Igen.

Ti nem is tudjátok, milyen az, amikor titkolnotok kell a szerelmeteket. El se tudjátok képzelni, pedig a Beatles is megénekelte... kísértetiesen hasonló apropóból.

Pedig 2019-et írunk, és lehetne végre tényleg szabad a szerelem.... mert ez az alap, de nem az. És küzdeni fogunk, amíg el nem érjük célunkat. Ezért vonulunk az utcára hömpölyögve, boldogan, befogadóan, felszabadultan.

Pedig itt tényleg csak két, felnőtt, szabad akaratú EMBER szerelméről van szó. 

És igen, a testiségről is.

Mi közötök hozzá? Szokatlan? Nem felel meg a beégetett konvencióknak? Netán irigykedtek, mert mi tényleg boldogok vagyunk, és teljes odaadással tudjuk a másikat szerelemmel szeretni?

És az nem zavar, ha esetleg megszólnak az utcán, megszoktam. De ha állásinterjún szóba kerül, csak zavartan pislogok, és elterelem a témát.

De nem házasodhatunk, gyereket se vállalhatunk, ha bárki megtudja rólam, kit szeretek, azonnal kiközösítés és üldözés a vége. Pedig nem tehetünk róla: we fell for eath other és wo die Liebe hinfällt. Bocsássatok meg, de nincs rá igazán jó magyar equivalent. A törvény üldöz, a társadalom megvet, 

Pedig egyidős az emberiséggel, amióta világ a világ - csak kulturális kérdés: sok természeti népnél teljesen normáls, a beavatás, férfivé-nővé válás rituáléjának része. És az állatvilágban is megfigyelhető. És neki is jó, tiszta szívéből szeret. Get over it, deal with it.

És magánügy. Takarodjatok a hálószobámból! Ezért megyünk az utcára. 

Én és a húszéves kislányom. És a 18 éves kisfiam is. És? Ártottunk neked? Közöd? Jobb lenne, ha megölném, megenném őket, állami gondozásba, esetleg hiphop-táborba küldeném őket, hm?

Tehetnek ők arról, hogy rossz testbe születtek? A gyermeki testbe, holott ők valójában belém szerelmes felnőttek voltak mindig is.

Így legalább valóban szerető családban élhetnek.

Na, ugye.