A magyargyűlölő magyar

2013/07/07. - írta: Modor Tibi

A blog Jancsibácsi-féle arcait olyan sokszor rajzoltuk már meg - itt az ideje konkrétan is kicsit belefúrni romlott lelkükbe, az ábrázoláson túl kicsit hangosan gondolkodni, elemezgetni. Vajon mi vitte őket idáig? Vajon saját magukat is gyűlölik, vagy csak úgy általában a magyarokat?

A cím lehetne persze ellentmondásos és kikacsintó, de valójában itt többfajta jelenséget figyelhetünk meg, melyek szálai aztán valahogy mindig egy ponton érnek össze: az illető a saját hazáját-népét gyalázza, akármiről is legyen szó. Vannak természetesen különféle fokozatok és megjelenési formák, de mi, gyakorlott emberismerők persze rögtön ráismerünk a jelenségre. Aki Modorost olvas vagy ír, az már nem néz többé semmire és senkire ugyanúgy, mint előtte, nincs visszaút.

Szóval magyargyűlölő magyar. Ahogy a Toleráns Embernél már rávilágítottunk, ő lesz az, aki kikéri magának, hogy elvitassák tőle magyarságát, de közben ő ugyanúgy igazibb és jobb magyarnak tartja magát és a neki tetsző csoportosulásokat, mint az, akit éppen pellengérre szeretne állítani. Hivatkozik ő mindenre: nemesi-ősmagyar-vitéz származásra (ami persze nem szempont, de azért most mégis, csak úgy mellékesen), több adó fizetésére, többszáznyi embernek munkát adásra, előző rendszerbeli szerepvállalására, akármilyen erkölcsi fölényére - mert neki természetesen az van. Vagy ha úgy kívánja a helyzet, akkor más származásokat is szívesen előrángat a subládéból - a lényeg, hogy vitában vagy érveléskor ne a mondanivaló legyen a lényeg, hanem az ő sérülékeny vagy éppen bivalyerős lénye. 

Miután megágyazott saját felsőbbrendűségének és letisztázta a szerepeket (én mondom, te egyetértesz), ettől fogva jogában áll az országot, a nép többi részét gyalázni, ahol csak éri.

A gyalázás bármi lehet, éppen témától függően. A lényeg, hogy ő jól - a többi magyar pedig szarul jöjjön ki belőle. Imádja az összehasonlításokat, de természetesen mindig csak olyan 1-1 kiragadott kritérium alapján, ahol szintén világossá válik, hogy ez egy eredendően bűnös, előember-nép.

Konkrétan hogy néz ez ki?

A magyar lusta (és rebellis), búvalbaszott (de csoportosan gyűlölködő), tehetetlen (és nyughatatlan), eredendően szerencsétlen és vesztes (kivéve, ha euroatlanti integrációról van szó), áskálódó (de szar a sportdiplomáciája meg gyáva a külügye), tehetségtelen (vagy ha tehetséges, akkor mégse annyira magyar és elűzik), provinciális és röghözkötött (de menekül a fővárosba meg külföldre), múltba révedő (de ha mégse, ő majd segít ebben, hogy de mégis), balkáni cigány nép és az ortodox kultúrákkal azonos platformon található (de eközben egyben náci, homo- és xenofób, meg hát már Románia is lekörözött bennünket).

Magyar népzene: valójában cigány, balkáni és a szlovákoktól összelopkodott ízléstelen magyarkodás meg műdalok - ellenben Boban Markovics meg az ír kocsmaslágerek organikusan fejlődő, szuper fúziós bulizenék.

Magyar népviselet: szintén összelopkodott, hivalkodó, nem is értesz hozzá, ilyet valójában soha nem hordott senki - viszont a bajorok meg a skótok is milyen jóarcok, hogy akár az utcára meg a meccsre is felveszik a sajátjukat.

Stadionépítések: semmi szükség rájuk, az MB1-ben átlagban 2000 néző van, azok is szotyizós huligánok, a válogatott egy kalap szar - ellenben felháborító, hogy Bukarest és Bécs is már képesek voltak arra, hogy európai kupadöntőt rendezzenek.

Magyar konyha: rákkeltő, zsíros, összelopkodott, Kolombusz nélkül nem is létezne - osztrák konyha: zseniálisan ötvözi a régió sajátosságait, nekik köszönhetünk mindent, a panírt is.

Bunkó magyar pincér: lehúzás, tipikus magyar tempó, Nyugaton már rég kibaszták volna, két lábbal - bunkó osztrák/cseh pincér: vicces, hangulatos, őszinte, emberközeli, romantikus - semmi megjátszás meg kétszínűség, ők nem cselédnemzet.

Magyar autógyárak: kizsákmányoló, provinciális összeszerelőüzemek, ide csak a selejt kerül, hozzáadott érték, K&F sehol - cseh/szlovák autógyárak: Európa kistigrisei, Detroitjai (bár ettől a városnévtől azért félnék mostanában).

