Játsszunk el a gondolattal! Azt már tudjuk, mi történik, ha hirtelen - különösen így a télies időszakban - megszáll minket a Szentlélek; no de túllépve azon, hogy a tévében üvöltő reklámokra már mindenki immúnis, azért az alulról szerveződő, valódi közösségi kezdeményezések mindig az újdonság erejével hatnak.

Természetesen mindenki 100%-ig meg van arról győződve, hogy őrá aztán semmiféle reklám, hirdetés, kampány nem fog hatni, de azért nem véletlenül költenek a vállalatok annyi pénzt marketingre.

Ugyanígy elsőre butaságnak tűnhet a sok agitáló ismerős, de nálam a múlt héten hirtelen mind bejött. Kiírták, és úgy lett. Mint amikor egy adott napon mindenkivel jófej voltam.

1. Meggyűlöltem Miniszterelnök Urat: ez a legfontosabb tétel. Addig-addig szidták, addig hívtak tüntetni az internetadó ellen és a NAV elnökének eltávolítása mellett (igenis ki lehet állni dolgok mellett is), hogy elszégyelltem magam. Egycsapásra hozzájuk csapódtam, korábbi magamat átkozva. Ráadásul amikor megtudtam, hogy Amerika se szereti őt, rögtön beláttam, hogy csakis szarember lehet. Szóval hirtelen fideszes lettem, aki már megbánta.
2. Többé nem kínzok meg gerinces állatot (csak gerinctelent, az okés): egy kedves hölgyismerősöm addig osztott meg kiszúrt szemű kutyusokról, felakasztott nyestekről elrettentő képet, hogy hirtelen megtértem, megszépült a világ. Nem volt hiába, én se teszek ilyet többet, pedig eddig rendszeres volt - sőt, örökbefogadtam párat. Köszönöm, hogy megosztottad, csak így tovább.
3. Házirétest vettem a Marx téri néninél: ahogy megláttam a húszezredik megosztás után, hogy egy kedves, aranyos, tündéri kis töpörödött, kendős néni a Marx téri aluljáróban árulja a saját készítésű kapros rétesét. Rögtön vettem a cókmókomat, átszaladtam a Margit hídon, és rögtön bevásároltam a rétesből, amivel megmentettem egy életet egy napra.
4. Könyvimádó lettem: én, aki csak úgy faltam a könyveket, elsőként tanultam meg az oviban is olvasni, mára már csak a netet és a digitális anyagokat bújom? Keménykalap és krumpliorr, A titokzatos padlás, Vakáció a halott utcában, Nyár a szigeten. Olyan sokszor sulykolták belém, hogy csakis a könyvet szabad szeretni, annak megsárguló, surrogó, könyvillatú lapjait, hogy tékozló fiúként tértem meg újra a papírkönyv kebelébe. A papírkönyv és az olvasás (úgy általában A Könyv és Az Olvasás) jobb, műveltebb, különb emberré tesz.
5. Megtaláltam elveszett rendszámomat: hazafelé Páty és Biatorbágy között lehullott első rendszámom, és észre se vettem. Szerencsére még vannak jó emberek, akik az autópályán megállnak és összeszedik az elveszett rendszámokat, dísztárcsákat - hogy azokat jó gyorsan kiposztolhassák a facebookra. Leülök otthon, erre mit látok: 12 ezer megosztás, és pont az én rendszámom. Milyen jó, hogy végre van valami központi rendszer, ahol nyilvántartják az elveszett rendszámokat!
6. Nyugat-európai baloldali lettem: eddig fel se fogtuk, de felháborodtam, ahogy megláttam, hogy mi, nyugatiak mit művelünk a világ többi részével. De ha már földrészeket igáztunk le és zsákmányoltunk ki évszázadokon keresztül, akkor tegyünk végre valami jót! Éppen ezért svájciként én nem fogok ebben részt venni, és minden erőmmel azon leszek, hogy minél többet juttassak vissza. Mivel a havi 4000 frankos szociális ellátmányt - teljes joggal - így is, úgy is megkapom, felszabadult időmben azért fogok küzdeni világszerte, hogy egy szebb világ épülhessen mindenütt. Izraelbe repülök testemmel palesztint védeni, diktatúrák ellen buzdítok Facebookon (a dicsőséges forradalmak óta Szíria, Ukrajna, Egyiptom is sokkal faszább helyek lettek), Brazíliába repülök kerozinos géppel, hogy megmentsem az esőerdőket, és fairtrade módon gyártott iPhone-on meg designer felsőben teszem mindezt közzé egy olyan országban, ahol emberi béreket kap az albán McDonald's-alkalmazott is, hiszen mi másért lenne ott, de legyen alanyi jogon járó havi párezres fix jövedelme mindenkinek, hiszen van miből, csak a gazdagoknak kellene egy kicsit visszább venniök. Küzdök egymás tiszteletéért: egymás nemzetisége, vallása nem lehet gúny tárgya sohasem, oh wait, illetve de, szóval senki vallását mégsem szabad tisztelni a Charlie Hebdo-eset óta, szóval szabad legyen gúnyolódni rajta mégis (meg a keresztes háborúk nagyon gázak voltak, szóval miről beszélünk). És bár sok gonoszságot elkövettünk - gyarmatosítás, háborúk -, azért Oroszországnál és Magyarországnál elvetemültebb diktatúrákat nem basztam még e földkerekségen. Éppen ezért - ha történetesen Magyarországon élek - mindent megteszek azért, hogy bukjon ez a kormány, és ezért eljárok ribanc- és melegfelvonulni, tüntetni, hiszen mi másról szólna a demokrácia?