Sose nőjünk fel!

2015/01/25. - írta: Modor Tibi

Dehogynem. Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút. Vége van, ennyi volt. És mennyivel jobb így.

Sátrazások, utazgatások, olcsó repülőjegyek, csütörtöki italakciók, vad nyelvtanulások, bliccelés, trükközés, diákmunka. Amikor számít, hogy legyen diákigazolványod, mert az jár, mert megszokod, hogy minden olcsóbb. Csókolom, egy gyerekjegyet kérek. Amikor volt az embernek arra ideje, hogy matricát szerezzen, okosítson, elkerülő járatokat használjon, többször átszálljon - csak azért, hogy jobban megérje. Iskola után, 1-2-3 körül BKV-zás, lődörgés, sziklára mászás. A házi feladatot leszarjuk, a kettes úgyis megvolt a felesleges tárgyakból - a többi pedig ment magától. Hiszen egyértelmű volt már 15-16 évesen is, hogy nem a kémiából vagy a művészettörténetből fogunk megélni. A szorgalmi időszakban ha olyanunk volt, elvonatoztunk hétközben Komáromba, ott átsétáltunk, ittuk a szlovák sört, néha Pozsonyig is továbbmentünk az örökkévalóságig hintázó Bzmottal (négyórás út 80 km-re), éjszaka mászkálás, rettegés a magyarevőktől, hajnalban haza, csak legyünk már otthon. Máskor a Népstadion mellett veszteglő dubák egyikébe szálltunk be és mentünk át Erdélybe egy estére, majd reggel vissza. Számlát nem adtak.

A város és a vidék romantikája, a negatív sznobizmus. Nosztalgikus hangulatban mindent újra felfedezel, belefolysz a párhuzamos társadalomba. Milyen jó, hogy nem változott semmi! A régi jó dolgokból igenis maradt. Még hogy itthon mindenki magának való ember? Milyen boldogok a tudatlan emberek. Bárhova megyek, dumálnak hozzám, mesélnek, csodálatos. Akkor még örültünk neki, lesz mit mesélni majd egymásnak (ugyanazoknak persze, akik ott voltak). Tót- és svábkeresés a Pilisben - és találás. A társadalmonkívüli kerékpáros, a lepukkant kocsmák és bisztrók hajnalba nyúló elmélkedéssel, barátkozással és meghatódottsággal; szocreál és békebeli emlékek, neonreklámok és régi műhelyek vadászása, kedvenc hentesek, kocsmárosok, pultosok, saját számla, kifőzdések, piac, 200 forintos sört és 80 Ft-os fröccsöt kínáló kocsmák. Ötszáz forintból be lehet rúgni, ezerből meg mégúgyse. 

Blogot írni maga a királyság. Itt kiéled magad, rázúdítasz mindent a Matula- és Belga-rajongó, újra szomjazó urbánus tömegekre, ők meg élvezik. Még mindenki csak tanulja ezt a furcsa humort - bár akkor még nem akartak érte lecsukatni ugyanazok, akik régen ilyesmivel humorizáltak. Te is élvezed: némi titokzatosság, hírnév, díjak, elismerések, drámák, gőzleeresztés. Te, ezzel komolyan pénzt lehetne keresni, neked itt van a helyed. Neked a pénz a blogolásért igenis JÁR. Szerintem neked könyvet kéne írnod, olyan profin csavarod a szavakat. Kéne még írni erről meg erről meg erről is blogot. Esetleg angolul, aztán jöhet a rengeteg pénz meg a világhír.

Bulizás, vendégségek, meghívások, városba járás. Az egyedüllét, a céltalanság, az internetnélküliség és az unalom mindezeket ünneppé teszi. Ha meghívtak, boldogan mentél. Ha nem hívtak, megsértődtél. Ha úgy alakult, akárhol képes voltál aludni: földön, idegen ágyban, fotelben, buszon, kanapén. Fura egy világ volt.

