Ifjúkori szegénység

2015/07/27. - írta: Modor Tibi

Mi nekünk a szegénység? Volt már? Na és. Nem lehet róla eleget írni, főleg, ha megérted különböző stációit.

A gyermekkori, örök sóvárgást, a közös gyerekszobákat, a felnőttként is otthon élést, a panelokat, a szar kaját és örökös pénzproblémát. Azt, hogy nincs - és hogy ki kell számolni, és hogy elfogy.

Mi volt nekünk a gazdagság 20-30 éve? Hát a családi ház meg a ruha. Akinek kertes háza volt, az gazdag volt. Aki a Hegyen lakott, az gazdag volt. Bizony, basztattuk az általunk gazdagnak kikiáltott gyerekeket, csak mert valamikor A Hegyen laktak. Aztán egy idő után nem lett divat szegénynek lenni, persze a pénzünk ettől nem lett több. Hifi-torony, sokfejes videó, Daihatsu Charade, Fiat Panda, butik, vállalkozás, GMK, privatizációban leboltolt vállalati ingatlanok, CD- és lemezgyűjtemények, távirányítós lámpa, bőrgarnitúra, színes könyvek és lexikonok, Opium-parfüm, saját telefon, pornóújságok, távirányítós autók, legók, Amiga, hangkártya, SVGA-monitor, ISDN = gazdagság. De egyszer, csak egyszer beszabadulhatnék a lakótelepi közértbe, és csak ehetnék, amihez hozzáférnék... sóletkonzerv, kolbászos-rizseslecsó, téliszalámi, Melba, Kajla, Szerencsi. A korlátlan étel az már maga a gazdagság. Mikor lehet már mind az enyém? Nem antipasztira vágyik a gyerek, hanem hamburgeres meg mexikói melegszendvicskrémre. Micsoda különbség. Örök flipperzseton, niagarázás (lehulló húszasok!), játékterem...

Gazdag gyerek szülei igenis jó arcok voltak: látták a szerencsétlen, SZTK-keretes csóróságot, és szó nélkül adták a méregdrága üdítőket, gyümölcsleveket (mindig volt hideg Hohes C) - néha még költőpénzt is, hogy a kisfiukkal átugorhassunk megdonálcozni vagy jégkrémezni. Farsangon, osztálybulin, szülinapi zsúrokon is kitettek magukért: Vienetta, Schöller - ajándékba pedig Bbburagót hoztak (Hot Wheels - jól jársz, ha karácsonykor is ő húz). Jót tettek valakivel, majd egyszer hálás lesz. Hát hálás lett.

Ki a gazdag? Akinek már saját szobája van, az gazdag. Ha nincs tesód, akkor általában tehát már gazdag vagy. És akkor nem kell osztozni, és nem vagy összezárva másokkal egy életen keresztül, egy légtérben. Hogy még kiverni se tudd rendesen. Hogy nőzni se tudj, mert nem tudod hova felhívni a nőt, ha még lenne is. De persze kinek kell egy csóró, 13 évesen még énekkaros gyerek (na jó, de altos!)? Ha már szegény, akkor legalább legyen szőrös meg mutálós.

Mennyire szeretnél gazdag lenni felnőttkorodban? A legtöbben nem Monte Carlóra meg kabrióból két kézzel szórt tízdollárosokra vágytunk, hanem mindig egy kicsivel jobbra: nagyobb, felújított panellakás; szebb, polgáribb környék (de a kerületben - megmarad a lokálpatriotista és kicsit földesúr-érzet); ikeás és praktikeres berendezés. A mai napig kísért egy álom: faszán felújítottuk a lakást: divatos nyers fával burkoltuk, ahogy az Ikea-katalógusban is láttuk, puha, süppedős szőnyeggel, színes párnákkal. Aztán felébredtem.

Ami igazi luxusnak tűnik, az szegényes ésszel felmérhetetlen - nem is nagyon kell. Pedig párszor eljutottunk ilyenebb házakba is: igazi palotákba, ahol toronyszobák voltak, legalább 20-30 helyiség - és az volt a mese, hogy a család mindig egy lepusztult házat vett meg, amit aztán felújítás után jó áron eladtak, a következőnél dettó - onnan volt ez nekik. Á, ez már túl sok, ez már nem jó. A takarítónő, a személyzet, az már nem jó: megszűnik a magánszférád, nem tudsz nyugodtan aludni, stb. Ígéretesnek tűnő, pénzes állások: krupié, felszolgáló (főpincér!), szakács, idegenvezető, taxis. Összességében: minden olyasmi, ahol felmérhetetlenül gazdag embereket szolgálhatsz ki, hátha neked is leesik valami. Ilyesmi, hogy mérnök, gyárigazgató vagy könyvvizsgáló, eszünkbe se jutott, mert nem tudtuk, mi az - meg akkoriban talán tényleg nem is lehetett belőlük rendesen megélni.

