A világ már sose lesz olyan, mint ELŐTTE. Ez az új normális. Remote, home office, távmunka, rugalmas munkaidő.

Évek-évtizedek óta lelkiismeretesen ingázó, felöltöző, bejáró csinovnyikok döbbennek rá: így is lehet? Csak az ingázás elhagyásával megspórolok napi 1-2 órányi tiszta szabadidőt, és nem egy rohanás minden reggel, ráadásul rendesen kummantani is tudok? Hát kapjátok be, sose megyek már vissza rendes munkahelyre!

Kivéve egyszer, utoljára. Amikor eljátszom, hogy otthon maradtam, pedig bementem.

8:07: nagyon kell már hugyoznom, úgyhogy a 37 perce erőlködő telefonon hatalmas fingadozások kíséretében végleg kinyomom a szundit. Sokadszor is elmélázom: ha nem lenne a reggeli hugyozási inger, simán tudnék aludni délig, mint húszévesen. Mi van ma, kedd? A hirtelen sokkot - miszerint hétköznap van - gyorsan a megnyugvás váltja fel: ma se kell bemennem! Na jó, ma pont be kellett mennem, ott fekszem az asztalom alatt a Váci úti irodafolyosó egyik jellegtelen egylégterű irodájában a sok közül H&M-es pizsamában. Melyik cég is ez? Fasz tudja, félévente váltok, mindegyik hülye többet ad legalább kétszázzal, és gyorsan elkezdek betanulni valakitől, aki fél évig volt itt, sose csinálta meg rendesen, és a cég mégis elvolt így - ezután is ellesz. Feltápászkodom, kimegyek hugyozni - természetesen ülve, mert a nők ráneveltek, na meg közben sokkal jobban lehet nyomkodni a telefont: tőzsde, mi történt az éjjel Amerikában, szerencsére továbbra is zöldben minden. Index.hu (azóta szar lett, amióta fideszes, előtte tök jó volt, de azért megszokásból ez még jobban kézre áll, mint a telex). Tinder, Bumble, happn - juj, ez ronda, ezzel hogy meccselhettem, biztos megint a tűző napon húzogattam a picsákat jobbra, milliószor megfogadtam, hogy ilyet soha többet. Az alkohol se torzít annyit, mint a napsütés!

8:15: vissza az ágyba, illetve hát az asztal alá, hátamat gondosan a polcnak vetve, lassan előkapom a céges gépet, kezemben a tegnap este gondosan lefőzött, finom, állott kávé, hogy reggel ezzel már ne kelljen bajlódni. Hörpölgetem, szörcsölgetem, a kurva anyjáért nincs 0-24-ben tőzsde, így nem lehet élni. Finom ez a kávé, kellemesen borzongat ilyen álmos, hideg, sötét kora téli reggeleken, mint ez az október 13. Felforr a bolygó, tönkretettük - minden idők legforróbb októberja!

8:35: kezd beindulni a kávétól a prátozási inger, amire annyira vártunk. Hiszen nem lehet mindenki gátlástalan munkahelyi kakilóember, mi otthon szeretjük kitenni a gittet, nem a melóhelyen. Persze most a melóhely az otthon, de egyszer ez is belefér. Gyors, kéngázos recsegtetés előtte - tudod, amikor már dudál, nehogy a kanyarban elüsse a kakit.  Ijedten nyúlunk hátra, hogy ugye nem ment be semmi, de nem. Megnyugodva szagolgatjuk az ujjunkat. A szkennelős kishölgy 5 méterrel arrébb (szociális disztancia!) ijedten néz ide megint, még nem szokta meg. Más ember ilyenkor még nincs bent.

8:37: frotty, rotty, bluggy - közben lázasan nyomkodjuk a telefont, mi történhetett a nagyvilágban az elmúlt két percben, esetleg meg-e bukott az Orbán, de nem, megint nem - és még az a kurva válogatott is folyton győz mostanában, pedig már azt hittük.

8:42: gondos kézmosás után (közben a telefont felállítjuk a mosdókagylóra, nehogy elmulasszunk bármi fontos hírt) visszaülünk a földre, néha visszaszagolunk az ülőhelyünkre, nem túl büdös-e. De az, viszont kellemesen otthonos hangulatot nyújt.

9:00: nyit a BÉT! Sajnos a köcsögök csak késleltetve mutatják a számokat, de lázasan nyomkodom az F5-öt, mi a helyzet nyitás előtt. MS Teams, pöccre 9-kor belogolunk mindannyian a reggeli becsekkre. Vajon ki lesz ma az első bátor, szorgalmas munkavállaló, aki megnyitja a kólt? Utána már tényleg csak egy katt (tapp) az egész, de én lusta vagyok megnyitni, túl nehézkes a navigáció, legalább 4 mozdulat. Hülye Mikroszoft.

