Nos, örömmel jelenthetem, hogy megvan a mi generációnk Isaurája, illetve pót-Bud Spencere is. Tényleg ez hiányzott nekünk, ennek a sokat nélkülözött, elveszett korosztálynak! Amikor olyan formációk, mint a Prodigy, egy töküres Béest képesek csak összecsődíteni hétvégén is, aznap este a parasztok ölik egymást pár utcával arrébb - na kiért? Torrentéért. Kiről is van szó?  

Torrente egy nacionalista, fasiszta, önző, lusta, durva, rasszista, szexéhes és alkoholista exzsaru, aki esténként rumbára járőrözik a 78-as évjáratú rozzant Seatjában. Rozoga házban lakik tolószékhez kötött apjával, akit koldulásra kényszerít, hogy legyen miből megélniük. 

Humoros? Aligha. De mégis erre csap le a magyar, mint gyöngytyúk a takonyra. Dagadt, kopaszodó, potenciaproblémákkal küzdő, rasszista, gusztustalan, öregedő férfiak találtak példaképre, önigazolásra ebben az antihősben -, az amúgy hazájában számtalan más, alternatívabb műfajban is elismert Santiago Segurában. Persze nekünk ez kell, ahol az értékek kifordulnak magukból, a csupa rossz helyessé, poénossá, követendővé válik. Beül a filmre és röhög, büfög, hangosan kommentál. Tetszik neki, mi több: élvezi, térdét csapkodja a csöcsökre, a seggekre, a közönséges poénokra. Fing, szar, takony, négerezés, majmozás, sárgázás, büdösmórozás, terhes nőkre szexista megjegyzések. És igen, mindig itt fut végig a nézőtéren a legharsányabb röhögéshullám, itt.

Eközben a lényeget nem érti. Nem érti, hogy ez egy görbe tükör, ez csak irónia. A szomorú valóság egy apró szeletének éktelen, bizarr módon történő felnagyítása, eltorzítása, kifigurázása, arcunkba tolása. Hogy igen, ezek vagytok ti, ilyenek ne legyetek. Hogy amikor felnyerít azon, hogy a szocialisták tönkrebaszták az országot, vagy hogy a Fehér Házban egy majom van (aki nem takarító) - ő valójában saját magán röhög és tömi szájába a pattogatott kukoricát.

Valahol szomorú és egyben elgondolkodtató, hogy - a spanyolajkú nyelvterületeket leszámítva - (1975-ig francofon) a Torrente-filmek csak és kizárólag Magyarországon ismertek és kedveltek. Mit kedveltek? Kultstátuszt élveznek, rajongói klubokkal. Ne feledjük - egy olyan országról beszélünk, ahol a 80-as években bizony Isaurának gyűjtést szerveztek a nyugdíjasotthonokban, Bobby halálakor meg százával lettek öngyilkosok a Dallas-rajongók. Ugyanígy készpénznek vesszük, hogy a színész-rendező Santiago Segura egyenlő Torrentével és maga is ugyanúgy rasszista, francóista, közönséges, ápolatlan és nőgyűlölő, ahogy az általa megalkotott exzsaru. Márpedig Segura - saját bevallása szerint is - valójában középre húz, liberális, és még csak a focit se kedveli.

Mert a spanyolok már tudnak szívből, őszintén saját magukon nevetni. Erről szól ez az egész. Ott a Torrente-effektus csak egy marginális jelenség, a társadalom pedig már rég egységes. A diktatúrából kikászálódva megrázták magukat, szembe tudtak nézni a múltjukkal és végérvényesen lezárták azt - mára a kontinens egyik sikerállamává avanzsálódva.

De hát itt bárki lehet világsztár. Big in Japan? Big in Hungary! Letűnt korok sosemvolt csillagjai hakniznak nálunk még mindig hatalmas sikerrel. Mario Girotti, Carlo Pedersoli, Santiago Segura, Lucélia Santos, Al Bano és Romina Power, Iron Maiden, Julio Iglesias, Richard Clayderman, Depeche Mode, Alphaville, C. C. Catch, East 17, David Hasselhoff. 

Mit érezhet a művész, amikor idelátogat egy távoli, félfeudalista kis kelet-európai országba, és normális rajongók helyett poénkodó, belőle gúnyt űző részeg kopaszok fogadják? Ahol a hozzá hasonlóan már-már kultstátuszt élvező szinkronszínész (a szóban forgó úriember nevét most tapintatból nem közöljük) többnapos borostával tisztelte meg az alkotót?

Hogy ennyire reménytelen lenne a helyzet? A rajongókat tekintve - egy-egy józanabb gondolkodású kommentelőt leszámítva - sajnos úgy tűnik, igen. Hogy ne zárjuk keserű szájízzel hétvégi összefoglalónkat, idézzük fel inkább az elgondolkodtató, tiszta fejről árulkodó, a felesleges hurráoptimizmust és primitívséget elutasító hozzáállást.

Volt valaki a fogasházban? És tudja méltatni az eseményt olyan formában hogy utána ne bannolják jó eséllyel az egész profilját is? Remélem megtisztelik a mestert azzal hogy kulturált formában köszöntik/búcsúztatják, mert az az aljadék kocsmai tömeghepaj amit egy ezresért nekünk "közönségtalálkozónak" behazudtak az év vicce. Az év legrosszabja a gazdasági helyzetünk után.

Szégyen ami ott volt, remélem Segura úr nem sokat látott belőle mert rémes volt, de látszott hogy nem érti ezt az egész szánalmas felfordulást. Egy limitált férőhelyes közönségtalálkozót egy egyszerű teremben, pontos darabszámú ülőhellyel képzelek el, ahol a kötelező kis beszélgetős standup után az ott megjelent közönség, kulturált sorba rendeződve még szünetekkel is egy két óra alatt lezavarhatja a beígért dedikálást. Még akkor is ha nagy százalékban részeg kopasz. A válrólindítható kamerákat cipelő sajtósokon és az Atlético mezben buzuló "hivatalos szurkolói csapaton" (wtf, de most komolyan) kívül jóformán senki nem találkozott Torrentével, de úgy hogy végignyomorogtam az estét nem is angyon láttam. Helyette jutott izzadó tarkókból, és részeg taplókból egy évre elég.

De könyörgöm nem egy kocsmában ahol egymást nyomja szét egy rakás ideges részeg, jó magyar módi szerint lejáratva magát, kb. megalázva a többet érdemlő művészt. Ez a szervezők sara, mert ez a minden koncepciót nélkülöző borzalom értéktelen tortúra volt és még pénzt is kértek érte.

Merthogy a teljesen jogos méltatlankodást (anyázást, dobálást) nem hogy sűrű bocsánatkérés követte, de konkrétan elkezdte osztani az embereket hogy ők ide ezért a pénzért nekünk "elhoztak egy sztárt". Elhozták. Már ha ők hozták, és nem a taxi.

Kérem hogy aki esetleg olvassa ezt és jelen volt ezen az értékelhetetlen iszonyaton, az kérjen elnézést a nevünkben is. Ha egyszer lesz módom találkozni vele, én biztosan megteszem. És csak semmi buzulás!