A horgász és a drogos gyerek után ahogy ígértem, A. folytatja - nem mindennapi témákkal.

A háromnevű ember létezésének (az öröklött három néven túl) általában nagyon prózai oka van: nem tetszik neki az eredeti neve. Túl rövid, túl snassz, esetleg mind a kettő egyszerre. Nagy, Kiss, Szabó, Kovács, Varga, Lakatos… Egyszerűen nem elég neki. Ő többre hivatott.

Neki valami komolyabb kell, érdekesebb, szebb csöngésű, fíííínomabb, nemesssbbbbb! Nem egy ilyen szánalmas mezei szar "varga", amilyenből minden sarkon áll vagy két tucat.

Ezért tulajdonképpen újrateremti saját magát: felvesz egy harmadik nevet. Ez aztán az ő imidzsét, auráját, respektjét van hivatva javítani, erősíteni.

Természetesen itt is vannak “alfajok”:

 

0. Gondolkodtam, hogy ezt a típust egyáltalán ide kell-e sorolni, a háromnevűek közé, de aztán arra jutottam, hogy “mi az hogy?! Nagyon is!”, mert őt is a különösebb teljesítmény és erőfeszítés nélküli, ha úgy tetszik, azonnali kitűnés iránti vágy hajtja. Csak megmondja a nevét és máris valaki. Ő már nem csak Kovács, ő az A. Kovács. Sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a legrafináltabb és legkörmönfontabb típus. Aljas módon mindössze egyetlen darab betűt biggyeszt a vezetékneve mögé, de az elvetemültebbek néha elé szokták rakni és ezzel mindennél idiótább összhangzást érnek el. Gondoljunk csak bele, az az egy betű bemutatkozáskor ugyanolyan hatást kelt, mint egy egész vezetéknév, főleg, ha mássalhangzó! Viszont írásban mértéktartást, szerénységet sugall, de mégis különleges! Ezt az alantas sunyiságot bosszúból a nullás pont alá soroltam. Lakatos T., Szabó Z., P. Kovács, L. Szabó… Ezek a betűk általában olyan tulajdonnevek kezdőbetűi, amelyekhez gazdájuk valamilyen módon már korábban is kötődött.

Meg kell említeni azt a speciális helyzetet is, amikor közéleti vagy közismert embereknél, pl. íróknál, művészeknél, színészeknél egy idősebb kolléga el is várja az övével megegyező nevű fiatalabbtól az ilyen jellegű névváltoztatást, mert mégsem jelenhet meg a könyvborítókon, a cikkek végén, vagy a szereposztásban két egyforma név, meg egyáltalán, az ő 40 éves hírnevével ne takarózzon senki, főleg ne egy ilyen taknyos.

Ilyenkor a fiatalabb pályakezdő kolléga kénytelen-kelletlen az egész szakmai közösség vagy a társulat ki nem mondott de egyértelműen a levegőben is érzékelhető nyomásának és egységes akaratának kell alávetnie magát: nevet kell változtatni. Nincs mese. Ilyen szorult helyzetben talán a legfájdalommentesebb megoldásnak egy jól megválasztott bötű ígérkezik. Azzal szeretné megúszni egy időre megpecsételődött rosszsorsát, amíg (legalább a színházi büfében és az öltözőben) élő legendának számító öreg kolléga el nem hagyja az árnyékvilágot, hogy "csatlakozzon az égi társulathoz" vagy az égi szerkesztőséghez, (ami végre csak az igazat írja). Azt valahogy ki kell böjtölni a bötűvel, vagy néha egy második keresztnévvel. De természetesen olyan is van, hogy a fiatalabb illető önszántából vagy feltétlen tisztelete jeléül vállal egy ilyen betűt addig a bizonyos mindenkit mélyen megrendítő gyászjelentésig, de előfordulhat, hogy közben ő is népszerű lesz, a betűs nevével ismeri meg ország-világ, és ilyenkor örökre rajta marad, de ő azt már rég nem is bánja. Idő közben megérezte a háromnevűség mámorító ízét. Részvétünk.  

1. Szóval van a legnyomorultabb, akit Nagynak, vagy Kissnek hívnak. Ennél nincs is rosszabb. Neki minden mindegy, bármi jöhet, még egy más háromnevűek által olyannyira megvetett Szabó vagy egy Kovács is nagyot tud lendíteni nyomoruságos helyzetén. Nagy Kovács.., Kiss Szabó… Hát ez már mindjárt más, nem? 

2. Van a kispályás. Ő is nagyon szeretné, de csak kicsit meri, ezért a meglévő Kovács mellé egy másik alsó kategóriájút választ a családból, feleségtől, ősöktől: Varga Kovács, NémetH Szabó, BalogH Molnár stb. vagy az ínyencebbek egy keresztnevet: Péter Szabó, Bálint Kovács, Bertalan-Kiss, stb. Ő azért két lábbal a földön áll, nem akar nagyon feltűnősködni. Néha, a hitelesség kedvéért ideológiailag is meg szokta támasztani a névkorrekciót, hogy a nagyapám vagy nagyanyám keresztneve stb. Meg kell még említeni az első két kategóriában egyformán előforduló kispályás de gyakorlatias típust: egyszerűen elkezdi használni a második keresztnevét is. Tóth Péter Zoltán stb. 