Amikor a Renóban megvettük 4000 forintért a pumpás cipőt. Nyomkodtam, nyomkodtam, és éreztem, ahogy keményedik, ahogy fújja fel. Csak több hét után kellett rádöbbennem, hogy sajnos ez nem pumpál lófaszt sem: szivacs volt benne egész végig. Iskolában valaki lelkesen meglátja: -Hát milyen pumpás cipő már ez? -Csak egy szar - nyugtatja meg a másik jó gyorsan. Utóbbi gyerek sokra vitte: ma karaoke-bulikat szervez 35 éves fejjel: tuti hízik a nyugdíjalapja és a tébéje sem marad üresen az áfa bevallása után. Kisstílű, de nemes káröröm az összes ilyet ma elnézegetni: jó sok van belőlük. Elkallódott, elrontott, kiélt, kikopott, buta, képzetlen, buta, lusta, tehetetlen, nyelveket nem beszélő, elvált senkik. Lehet, hogy 94-ben vagány dolog volt a Replay-farmer, de ma is ilyenekben jársz. Lehet, hogy a suliból 96-ban taxival mentél haza, és a Fatertól kapott 5000-est kettétépted osztálykiránduláson, de azért szerencsére egy ügyeskedő, csóringer kis műveletlen telepi senki maradtál.

Na de ez a kiskori szegénység leginkább. Elnézést, elkalandoztam - hálás téma. Milyen a késő tinédzser- vagy a húszas évek szegénysége? Olyan vajon nincs már?

Dehogyisnem. Hiszen a diák az általában menthetetlenül csóró - kivéve persze a rögtön saját lakást kapó (albérlet helyett, jobban megéri úgyis, Vállalati pénzügyek I.), elkényeztetett, irigyelt kis köcsögöket (hozzájuk általában gyorsan be is költözik valami élelmes kislány). Mondjuk - fővárosiként és Istennek hála - koleszban sosem kellett laknom, de nagyon ocsmány lehet: a mocsok, a füst, a téli ablakon kilógatott, csomagolt, zsíros kaják... 

Kora húszas éveink? Pedig nem is volt olyan régen, de mikor csináltunk ilyeneket utoljára: utcán-parkban-játszótéren ivás, hugyozás, bliccelés, pénz kölcsönkérése, annak számon tartása, hogy éppen ki mennyivel tartozik? Hogy tényleg számítson, ha valahol olcsó a sör, és minél kevesebből tényleg be lehessen rúgni? Simán játszható módszer volt a hétdecis Kalinkát beszórni a mélyhűtőbe, majd szépen visszaporciózni kólába, Fantába, narancslébe, paradicsomlébe. És ezeket ittuk éveken keresztül. Olcsó bor, olcsó - házi - pálinka. Deriváltparti: a buli után maradt üvegek visszaváltásából kapott pénzt elinni. Mert hajnali 3-4-5 körül még inni kellett, ez teljesen érthető. Le az éjjel-nappaliba, venni az újabb adag cigit meg piát. Vagy csak feltúrni a vendéglátó lakását, és meginni Anya dugilikőrjét.

Amikor - ha valahol ingyen jól lehetett lakni - sose hagytuk volna ki. Ebéd után is 1-2 órával ha valahol maradt pár pizza, azonnal elpusztítottuk. Nem menekültünk volna az üres kalóriák elől, hanem mindenből minél többet, minél olcsóbban. Hiszen azzal megspórolod legalább egy vacsora árát. Ijesztő belegondolni, de manapság inkább minél kevesebb legyen minél drágábban.

A vélt minőség ára - és annak az ára, hogy az ne menjen oda, akit te nem szeretnél ott látni.

Időnk azért volt. Amikor az ember inkább repült több átszállással Ryanairral Grácból, mert annyira, de annyira megérte a stanstedi átszállás. Amikor egész napokat töltöttünk valami falábú focicsapat vidéki túráján. Amikor nyáron tényleg volt olyan, hogy se iskola, se munka (gyakorlat) nem volt. Még ilyen is volt.