Aztán mi történt? Meggazdagodtunk, elég hirtelen. Néhol a szerencse és a véletlen, néhol beérett a munka. Korábbi makacs elveink, a proletár gőg elvesztek. Vagy sose voltak, csak saját szegénységünket ideologizáltuk meg. A kényelem mindenek fölött. Ki lenne ma hajlandó 35 fölött elmenni egy társasággal sátrazni, vízitúrára, biciklitúrára, komfort nélküli bányatavakra járni napozni, csöcsöket lesni, telket tartani, penész- és szegényszagú borozókban fröccsözgetni, hogy az mekkora jó buli. Hát jóérzésű ember biztos, hogy nem. Kocsit nem azért nem veszel, mert drága, hanem azért, mert nem érsz rá ilyesmivel foglakozni, taxival olcsóbban kijössz. Már nem azt nézed, hogy mi olcsóbb, vagy miből tudsz többet enni-inni. Keresed a minőséget, keresed a jót. Már örülsz, ha kevesebbet kell fogyasztanod, csak jobbat. Ezer forint egy sörért? Teljesen korrekt, ha jó a sör. Éttermek, mekkorák az adagok? Örülsz, ha nem nagyok, és inkább fizetsz többet a jóért. Eleve: inkább mindenért fizetsz, csak hagyjanak békén, valaki intézze el. És ez így helyes. Nagy szarban vagy, ha a ház körüli munkákat, javításokat neked kell megcsinálnod, mondván, akkor olcsóbban kijössz. Az önellátás a sok idővel rendelkező szegény ember hazug illúziója.

Koncertre, fesztiválra, moziba járás, felvonulás, tüntetés, crossfit-tábor, cicakiállítás, repülőmodelles találkozó, vonatfotózás, hajtányozás? Mikor néztél meg egy filmet utoljára? Mert nagyon ráérhetsz. Ennyi idő alatt szarrá gyúrhattad volna magad, csinálhattál volna egy újabb, akár piacképes diplomát - vagy csak megtanulhattál volna rendesen angolul.

Elszólod magad csóróbb ismerősnek, hogy ez a kávé milyen olcsó ahhoz képest, hogy mennyire jó: 1200 Ft körül van. Szinte felsikolt a szájához kapva. Egymillió forintot pár hónap alatt simán félreteszel, pedig mellette rendesen élsz - magad se érted. Ami (még) elérhetetlen, az a 100 milliós kategória, a 10 milliós nagyságrendre pedig már gyűjtened kell. Ami kell, azt megveszed - de az is igaz, hogy nem nagyon kell semmi, mert mindened megvan. Számodra elképzelhetetlen, hogy valakinek a hónap közepén már egy nem kalkulált, 10 ezres kiadás se fér bele, nem érted, nem érted. Vajon ennyire szerencsések lennénk? Kezded felfogni, hogy a 40-es, 50-es években kisemmizett családok hogy tudtak sokszor pár éven belül újra talpra állni. Mert amit elvettek tőlük, azok csak tárgyak voltak, és a vagyont - a proletár vélekedéssel szemben - nem egyszerre szerzi (nyeri, elveszi, kapja, örökli) az ember, hanem szépen, hónapról hónapra kitermeli. És akit hagynak dolgozni, az újra kitermeli.

Gondolj bele, hogy 5-10-15 éve hogy dolgoztál, ha dolgoztál. Munkatársaid voltak a barátaid-barátnőid, ők lettek az új Társaság. Önkéntes, munka utáni kocsmázások, bulizások, nyaralások, utazások, szerelmek, házasságok, összejárások. Egy csütörtök vagy péntek reggel vágni lehetett a cefreszagot az irodában. A közös bebaszás örökké tartó összekovácsoló erő, egyfajta titkos összekacsintó vérszerződés. Ma pedig? Be mernél menni másnaposan dolgozni? Mert ha igen, akkor nagyon gáz munkád lehet. Olyan, ahol azt se bánja senki, ha egész nap fülhallgatóval streameled a mixeket megállás nélkül.

Ő már nem a régi? Fennhordjuk az orrunkat? Biztos. De itt nem mi rekesztjük ki őket, hanem elsőként ők rekesztenek ki minket. Hanyagolod a régi cimborákat. És nem mi változtunk meg, hanem ti toporogtok egy helyben - semmirekellő, lusta lajhárok. A sikertelen embernek a sikeres ember látványa egy folyamatos szembesítés, orra alá dörgölés, hogy ő miért nem vitte semmire. Furcsa nézni a régi ismerősöket, munkatársakat. Aki akarta, abból lett valaki - még csak kivándorolnia se kellett. Aki nem, az nem - de persze nagyon jól tudja, ki más a hibás - és ő az elvek embere. Kölcsön kéne adni, szívesség kéne, de nekem te így ne szólj vissza, itt nem vagy főnök. Neked könnyű, te könnyen beszélsz.