3. Van aztán az ambíciózus, a “művész”, akinek saját, alsó-középkategóriás, általa szintén csökevényesnek, snassznak tartott neve mellé már nem akar még egy ugyanolyat, vagy valami disszonáns összhatást keltő keresztnevet, hanem neki ennél több kell. Ilyenkor kerülnek elő a szülőfaluk, pallérozottabbaknál a (néprajzi) tájegységek stb. Ők már kötőjellel írják: DebrecZenI-Kovács, Nyíri-Szabó, Bakonyi-TótH, Alföldi Király… Aki már nagyon ambíciózus, az egy “y”-t is képes odabiggyaszteni a “DebrecZenY” végére, bár nincs semmiféle nemesi származása. Ebben a kategóriában megemlíthetjük, hogy a nők közül általában a "megjelenésüket tekintve kihívásokkal küszködő" hölgyek szokták tüntetőleg felvenni a férjük vezetéknevét harmadiknak, hogy mindenki lássa: késő, ők már bizony elkeltek.

4. Itt már a súlyos feltűnési viszketegségben szenvedők jönnek + az öröklött háromnevűek, a nemesi származásúak akik nem mindig tehetnek róla, mert így születtek , de mondjuk a felét praktikus okokból nyugodtan el lehetne hagyni…

“Míícsodaaaa??! Hogy éhéhéhééédessanyám nevét eldobjam magamtól???!! Holmi szaros nyomtatvány kedvéért?! Azt már nem! Vezessenek csak be engem így mindenféle könyvbe!”

Az ő viselkedésüket és személyiségüket mélyen meghatározza a háromnevűség, vagy az aziránti vágy. Nem egyszerű eset egyik sem. Nekik már nyugodtan fel lehetne írni ezt-azt. Számukra semmi nem elég: bár a nevük alapból is elég nehezen emészthető, igen czifffra és kacifántos nevet választanak harmadiknak, ha addig még nem volt. Tudják, hogy mindenki dob egy hátast majd tőle, de éppen ezért. Tulajdonképpen provokálnak vele. Őket mindenki vegye észre! Továbbra is játékban van a szülőfalu, a tájegység vagy a nagypapa lánykori neve, és ezeken túl pedig minden más, ami él és mozog: Berentczey Marosfalvy Akárki, Rókahegyi Tiszavölgyi Marianne, Nyírligethy Táskásszemhy Eulália, Kegyesshegyhy BorvendégH Kornél.

Az olyan abszolút pszichopatológiai esetekkel pedig már inkább nem is foglalkoznék, mint a Takács Gábor Somfordáló, vagy hasonlók. 

5. Végül egy különálló, de hasonló módon elvetemült kategória a következik: a doktorok. A dr-k, DR-ek, prof.Dr-k, az adjunktusok, DLA-k, Phd-k, akik csak a miheztartás végett is, úton útfélen az emberek orrára kötik a végzettségüket, és ebből kifolyólag a vélt vagy valós társadalmi a státuszukat is, egyfajta pszichikai nyomást gyakorolva ezzel embertársaikra már az első pillanattól. A cél az, hogy a titulusa bemutassa őt, bevezesse, helyette beszéljen, rögtön lehengereljen, lefegyverezzen mindenkit, hogy egyfajta rajt-cél győzelmet aratva az első pillanattól kezdve uralkodjon minden jelenlévő felett.

Aki ezek után még meg merészel szólalni, az jól gondolja meg, hogy mit vesz arra a nyomorult szájára, mert az ókori görög istenek egyenesági leszármazottjával áll szemben. Egy igazi doktor professzor DLA PhD-vel. Ez is egy harmadik név tehát, egy aljasan megmódolt optikai tunning, amit egészséges lelkülettel egyáltalán nem volna kötelező használni.

Az itt felsorolt típusok aztán minden körülmények között ragaszkodnak felvett nevükhöz, odanyomorítják a legkisebb rubrikába is mindet, az utolsó betűig és közben magukban pampognak, hogy “milyen rohadt kicsi ez a téglalap, biztos valami lófaszjóska “Kis” találta ki, hogy csak ekkora legyen, ráadásul egy “s”-el...”

Elnézést mindenkitől, akit esetleg így vagy úgy hívnak, és csak örökölte, vagy akár fel is vette azt a harmadik nevet. Szögezzük le: ez nem bűn, még csak erkölcsileg sem aggályos. Nem mindenkinek van önszántából 3 neve, ez pedig csak egy ostoba kis iromány volt a maga szánalmas szubjektivitásával, és egyáltalán, ”amennyiben az eseményekben és a szereplőkben a valósággal bármilyen hasonlóságot vélnek felfedezni, az pusztán a véletlen műve lehet.” A doktor pedig legyen doktor, ha már egyszer doktor. Megdolgozott érte.

 (Viszont az egyetlen ember a világtörténelemben, akinél még elment a három név, az Snoop Doggy Dogg volt, de legújabban már ő is csak Snoop Dogg-nak hívatja magát, és azt hiszem, ez mindent elmond a témáról.)

Kedvencem az a (jogász)doktor-fajta, aki a wiwen az eredeti vezetékneve elé ÉS az előnevéhez is becsempészi a dr-t, így a d betűnél meg is találhatjuk a dr. dr. Modorosch Tibort - akinek amúgy már csak pár vizsgája, esetleg nyelvvizsgája hiányzik a hőn áhított keményfedeleshez és a vele járó nemesi előnévhez...