Békacigiztetés, macskaőszítés

2013/09/13. - írta: Modor Tibi

Nézem ezeket a telefonjukat állandóan nyomkodó gyerekeket, és eltűnődöm: elszomorít az egész generáció. Persze minden évben azt mondjuk, hogy egyre butul, satnyul az emberiség - de amikor felszállok a buszra, és csak azt látom, hogy mindegyik - így - leszegett fejjel nyomkod valamit, a füle bedugaszolva, sehallselát, akkor bizony elgondolkodom, hogy vajon hol ronthattuk el.

Kezdődött az újság- meg könyvolvasással, folytatódott a walkmanekkel, jöttek a Tetrisek, a kígyós Nokiák - és hurrá, megérkeztek a tapifónok. Régebben teljesen normális volt, hogy beült mellém egy négyórás buszútra valami néni, és beszélgettünk, egész végig. Ő elmesélte nekem az életét, én pedig lelkesen, csillogó szemekkel bólogattam. Ma már azt nézi mindenki, hol tudja kizárni a külvilágot. Érdekesebb lehet bármilyen zene vagy weboldal, mint egy nyolcvanéves néni élete? Kizárt. Ekkora gyerek, alig egyéves, elvittük a Tropikáriumba. Odament az akvárium falához, és elkezdte az üvegen két ujjal nagyítgatni. Könyvet nem olvasnak, de a tablettel jobban bánnak, mint én. Nagyon gáz. És ezek után csodálkozunk, ha tényleg azt hiszik, hogy lila a tehén, a tej meg kocka alakú. Az iskolában nem köszönnek egymásnak, este az ask.fm-en, a facebookon meg a cseten pedig a legjobb barátnők. Cyberbullying, trollkodás, nem mozdulnak ki soha - nem tudják, hogy kell egy csekket vagy egy formanyomtatványt kitölteni, a tollat is alig bírják megfogni.

Azért nálunk még más volt a helyzet.

Mi barátkoztunk. Lejártunk focizni, bandázni. Tízévesen már túlvoltam az első szál cigimen, 12 évesen rendszeresen dohányoztunk. Lehet furcsán nézni, de ez összehozta az embereket. Nem véletlenül tiltják már mindenhol. Mert itt akarják meggyengíteni a társadalmat. Mi beszélgettünk. Nem voltunk gazdagok, sőt! De nagyon tudott ízleni csütörtökönként a magyaros milánói makaróni, nem volt mindennap hús. Hétvégén Anya palacsintája volt maga a Mennyország, az Orbit laprágót pedig istenbizony félbetéptük, úgy rágtuk.

Mi nem trollkodtunk, mi bunyóztunk. Mi nem a weben zaklattuk a másikat, hanem személyesen. Ha valaki átmerészkedett Kaszásról, a beton pingpongasztalba vertük bele a fejét. Egyszer a High Life-ban megfenyegettek, mert békási vagyok, bizony utána törtek a karok, fogak. Aki nem tetszett, megfürdettük a homokozóban. Thaiboxoltunk, karatéztunk, dzsúdóztunk. Ilyen világ volt, meg kellett védenünk magunkat. Ha fociban kikaptunk, inkább megvertük utána az ellenfelet, mert nem tudtuk elviselni a vereséget. Több is volt bennünk, mint a mai magyar zseléválogatottban. Nem fostunk be. De sose unatkoztunk.

Kiskorunkban is. Nem a számítógépet basztattuk folyton, hanem lejártunk a játszóra gyújtogatni, üvegeket törni. Na jó, anyámék elzárták a C64-est, ha rossz jegyet vittem haza, de nem voltunk gépfüggők (nem a faszt nem). Emlékszem, az öcsémet felvettem a nyakamba mindig a lépcsőházban, ő kicsavarozta az égőt, majd kibasztuk a tizenötödikről. Pirózások… vettük a Technokolt meg a doboz gyufákat ötven forintért a közértben, tudod, akkor még szó nélkül kiszolgáltak minket. Nem voltak Nemzeti Dohányboltok meg kötözködés, tudták, hogy tízévesen is több eszünk van, mint a mai húszéveseknek. Tudod, milyen faszán lobban egy pingponglabda? Ráteszed a pingpongasztalra, kis technokolt rányomsz, aztán vumm, ennyi, kész. Kísérletezgettünk. Mi ég, mi gyullad. Mihez kell segédanyag: oldószer, csavarlazító, ragasztó, benzin. Felfedeztük a világot magunk körül.