Amilyenek mi voltunk: hangos, ordenáré, dohányzó, olcsó sört vedelő, hajnalig - zárás után - is maradó suttyók. Ahol mindig vita volt a számla körül. Valakik mindig fizetés nélkül távoztak, és/vagy a pultosgeci ráhúzott még 1-2 strigulát - és soha, de soha nem derült ki, hogy ki volt a hunyó. Megoldás: nem szabad végig maradni. És tényleg, olyan összegeken ment a késhegyre menő vita, amit ma jelenértéken, szánalomérzettel is bármikor kifizetnénk az egész társaságnak - vaskos jattal. Amikor a fémpénznek komoly értéke volt, és tényleg számított a legkisebb is. És a személyzet akkor még NEM szeretett minket - illetve talán akkor SEM, de ezt akkoriban nem is nagyon titkolták. Ma már legalább tudják, hogy jó sok pénz üti a markukat, és ezért látszólagos tiszteletet, szeretetet, megbecsülést vásárlunk - hát nem a legszebb emberi érzések ezek?

Puritán, környezetvédő elvek? Taxival elvből nem? Autót elvből nem? Abba a kerületbe elvből nem? Arra a sznob helyre? Elvből nem. Pedig az elvek is csak addig tartanak, amíg nem lesz pénzed. A 10 évvel ezelőtti önmagunk utálná a mait? Simán lehet. Lehet, hogy az lenne a baj, ha nem így lenne.

A pénz körül forog minden, és tényleg ment ez: kölcsönkérünk- és kapunk. -Egy ötszázast nem tudsz adni kölcsönbe? -Így is kétszázzal lógsz! -Te rohadt zs... amikor a múltkor Muter főztjét elfogadtad, az legalább ennyit ért, ha nem többet! -Akkor én felszámítom neked a fűtést-vizet, amíg nálunk aludtál! Tényleg: a másiknál ottalvás, akár spontán. Ez is nagy szokás volt valamikor - persze sose nőnél... Muterék telken, nyaralnak, éjszakások - ott lehet aludni. Este 10-ig valami olcsó szar vermutot iszogattunk, HBO-s pornót nézegettünk, majd rájöttünk, hogy udvarolni kellene. Felhívogatjuk az osztálytársnőinket - valamiért senki nem ér rá, és a szülők se nagyon örülnek. Nosza, irány a város, benőzni! Szerintetek összejött? Nem nagyon. Ottalvós buli. Szex helyett hányás a vége, pedig előtte jól megmostuk a kukit is, esetleges használatbavétel esetére. 

Társaságokban a cigaretta az örök konfliktusok eredője. Valaki folyton csak tarhál vagy vesz vagy lop, a másik kiakad. Verekedésig fajulhat. Már dolgozó, kicsit szorgalmasabb hangyagyereket megtűri a tücsöknép, de azért szopatja, ahol éri. Csipkedés, basztatás, csicskáztatás - persze barátság, szívesség. Hálás vitatéma: te dugnál-e néger nőt. Vagy Dana Internationalt - hiába, akkor még a transzszexuálisok is jól néztek ki. Amikor a társaságból először lett harmincéves az Öreg. Elképesztő öregség, reménytelen, halálközeli állapot. Legendák, hiedelmek, igazságok, hülye állatfajok a kocsmaasztal mellett: Trianon, nyelvészkedés, Bratyiszlava neve honnan ered (szláv testvériség, mert Burgenland lett volna a csehszlovák korridor), és az angolok megadási nyilatkozata is már elkészült, amikor a németek unalmukban hirtelen abbahagyták a bombázást. Így volt. Mélytengeri horgászhal, véznaujjú maki, és a befőttesüveget nyitogató, intelligens polip. Korai interneten fellelt perverziók (emberi tojásrántotta meg angolnák), verekedésem története, és ki milyen pattanásos és/vagy szőrös hátú nővel jött össze valamikor nagyon régen.

Akkor még beszélgettek az emberek.

Amikor egy olyan nyeremény, hogy italkupon vagy ingyenbelépő, az bármilyen értéket képviselt. Mert nem az időd vagy a felvevőképességed volt a szűk keresztmetszet, hanem a pénz. A hajnalig, másnap délelőttig tartó ébrenlétek után problémamentesen tudtunk aludni akár délutánig is. Gondolkodtunk is évekig: mikor feküdtünk le utoljára éjfél előtt, tehát még AZNAP? Nagyon sokáig az éjjel 1 tűnt az ideális ágybamenetelnek.

Hihetetlennek tűnik szinte. Aztán megöregedtünk hirtelen.

