Saját kérésére ismeretlen szerző műve. Még azonosítani tudták volna? :-))

A kinti céges tréningek nagyrészt unalmasan zajlanak, de ez az egész nem is erről szól. Amint vége a vacsorának, a klikkek piálni kezdenek. Szépen, gondosan megterítenek a szálloda aulájában - (az asztal roskadásig megrakva istentelen mennyiségű itallal) amikor még tényleg nagy ott a forgalom -, szigorúan csak mert mindenkinek látnia kell: ők tudnak élni... 

–Nándikám, hova mész? Na gyere csak ide szépen, ülj le közénk, igyál velünk egy kortyot. Kóstold csak meg szépen ezt, ni.. Ne kérdezd honnan van, nem az fontos... HÉ! A szemembe nézz, amikor koccintunk! Hát ez mi volt? Na jó ezt most még egyszer, add a poharad...

Eközben még vannak egyedek, akik még nem csatlakoztak - de már fogták a helyzetet, hogy vagy velük vagy ellenük. S az idő múlásával, "megindul a flow". Mindenkinek tetszik eme közösségi élmény. Egyre többen és jobban csiccsentenek be, és a részeg emberek között kialakul az a bizonyos kimondatlan bizalom. S ekkor még több megbecsülést hajszolván megkezdődik a Nagyotmondó-verseny:

–Palikám figyelj ide, figyejjjéé... Én már sok mindent láttam életemben... de tényleg. Éppen ezért kérlek - higgyél nekem, amikor azt mondom: hogy ezek itt olyan felelőtlenül bánnak a részvényekkel, hogy már megbocsássá, de ezt így mos’ hoogy?

A nők példányai (kiszolgált háziasszonyoktól kezdve menzakonyhás-modorú Jutkán át, a naív, viruló jegybenjáróig bármilyen típus lehet) ezt egy óra alatt megunják és vagy kimennek máshová szórakozni, vagy valamelyikük szobájában „pezsiznek” magukban.

Előfordulhatnak olyan szélsőséges - nem életképes - mutációk, akik maradnak és élvezik azt a kis figyelmet, amit már vagy 20 éve nem kaptak meg senkitől. Csakhogy. Így 60 felé tendálva már valahol nekik is kezdhet leesni, hogy ez a játék már rég nem róluk szól. És itt jön a képbe a szálloda személyzete.

Szexuális zaklatás. Meddig kerülgettük már a témát... Szobalányok, pincérnők, női recepciósok gyakran szembesülnek a következő jelenettel:

Hirtelen szembejön három csillogó tág szemű, összeszorított ajakkal mosolygó „supervisor” egyik kezében egy üveg tömény, másikban pohár. Áldozatuk tudja, hogy még három másodperc és valamelyik megszólal...

...2

...1 

–Hogy is hívják kegyecskédet?!

–Áha... Mmm, Linduskám drága... ha akkor szólíthatlak így, hohoo...

Ilyenkor össznépi riherészés, emberünk eközben oldalba böki a társát... Megszeppent lánykánknak megint eszébe jut, amint egy órával ezelőtt ez a három alak vacsora közben ugyanilyen vihogás mellett fogadást kötött arra, hogy ki viszi ágyba. 

–Figyelj csak, arra gondoltunk, hogy igyá már velünk egyet ebből a nemes kis... Petikém, honnan van ez a... no mindegy, fogja csak... Nonononononeeeem, nem nincs nem, nincs de, nincs kifogás, ezt most itt és mos... jjaj kisdrágám milyen hideg a kis keze... Hiszen maga fáázik!

Bizony. És szegénykém már tudja, hogy hosszú lesz az éjszaka. Később úgy éjjel kettő-három után még visszajön ugyanez a figura, és kissé bocsánatkérően, de még azért picit reménykedve megszólal:

–No csak én vagyok, mi van, mindenki elment? Ilyenek ezek... hát csak gondoltam, lejövök még egy cigire. A fiúk nevében meg elnézést kérek, áánem, jófejek ők... jó fejek, csak hát néha kicsit elszalad velük a ló. De hát ők ilyenek voltak mindíg is, hát már 20 éve ismerem őket...

Majd jobbra pillant és kissé bizalmaskodva:

–Ami meg a mi kis kettőnk ügyét illeti..tudja mit? (itt már kicsit belelkesül..) –Úriember leszek magával eh... Mmmondjon egy árat!

Akit érdekel, itt van a legújabb haknim a B-oldalon: Az igazi 90-es évek: Top 10 britpop (az EVÖR szócskát nem én biggyesztettem hozzá)