Ma SMS-ben meg emailben kommunikálnak a szülőkkel - a mi időnkben üzenőfüzet volt, amit nem írattunk alá, illetőleg a jegyeket meghamisítottuk, eltitkoltuk, hozzáírtunk. Ma már ilyet nem lehet. Ma erkölcstant tanítanak, a mi időnkben állampolgársági ismereteket.

Ma már nem beszélnek egymással a szomszédok sem - nem ugranak át a másikhoz csak egy kanál olajért vagy cukorért, csak a tévét bámulják meg interneteznek. Meg feljelentgetik egymást. Mi még kirándultunk: bogarakat gyűjtöttünk, hangyákat égettünk nagyítóval, macskát őszítettünk. Tudod, hogy kell békát cigiztetni? Macskát őszíteni? Nem? Látszik, hogy ilyen kis buzi vagy. Fogsz egy ötliteres dunsztosüveget, belevágod a macskát, rátekered a tetejét - persze kilyuggatva, hogy kapjon levegőt -, majd szépen beteszed a sínek közé. Megvárod, amíg elmegy fölötte a vonat, és ijedtében megőszül. Amúgy kutya baja, elengedtük utána. Vagy macskát patkolni. Dióhéjakat kötsz a lábaira, és szegény meggyárgyul a sok kopogástól. Emberibb, egyenesebb, tisztább világ volt. De nem is osztogattuk a gazdátlan állatok képét lépten-nyomon. Megvolt az állatok megfelelő helye a társadalomban, és nem öltünk le milliószámra állatokat azért, hogy a másik kedvenc állatainkat etethessük velük. Akiket azért tartunk, mert unatkozunk, magányosak vagyunk, és mégse pofáznak vissza, feltétel nélkül szeretnek. Kóbor kutyákat csókolgatunk, miközben undorodunk a magatehetetlen, kóbor emberektől. Lovakat, egereket és tubifexeket dobunk oda eleségként házikedvenceinknek. De nem jönnek a jogvédők meg az állatvédők.

Nem tükörben pózoltunk telefonnal, hanem petárdáztunk. Megvettük a cigányoktól húszasért per darab a zsírkréta-petárdát, aztán zumek, bele az üvegbe, és jó messzire elbasztuk. Azzal szórakoztunk, hogy ki mer tovább számolni, mielőtt eldobja. Szegény Ószy mondjuk az ügyeleten töltötte az egyik szilveszterét vérző részegek között, de hát ez katonadolog, ahogy akkoriban mondtuk. Mert ma már azt se tudják, hogy az mit jelent. Csórtunk a boltokból: csokit, kekszet, könyvet… gázsprével fújkáltunk be a liftekbe, köpködtünk az emeletről, szeméttelepre, lomtalanításra jártunk rongálni, elhanyagolt autók szélvédőit dobáltuk be, falat firkáltunk, ragasztgattunk, telefonbetyárkodtunk, egymás faterjainak a pornóújságait meg kazettáit cserélgettük, bokrokban csattintottunk… és mennyit nevettünk!

Én sajnálom ezeket a gyerekeket. Ez nekik már nem mond semmit. Nincs már az az öröm, amikor egy-egy agyomásolt kazettán megpillant egy jó szendvicsjelenetet, amit végre lepauzolhat az utolsó pár percre. Ott van minden az xhamsteren, beírja, hogy gaping asshole, és külön galériát kap rá HD-ban milliónyi videóval, nem kell órákig keresgélnie egy-egy használhatóbb, kiMEREVíthetőbb képért. Persze ma már én is az xhamstert nézem, de akkor is. Én tizenhárom éves koromban láttam először szodomista képeket az ÖKM-ben, előtte azt se tudtam, hogy létezik ilyen.

A maiak beleunnak gyorsan. Kivesznek az érzelmek, nem udvarolnak már. Nincs lesmárolás, csöcsörészés, spontán ujjazás a diszkókban, ma már csak lebeszélik cseten, és kész, megvan a csaj. Nincsenek lovagok, de hercegnők se. Csak magamutogatás, pózolás, strigula. Régebben megvertem a másik csávót, enyém lett a nő. Most ilyen kis emós buzikat keresnek, mert "a lelkiek olyan fontosak..."

Ide jutottunk... Darwin sírna, ha látná.

1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mukkancs 2015.05.15. 20:49:33

Tökéletes szöveg...ki is nyomtatom és laminálva odaadom minden sarki kocsma előtt ácsorgó visszeres lábú, hiányos fogsorú, büdös szájú, zokni-szandálos szuperhős Nagy Mesélőnek akik tényleg semmire nem vitték az életben..