-Helló, Josh bácsi!

Josh meglepődve nézett fel a negyedéves volumenjelentésből. Egy pillanatig elmélázva mérte végig alig 16 éves unokahúgát. Hogy szalad az idő... élesen előtte volt még bátyjáék házassága, sógornője gömbölyödő hasa, egyre terebélyesedő, asszonyos emlői, a tejfakasztóbuli. Előtte cseperedett fel a kis Mackenzie, szinte észrevétlenül. Ugyanaz a kislány lenne ez, akit ő annyiszor segített tisztába tenni, pisiltetni, etetni, péntekenként elhozni a daycare-ből?

Mackenzie négyéves kora óta rendszeresen edzett: korábban szertornázott, de nyaranként leginkább teniszezni járt a szomszédos courtra. Most is onnan érkezett vissza. Gyors mozdulattal rántotta le fejpántját. Halántékán gyöngyözött a verejték; a nyári naptól csíkokban kiszőkült, hosszú világosbarna hajának átizzadt babatincsei bohón göndörödtek vissza helyenként. Napbarnította, a sportolástól kipirult, kislányos pofija még inkább kiemelte jéghideg, azúrkék szempárját, amivel pajkosan pillantott rá Joshra. Szépen kifejlett, kemény kis melleit a nedves, fehér póló most még jobban láttatta: Mackenzie-t talán még a hideg is kicsit kirázhatta, mert babnyira duzzadt, arányos bimbói tűhegyesen ütöttek át a felsőn.

 

A lány észrevette, hogy Josh a melleit bámulja.

-Na mi van, Josh bácsi, elvitte a cica a nyelvedet?

Mosolygott felvillanó, hófehér, kedvesen szexi fogszabályzós fogsorával a tinilány - szorosra fogott copfja játékosan himbálózott tarkóján.

-Nem, dehogyis. Szia. Csak egy nagyon fontos projekten gondolkoztam. Milyen volt az edzés?

Mackenzie hamiskásan csóválta meg a fejét, és közben, lassan, nagyon lassan megindult a fotelben fészkelődő Josh felé. A lány rendszeres testedzéstől őrjítően ruganyos, striáktól, narancsbőrtől mentes popsiféltekéi pimaszul sejlettek át teniszszoknyácskáján; sportos, bronzbarna combjain naptól aranyló, aprócska pihék borzolódtak.

-Ugyan, Josh bácsi... ne nézz hülyének. Nagyon is láttam, hogy mire gondoltál. És most, hogy Anyáék két hétig Californiában vannak, talán itt az ideje, hogy megtudd: amióta csak az eszemet tudom, szerelmes vagyok Beléd.

Josh ölét hirtelen forróság öntötte el. Cikáztak benne a gondolatok. De hiszen ez rossz, ez bűn, ez nem normális. Már az ötlet is. Bátyjáék rábízzák az alig tinédzser, girl scout-lányukat, és őt ilyen gondolatok kerülgetik? Netán csak egy rossz álom, egy rossz vicc, valami ízetlen fogadás?  Bátorságpróba? Próbálta megőrizni hidegvérét.

-Bolondságokat beszélsz, kicsi lány. Tudod Te is, hogy ez nonsense. Anyáék megkértek, hogy viseljem gondodat két hétig - és ez nem helyes. Te az unokahúgom vagy, én meg a nagybátyád - ráadásul nálad 17 évvel idősebb, otthon pedig vár rám Meredith, akit nagyon szeretek.

Mackenzie gyöngyözően, tinihangon kacagott fel.

-Na ne viccelj, Josh bácsi! Na és aztán? Meglestelek már öt éve is, amikor lent zuhanyoztál. Oltárian jó a tested... és csókolóztam már fiúval, sőt... de ezek a korombeliek komolytalanok. Azt se tudják, hogy kell egy lányhoz hozzányúlni. Durvák, ügyetlenek. Te viszont... te viszont biztos jól tudod már. Nyugi, nem mondjuk el senkinek, Anyáék sose tudják meg! Ez a mi kis titkunk...

A lány most már közvetlen közelről a férfi fülébe suttogott. Forró lehelete bepárásította a fülkagylót, majd egy pirinyót, puhán belenyalt. Josh még próbált tiltakozni, de egyre határozatlanabbul. Férfiassága most már teljes terjedelmében ágaskodott, a kislány játszi ujjai pedig máris legérzékenyebb pontján cirógatták, meglepő kézügyességgel.

Joshban valami eltört, nem bírta tovább. Az olimpiai rúdtól kérges tenyere lassan felcsúsztatta Mackenzie teniszszoknyáját, ahol a szemtelenül gömbölyödő, tangavonalban lebarnult diáklányfenék rejtőzött. A lány felsóhajtott, lélegzetvétele egyre szaporább lett. Josh ujjai egyre inkább a vágyott, legtitkosabb, tűzforró területekre tévedtek, már-már a barázdás grottó irányáb

 

-Kisfiam!

-Igen, Anya!

-Mit csinálsz? Megint valami pedofil szarságot írogatsz?

-Dehogy, Anya. Éppen a Mandineren toltam el öt kommentet, aztán tényleg folytatom a cikket, a tényfeltárósat.

-Akkor jól van. Hétfőre meglegyen a flekk, mert a Főszerk már engem hívogat. És már három hónapja alig adtál haza valamit. Bezzeg a ruhád az ki legyen mosva, meg a kaja legyen meg. A faszom essen beléd, Fiam, a faszom essen beléd. 37 évesen igazán megjöhetne már az eszed. Mindjárt választások, aztán még mindig csak 7%-on állunk. Utána szerinted honnan szedjem a pénzt, ha ezek nem jutnak be, szüljem? Faszom essen beléd. Olyan link vagy, mint az Apád volt.

Még a teleélvezett zsebkendőidet se vagy képes a vécébe dobni, nekem kell leműteni mindenhonnan.