Micsoda idők! 

Bárcsak újra húszéves lehetnék... 

28 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Viktor Cselenyi 2015.07.28. 07:22:28

Na most ezt vagy valamelyik gyerekkori barátom írta (dugnád-e Dana Internationalt, hülye állatok: nálunk mangrove tücsök és fácánember volt ami valaki látott valami erdőben.. nyilván józanul), vagy ennyire kommersz-klónozott lakótelepi életet éltem.

Trónkövetelő 2015.07.28. 07:22:35

A gazdagság számomra az amerikai konyha a panelban, bárszékkel, bárszekrénnyel. Akkor már beérkeznék.

Szunyog83 2015.07.28. 07:22:37

Na ez most qrvajól jött :) Fasza!

gabuschka 2015.07.28. 09:21:37

Ez most nagyon jo lett, altalanos iskolas hangulatba kerültem megint.

igazi hős 2015.07.28. 09:21:42

Hosszú, vérszegény. "Nem jött át", pedig pont én lennék a megszólított egykori csóró, már messze a csóróságtól és a 20. életévtől.

Spiritmonger 2015.07.28. 09:21:48

jópár tétel ismerős, épp ezért nem akarok megint 20 éves lenni...

murray 2015.07.28. 10:16:06

hát ez egy nagyon jó írás. átérzem én is.
40 felett végre sikerült kitörnöm a panelból, vettem egy öreg sz. házat a Hegyen, de ahogy elnézem a szomszédban a húszéves srác meg a kiscsaj X5, X6 meg egész nap megy a vízforgató a hatalmas medencében..én meg keverem a maltert mint egy hűlye. fura.

parrre 2015.07.28. 10:36:10

Mind megvolt. Kiváló írás.

erol 2015.07.28. 10:36:15

Kicsit uncsi. Lehet, hogy nagyon hippi voltam ifjúkoromban, de engem ez az egész ennyire nem izgatott. Sőt most sem.

Dzsoni Kráncs 2015.07.28. 10:36:21

@gemina: A telek inkább szívásnak számított.
-Jössz focizni délután?
-Á,megyek segíteni faternak a telekre.
Hál'isten,h nekünk nem volt.Volt olyan haverom,aki egész nyáron ott tett vett.

Ernoke 2015.07.28. 10:36:32

érdekes az az általános gondolat, h 30 felett az ember egyre jobban él. én most, 35 évesen sokkal csóróbb vagyok, mint 10 éve.

Richard Xenos 2015.07.28. 11:42:07

Jó cikk volt. Így volt. Átjött.

Richard Xenos 2015.07.28. 11:42:10

@Ernoke: Jaja, én is. 20 évesen nagyon ment. Most nagyon nem megy. Ilyen ez.

kewcheg 2015.07.28. 11:42:26

30 éve az autó és a gazdagság kapcsolata.
Az igazi szegénynek nem volt, de sőth még hajtási engedélye se volt az apjának,anyjának.( 35-40 éves embernek!!!)
a Trabant már valami szolíd kispolgári jómód, elvégre bárhová elvitt.
Közepes: Wartburg,attól kicsit jobb: Dacia,Skoda,átlag feletti menő:Lada, főleg 1500 vagy 1600-os.
Kuriózum és a sznobság csimborasszója:Zastava, elvégre ki ad ki egy Lada áránál több pénzt egy autóra, ami viszont phasználati érték szempontjából kevesebb.
A nyugati/japán kocsi pedig, bármilyen is volt a kőgazdagságot jelentette,akkor még nem volt nagy különbség,prémiumság, egy Fiat Croma nem volt alávalóbb mint egy szivar Audi.Volt egy srác, 87-88-ban Fiat Uno turbója volt, a kisvárosban ez volt a p..cimágnes...

_Epikurosz_ 2015.07.28. 11:58:41

És a hülyegyerek, akit lenéztetek, halálra cikiztetek, a sok-sok szabadidejében megtanult programozni, és most gennyesre keresi magát. Ti meg lógtok tovább, mint gyümölcs a fán.

KUHULIN 2015.07.28. 12:07:35

@_Epikurosz_: Na! Van valami kis frusztráltságod? :)
Amúgy a cikk jó, tetszett.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2015.07.28. 12:32:05

Kurva jó fej barátaid lehettek, Tibor, örülök, hogy nem voltam ott.

