-Ennyi, mától bojkottálom az Eurovíziót. Már lassan húsz éve nézem, mindig reménykedve, hogy "hátha most majd egyszer", de nem. Mindig, és mindig csak a pofáraesés, az jön a végén. A csalódás, a magyarázkodás, a bűnbakkeresés, másokra mutogatás.

Nem más ez, mint politika. Körbeszavazás, szimpátiaszavazás. Látjátok, hogy a szerbek meg a horvátok meg a macedónok, bolgárok is öt éve még halomra ölték egymást, de most képesek voltak félretenni évezredes sérelmeket, és szépen egymásra szavazni? Az angolok 12 pontot adtak az íreknek, ugye? Ilyenkor látszik igazán, hogy mennyire egyedül vagyunk Európában. Nincsenek rokonaink, nincsenek barátaink. Mindig reménykedem, hogy majd talán Szlovákiából, Horvátországból jön néha egy kis támogatás, de hol van ilyenkor a közép-európai, regionális gondolkodás, a közös történelem? Éljen a megbonthatatlan finn-svéd, spanyol-portugál, ukrán-orosz barátság!

-Idefigyelj, ez az egész körbeszopkodás másról szól. A briteknél ott él az a rengeteg ír, az exjugó tagállamokban meg akkora a keveredés, hogy azt se tudják már, hogy melyikük a macedón vagy a sokác-bunyevác meg a szerb. Így könnyű. A németeknél megint csak a sok délszláv, olaszoknál-spanyoloknál a sok román, a románoknál a sok moldáv, ukránoknál az oroszok szavaztak, és így megy ez oda-vissza.

-Cserben hagytak minket, ennyik vagyunk. Egész Európa gyűlöl minket és egyben szarik is ránk - nagy hiba volt tisztelt kormányunknak kiállni A Nemzeti Ügy érdekében - még az elődöntő után is csupa jót írtak rólunk külföldön: aztán ahogy Urbánunk megszólalt, oda lett minden. Meg is mondta az az újságíró, hogy politikai okokból nem támogathatjuk a magyar indulót, egyszerűen nem, mert Urbán kegyeltje. Igaz, hogy mi a finn tesóknek nullát adtunk a 12 pontért cserébe (köszönjük!), de jövőre helyrehozzuk.

-Elcsalták! Egyértelműen elcsalták a szavazatainkat. Biztos forrásból tudom, hogy a felvidéki magyarok SMS-ét egyszerűen nem engedte át az ottani szolgáltató. Nem csoda, hogy 0 pontot kaptunk. Idefigyelj, semmi esélyünk nem volt, ha a Beatlest állítjuk ki, akkor sem. Ez már szépen le volt zsírozva előre. Azerbajdzsán? Hát annyi olajuk van, mint a szemét. Norvégia? Dettó. Szerbia? Le kellett valahogy csillapítani ezeket az őrjöngő csetnikeket, most pár évig nyugtuk lesz. Olaszország? Ugyanez - iksz év után újra fellépnek nagy duzzogva, persze, hogy kellett nekik valami kockacukor, hogy örüljenek. Szóval az SMS-eket szépen benyelik, a zsűri meg azt hozza ki éppen győztesnek, akihez abban az évben több érdekük fűződik. Amúgy ezek az azerbajdzsánok simán a Coldplayt nyúlták le, csoda, hogy hagyták őket fellépni.

-Mindegy, úgyis gyengék voltunk. Odarakják ezt a bennfentes, csontos nézésű Wolft ilyen családi háttérrel - ehhöz jön a Geszti, nem csoda, hogy ilyen kritikákat kapott a németektől is. A szám maga jellegtelen eurotrash, rengeteg fals hanggal, dinamikus dalhoz statikus előadásmód, borzasztó ruha meg frizura - én nem csodálkozok csöppet sem. Voltak nála sokkal jobbak, de mi magyarok hajlamosak vagyunk mindig elhinni, hogy mindenkinél különbek vagyunk. Meg ez úgyis egy buzihimnusz. Több hungarikumot kellett volna belevinni. A Noxx meg túl népies volt, nem csoda, hogy lecigányoztak minket. A többi meg? Charlie, Friderika? Vicc kategória.

-Ja, tényleg mindegy, kit érdekel ez a szar Eurovízió? Egy vicc már mióta, nem is veszi senki komolyan - bohócokat, ripacsokat neveznek már húsz éve. Pedig amíg ez a vetélkedés egyedül Nyugat-Európáé volt, addig igazi sztárok, igazi értékek születtek a versenyen! Ein bisschen Frieden, Waterloo, France Galle, Celine Dion! Úgyhogy sajnos ez van, többet nem nézem ezt a giccsparádét. Ma vesztettek velem egy rajongót. És nagyon remélem, hogy Magyarország is tüntetőleg távol fog maradni a jövőben ettől a repülő cirkusztól. Vagy küldjük oda Pákót meg a Belgát, vagy a Gyűlölt Ellenségeink plokkereit, akik majd szépen előadnak egy, minden európai pszeudonemzetet porig gyalázó nótát. Na az lenne valami!