9:02: megjött a Főnök is, körkapcsolás, emberek jól vannak, mindenki otthonról dolgozik, ez volt tegnap a feladatom, holnap ez. Persze ahogy lement az én köröm, azonnal kapcsolok vissza a hírekre, tőzsdére. Jobbnál jobb írások, imádom! Hiába, ahogy a Beatles marad örökké a legjobb, úgy van ez a Modorossal is. Hirtelen mintha azt hallanám a távolból, hogy Tibi-Tibi, hallasz... mi a fasz? Gyorsan visszakérdezek, megismételnéd, kérlek? Jajj, mjúton vagyok, hinnye. Hát persze, igen, úgy lesz.

9:15: még kávé. A tőzsdén a helyzet egyre fokozódik, most adjam el gyorsan az OTP-t, és vegyek belőle 4IG-t? Még mehet feljebb... fülemben csengenek a híres guru szavai: "there's nothing wrong with taking a decent profit"... eladom, megveszem. OTP kilő, 4IG összeomlik. Mindegy, ez törvényszerű.

9:20: álláshirdetéseket böngészgetek, de egyelőre nem találom azt, ahol megadják a havi br. 1 mihályt kocsival, nem kell bejárni, és lehetőleg dolgozni se nagyon. Rossz szakmát választottam, bassza meg. Mögöttem az a csodálatos seggű szőke kislány kicsit ferde szemmel leseget a LinkedInemre, de úgy csinálok, mint aki nem látja.

9:30: közben kapok vagy 20 üzenetet a cseten, 30 emailt, mindegyik a véremet szívja. Ennyire fontos ember lennék? Nem látod, hogy megbeszélésen vagyok? Persze tudja, hogy nincs itt semmi megbeszélés, kamu a piros. Leszarja, úgyis mindenki ráír a másikra. Még jó, hogy az ajtómon nem jössz be, te féreg. Beállítok két szabályt az inboxomba: 1, mindenre automatikus válasz (nem tudom, hagyjál békén, nem az én dolgom), illetve minden, ami beérkezik, azt véglegesen törölje.

9:40: öncélú meetingek, öncélú projektek a semmiért, öncélú stresszkeltés, felelősségre vonás és pellengérezés felesleges projekteknél felesleges ERP-rendszerekre, amit úgyis lecserélünk most éppen, de még utoljára javítsuk ki, hogy lássunk benne kicsit másképp elforgatva valami számot, amire amúgy senkinek semmi szüksége nincs. Sok az embered: kettő. Maradjon az egy, és csinálj meg kétszer annyit, mint korábban - és közben vezetsd be az új automatizált rendszert, melynek működtetésére majd felveszünk háromszor ennyi embert. De ne aggódj, a Big 4 meg India levezényli gond nélkül pár milliárd euróért, te csak a Biznisz vagy, csak napi 3-4 óra pluszmunka a napi teendőiden felül, csak dőlj hátra és validálj. Borzasztó akcentusok, nagyon rossz magyaros makogás szégyenteljes nyelvtannal, mellé indiai fortyogás, lehetetlen megszokni.

10:30: nagyon kényelmes ez a pizsama, körülöttem egyre jobban gyűlnek a kollégák, hozom magamnak folyamatosan a kávékat, hatalmasakat fingok, a tőzsde meg ma megint nem csinál belőlem milliárdost, a kurva anyját. Golyóimat önfeledten tekergetem, a szőreim kezdenek már beakadni, majd ebédidőben letrimmelem a hajvágógéppel - a pisifolt közben már megszáradt. Sokan megtörlik hugyozás után, de minek? Úgyis visszacsöpög, meg hát a bugyid mi másra lenne, ha nem arra, hogy megfogja a cseppeket? Olyan ez, mint aki a kávégép csepptálcája fölé is tesz egy edénykét, hogy az erre kitalált csepptálca ne legyen kávés.

11:30: megkezdődik az ebédidő, sárgára állítom magam, lekapcsolok minden hangjelzést, hagyjanak békén. A sok buzi persze mindig délben érzi úgy, hogy most pont ráér, és FELHÍV, bazmeg, nem is tudom, mire gondol ilyenkor. Szia, jókor? Persze, délben hogyne lenne jókor. Na de engem hiába hív, mert le van némítva mindenem. A kádban már zubog a víz, én meg az ölembe vett műanyag dobozból boldogan lapátolom be a hideg maradékot tegnapról. Kis tejföllel és kecsöppel minden fincsi lesz, esetleg gyors mikrózás belefér.

12:00: kedvenc HVG-s podcastjaimban ajvékolnak éppen raccsolós-pösze hangokon, csilingelően röhögök rajtuk, ahogy a céges kádban nyakig ázom, jobb kézzel szigorúan pörgetve a jobbnál jobb telefonos appokat. Borotva, fogmosás, a végén belehugyozunk a kádba is (persze kimászás előtt), majd gyorsan, alaposan öblögetünk a finom vízzel, mint a tévémaci. Úgyse látja senki, különben sincs semmi bajom.

12:30: elindulunk a fodrászhoz, majd a boltba - estére legyen sör.