Megkeseredtünk, antiszociálissá váltunk volna?

Épp ellenkezőleg. Sosem voltunk ilyen jól.

9 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Trónkövetelő 2015.01.25. 19:04:02

Hát pedig még mindig szívesen elmennék keddenként a rockbuklikba ugrálni, előtte a BL-meccs alatt meg lehúzni 1 l bort alapozásképpen. Nem volt az rossz világ, csak sajnos nem fizettek érte. Szerintem aki a Dunántúlon a Balatontól északra járt egyetemre/főiskolára (illetve ebbe beleértendő Bp. is), az járt Komáromban zabálni és inni. Valamiért rohadt olcsók voltak a tóthok, még a jobb minőségű sör is étteremben 2/3-a, fele volt az itthoni ótvar késdobálókban kapható vizezett ászok árainak. Ugyanígy a kaja, olyan helyeken tudtunk kajálni, amit otthon egyetemista messziről elkerült. Étlapról rendeltünk! És még így is olcsóbb volt!
De amit sajnálok, az az utazás, akkoriban pénzem nem volt, manapság időm nincs rá.

tralalala 2015.01.25. 19:54:09

*szipp*
annyira igaz, még iróniástul is. :(

Rich.mond 2015.01.25. 20:57:53

Hm, jó lett. Pont tegnap voltam egy afféle nosztalgia punk-buliban és hasonlókérdések fogalmazódtak meg bennem. Az az írás nem modoros, szimplán csak jó

dr. Ferenczi Sándor 2015.01.26. 11:58:18

Persze Neked könnyű volt. Téged mindig ez érdekelt, Te tudtad mit fogsz csinálni suli után. Neked ez nem is munka, Te ezt szereted csinálni! Bezzeg Mi! Bezzeg Én!
Tudod, Én szociológiára mentem, nekem a matek sosem ment, nem értek egyszerűen a számokhoz. Persze utáltam de tudod, kell a papír a mai világban, hihi... Na meg persze a lakástörlesztő is sokat visz, de én nem tudnék úgy mint Te abban az albérletben ott a Duna-parton. Nekem kell a saját, jó ez a kis egyszobás, 20 év a futamidő.
Nem, sportolni most nincs időm, persze Neked könnyű... Nekem ott volt anno a kézilabda, tudod majdnem meglett az NB1!
Figyelj, ha már ilyen jól elbeszélgettünk: hallottál már az OVB-ről?
Aha.
Értem.
Figyelj, akkor meghívtál erre a kávéra, nem? Neked ez úgyis aprópénz, hehe.

Mukkancs 2015.01.26. 16:49:47

@dr. Ferenczi Sándor: és közben végig tudja hogy a másik milyen jól intézi az életét, de csak magyarázkodik, vádol, mártírkodik..Nem akkor sem fogja úgy csinálni hogy jó legyen neki..akkor abba kellene hagyni a kurva nagy önsajnálatot..mindenki hibás..az ország ami élhetetlen,a politikus aki átveri, a szomszéd aki csak a seftelése miatt gazdagodott meg,a saját rokonai akik az élhetetlensége miatt már rá sem néznek..lepukkant albérletében hideg,sötét és fáradt cigarettaszag, nyikorgó ülőgarnitúra sötét foltokkal, előtte tisztítószert évek óta nem látott üvegasztal, rajta cigarettatöltő, a legolcsóbb cigipapír és büdös dohány..rojtos mackónadrágjában sóhajtva ül le, remegő kézzel tölt egyet majd kínál Téged is..bizonytalanul mosolyogva nyújtja feléd,szemei enyhén vizenyősek, arca kezd puffadni a naponta elfogyasztott rövidtől..talán a cigit még elfogadod tőle hisz haverok vagytok vagy mi..sikereidre irigy és nagyon fájnak neki..Te is tudod hogy most kellene neki egy hatalmas pofon hogy összeszedje magát,mert elindult egy olyan úton ahonnan nagyon nehéz a visszafordulás

Mukkancs 2015.01.26. 20:23:44

Bocsánat: mert elindult egy olyan úton ahonnan nagyon nehéz visszafordulni...így jobban hangzik..:)

2015.01.27. 19:23:01

ez kurva jó. de számos ismerősnek nem szabad megmutatni, mer palotaforradalom lesz bazzeg