Ernoke 2015.07.28. 13:23:52

@Richard Xenos: akkor csak magamat kellett eltartanom, most meg nem, ilyen ez. de legalább az alkoholt nagyrészt ételre cseréltem.:D

Kis ember 2015.07.28. 14:25:02

@Trónkövetelő:
Meg a kihajthatós pity-pity. Vagy hogy hívták a korai videojátékot.

2015.07.28. 15:47:11

@_Epikurosz_:
Viszont aki a szopatós csoportban volt, és mégis megtanult programozni, úgy-ahogy, az lehet hogy ma a te főnököd vagy a főnököd főnöke.

Ad Dio 2015.07.28. 16:50:11

Nem azért volt jó akkor, mert szegények voltunk, hanem mert fiatalok :-).

Egyébként ahogy körülnézek mindenki a maga szintjén nyomorog. A gazdag gazdagon, a szegény szegényen. A szegénynek egy mentséggel gazdagabb :-).

Kevesen tudnak Élni.

Dzsoni Kráncs 2015.07.30. 13:39:49

Nálunk mindenki telepi gyerek volt,nem volt se gazdagabb,se szegényebb senki,hogy trabantotok vagy Daciátok volt,ez annyira nem számított.Gimiben már inkább téma volt ez,ott voltak különbségek.
Aztán fősulin megint nem,bár voltak szobatársaim,akik állandóan nyavalyogtak,meg tarháltak,aztán egyszer megbeszéltük,h kit mennyivel engednek el mutterék hét elején,kiderült mindenkit ugyanannyival,3000 ft volt a heti apanázs,csak nekem volt annyi eszem,h nem költöttem el plüsspapucsra,meg műanyag edényre.
Volt ugyanis egy lakótársunk,aki utált mosogatni és inkább új tányért vett minden héten.
Egyszer új albérletbe költöztünk,ahol beköltözéskor tűnt fel,h nincsenek evőeszközök....el is mentünk a menzára,megebédeltünk,aztán szépen hazavittük az eszcájgot.

Még az is érdekes,h kinek mik a gazdagság attribútumai.Egy haverom egyszer összejött egy gazdag csajjal-biliárdasztal,szauna volt a házban.A haver első ottani látogatása után teljesen el volt ájulva mennyire millásak,aztán amikor kértük,h mondjon valamit a gazdagságról ennyit tudott kinyögni:
-Tudod te mi az a sajtvágó?.....Tudom bazmeg 500 ft bármelyik Tescóban.

Trónkövetelő 2015.07.30. 23:36:19

Nekem az ifjúkori szegénységről a Família Kft. jut eszembe. Kinek szólt az a sorozat? Hozzájuk képest az egész ország putris cigánynak érezte magát, én is (a Dallas nem ér, az olyan szürreális gazdagságot mutatott, mintha egy másik bolygón, Amerikában játszódna). Olyan belső terei voltak a házuknak, mint egy amerikai fehér középosztálybeli családnak, és kívülről se a magyar taxisofőr-barokk félkész vakolatlan téglák vicsorítottak, hanem KÉSZEN VOLT! Mi meg a hugyos lépcsőházakban kínlódtunk a lakógyűlésen a vénasszonyokkal, akik szerint örülnünk kéne, hogy nem a hátunkon hozzuk fel a szenet a negyedikre minden hajnalban.
Csupa gondtalanság volt az életük, mindenből márkásat ettek-ittak-hordtak-hugyoztak-szartak. És közben rejtély, hogy honnan volt ennyi pénzük, volt valami vállalkozásuk, amivel szemlátomást nem foglalkoztak, mégis kurva jól, gondtalanul éltek belőle. A konfliktusaik súlytalanok voltak, az életük nem volt nehéz, a munka nem volt nehéz a suli nem volt nehéz, vállalkozni nem volt nehéz, igazából visszagondolva vérforraló provokáció volt. És mégis imádta mindenki, imádtuk, hogy milyen gazdagok ezek, mi meg milyen nyomorultak vagyunk. Az a sorozat a magyar néplélek kollektív pofánröhögése volt. A Spáh-ikrekkel voltam/vagyok egyidős, nekem a Família Kft. nézése jelentette a szegénységet.

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2015.07.31. 13:04:04

Hosszú ideje az első modoros-poszt, ami tetszik.

Plumper_ 2016.03.25. 19:54:44

@_Epikurosz_: a hülyegyerek, akit lenéztek a csajok, most boldog családapa, az egykori csajokból viszont aszott bőrű, műkörmös, szolibarna, utolsó termékeny éveikben kallódó, mindenáraon férjet fogni próbáló vénlányok lettek.