13:00: megérdemelt ebédidőnk lassan a végéhez ér, tiszta ruhát húzunk (tehát a két hónapja nem mosott melegítőalsót és alvós pólót), vissza melóba! Kól kól és míting után. Imádok vetíteni: ilyenkor behajtani tilos-táblát kapok, kicsit végre abban a tudatban lehetek, hogy most nem láttok, most nem érhettek el, most igazoltan vagyok távol. Virtuális bekuckózás.

14:00: meeting és call után training és review, majd presentation. Fél kézzel izgatottan nézzük a nyitás előtti amerikai számokat, néha hóbortosan megcsavarjuk fitymánkat bal kézzel, majd elmegyünk a körömvágó ollóért. Az érdekes míting közben levágjuk minden körmünket, majd kicsit fogselymezünk is mellé, érdeklődve tanulmányozzuk a kinyert féregségeket. A kollégáknak is tetszik, de hát úgyis távolságtartás van, ő meg úgy csinál, mintha nem látná. Előkapom a porszívót, és kiporszívózom az irodát gyorsan.

15:00: a nyolcadik míting közben kimegyek megint hugyozni, kávézni, kezet is mosok, fertőtlenítek is, higiénikus kis pasy vagyok. Közben mindenki mindent azonnal akar és hívogat, írogat. Kezemben tartott sminktükrömben éppen a fogaim közé szorult maradványok után kutatok még mindig. Undorító? Hát, ha ottmarad, az szerintem undorítóbb, te álszent patkány! Ja igen, a kamerát nem kapcsoltam ki, hát bocs! Te akkor is rondább vagy, amikor azt hiszed, hogy mások néznek.

15:30: kicsit kanos leszek, gyorsan megint "away"-re állítom magam, irány a pornhub, és kedvenc hairy teen előadóim, kellemes, lazítós csattintás, megérdemeltem, Apának jár. Ez teljesen természetes, ezért kapott az Ember ilyen térfogatú agyat meg vékony koponyát, hogy ne kelljen annyit udvarolnia, küzdenie meg megalázkodnia nap mint nap a borzasztó nőkért, hanem csattinthasson rendesen, hatékonyan online. Az állatvilágban is megfigyelhető. Hálásan hörögve simogatom magam kicsit a végén (kell az érzéki utójáték), a zsepit pedig gyorsan kiviszem a slozettra, az a biztos. Útközben a folyosón kicsit furcsán néz rám és félmereven lebegő kukimra az ügyvezető igazgató, de hát agilis, lapos és fiatalos szervezet vagyunk, ennyinek bele kell férnie.

16:15: és még mindig nincs vége a napnak. Hogy összefolyik a munka meg a magánélet? Hát a faszt, illetve hát rájöttem, hogy minek dolgozni, amikor sokkal érdekesebb netezgetni meg meditálni napközben. Örüljenek, hogy fizethetnek, úgyis összeomlik az egész a picsába. Pénz nekem úgyse nagyon kell: net meg áram legyen, a többit megoldjuk.

16:00: titkos cinkosommal felhívjuk egymást Teamsen, mindketten nekiállunk képernyőt megosztani, majd lemegyünk, rágyújtunk egy cigire. Figyelj, azzal, hogy nem járunk be mindennap autóval, már rengeteg káros hatástól megóvtunk magunkat és a Szt. Bolygót is, ennyinek bele kell férnie. Én meg tavaly is volt, hogy éjjel egyig dolgoztam, azért se szólt senki!

18:00: némán üvöltve csukom le a laptop fedelét, elég volt. Még hogy nem tudom tartani a munka-magánélet-egyensúlyt? Hát csak most tudom igazán tartani! Mert a cég az arra nevel, hogy 7 előtt ne indulj haza, legfeljebb lelkiismeret-furdalás árán, és havi zárás alatt még fél 8-kor itt rohanjon utánad a kopogós cipőjében a hülyefasz kolléganőd, mert valami annyira fontos, hogy pont akkor kell még elkapnia. Ja de basszus, én még bent vagyok, és most is ott kopog a cipőjével, és fátyolos, távolról visszhangzó hangon motyog valamit ilyen felesleges dolgokról, hogy FBL3N meg F.01, egyeztettem-e a készletet a mérleggel, ki a faszomat érdekli, hagyjál már, ezek csak számok, leszarom...

18:01: előkapom a sört a hűtőből, amit egész nap tervezgettem, átszellemült, megkönnyebbült fejjel, nyeldekelve kortyolok bele, fényképezgetem, dokumentálom minden irányból, igen, ezért érdemes élni.

18:02: már pörög a kedvenc csatornám a YouTube-on - ettől valóban jobb és több leszek. Indulok haza. Vagy otthon vagyok már? Vagy mi ez itt? Net van.

Hát bevégeztetett. Nem tudom, ki esküdött össze kikkel, de ha az volt a céljuk, hogy ne akarjak bejárni és dolgozni - hát elérték.

Cui prodest?