill. cigányzenét semmibe veszi. De hát olyan jó kis jazzes és olyan jó képzett zenészek. Valóban, de azért a szövegíráson itt is lehetne még csiszolni:

Egyébként is úgy tartja a közmondás

Adóstól a kölcsönkenyér visszajár!

• Egyéb magyar alternatív, elvont, metál: őket főleg a belvárosi gimnazista-bölcsész rajongóik tették a szememben modorossá; Kispál és a Borz, Hiperkarma, Nyers, Kowalski meg a Vega - intelligensnek ható szövegek (enyhe THC-hatást sejtek), többször IMHO értékelhetetlen dallamok. Főleg Kispálék munkáját tartja Tibor károsnak, mivel az ő megítélésük a legjobb. Gézengúz, Kicsit szomorkás - hát érdemes volt eljuttatni az intellektüel fiatalokhoz ezeket a műveket is a sajátságos felfogásotokban :-) A metálosoknál a Tankcsapda és őszinte rajongói érdemelhetnek a blog részéről kitüntetett figyelmet. Azt hiszik, hogy most nagyon kemények és jól megmondták, de valahogy nem túl eredeti a produkció.

No, de mára befejezi Tibor, és nagyon reméli, hogy hamarosan gyakrabban jelentkezhet! Nagyon fontos számára ugyanis a rajongók szeretete :-)

Hallgassatok jó kis zúzós zenéket, lehet pogózni!