És persze folytathatnám még Budapest gyalázásával, ahol még azt is bebizonyítja, hogy St. Denis, Brüsszel külvárosai is mind-mind biztonságosabb meg szebb helyek, mint a budai Várnegyed - bezzeg máshol tíz metróvonal van, de ide minek építünk még egy negyediket is, Bécs sokkal olcsóbb, de hogy Magyarországon olcsóbb a fogászat, az is csak minket minősít, szar Ikarusok, de minek ide új busz, csak tönkreteszik (mások, persze), és és és. Továbbképzésre, erőseknek ajánlom: BKK-facebook.

Történelemszemlélete is megerősíti az eddigieket, volt már arról is poszt. Összességében kb. annyi, hogy agresszorok is vagyunk folyton, de önsorsrontó örök vesztesek. Magyar nép-nemzet már régóta nem is létezik (de amikor létezett, akkor is már egy mongol-türk-kazár bagolyköpet volt, illetve nemzetek akkor még nem is léteztek), de mégis létezik, hiszen mindig is szar volt. A nyelv maga szintén valami finnugor-török cromagnoni ugatás, amiből csakis a mesterséges nyelvújítás hozott ki valamit, korábban csakis németül meg franciául beszélt itt mindenki, meg persze szlovákul meg latinul, Balassi az más, de ő is szlovák volt. Magyarnak lenni szar meg szégyen, meg letagadja -  de aki nemzeti hősünk, az mind túlkompenzáló román/tót/zsidó volt, bár nem mintha a származás számítana. A történelmi Hungária kurvára nem jogelődje a mai, modern (de mégis feudális) Magyarországnak, de szégyen, amit elkövettünk szerencsétlen nemzetiségek ellen, megérdemeljük sorsunkat (mi, akik valójában soha nem is léteztünk, ellenben azokkal, akiket elnyomtunk). A betelepülőket erőszakosan asszimiláltuk folyton, éppen ezért jogos részükről a mai baráti kérés, hogy a környező magyar kisebbség (aki amúgy se magyar igazából) tanuljon meg a gazdanemzet nyelvén, hiszen oda fizet adót (de a magyar természetszerűleg adóelkerülő). És mikor lépünk már túl a saját múltbéli sérelmeinken, de soha ne felejtsük el, hogy milyen gaztetteket követtünk el kb. mindenki ellen. Saját gyász-emléknapjaink felesleges nyivákolások (megérdemeltük, mi kerestük a bajt), de akiket mi bántottunk, azok csakis ártatlan bűnbakok lehettek. Vichy-kormány, Tiso és Ausztria: áldozatok; Szálasi: önkéntes náci kollaboráns, nyilasházmester-nemzet. Ja, de amúgy kádárista-rákosista még mindig, és cár atyuskára vágyik. De rebellis.

A világkép tehát viszonylag egyszerű - még ha néhol ellentmondást is vélnénk felfedezni benne. És mégis hallatlanul kiszámítható.

Egy, kis maroknyi csoport van még a magyarok között, akik jófejek: ezek ők maguk. Ez egy szar nép, de mi még jók vagyunk, még ha kevesen is vagyunk. A magyarok valójában MI vagyunk. Vannak még rendes emberek, de hát mit várunk ezektől. Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Mikor éppen ki hivatkozik erre a kamuidézetre. Ha esetleg mégis kormányra kerülne, akkor a többség, a csendes többség véleménye hirtelen mégis szentté válik, az ellenzék pedig zajos, aknamunkáló kisebbséggé. Aki megszavazza az országot romba döntő osztogatást (tehát elsősorban az ő felelőssége), ám elgáncsol minden reformer kezdeményezést (tehát miattuk nem sikerül). És a többség nem nyomhatja el a kisebbséget a demokráciára hivatkozva, kivéve persze, ha mégis nekem pont másképp lenne jó.

Szóval ő magyar, de azért néha kifakad, és csak többes szám második-harmadik személyben beszél "a magyarokról". Újsághírekben szúrhat szemet: három-egyre nyertek a magyarok. Egyenlítettek a magyarok. Nem jár már étterembe a magyar.

Kitántorgóként, új, választott hazájának gazdanépét felmagasztalja, szülőhazájáét sarazza. Tehát mégis van különbség a nemzetek között, csak éppen az enyém a rosszabb. Illetve a tietek. Illetve minden magyar szarember, de én jó vagyok, éppen ezért nem vagyok közétek való.

Düh, keserűség, sikertelenség - saját problémáit próbálja másokra kivetíteni, annak is mérgezni a mindennapjait. Ha esetleg még valakinek mégis jó lenne, legyen már rossz. Ékezetmentes, külföldi billentyűzeteken fogant áfiumát szüntelenül fecskendezi belénk, nem nyugszik. Cigánynácik vagyunk. Neki nagyon jó ott, nekünk nagyon rossz itt.

Csak a magyartól óvakodj külföldön.

Ő tudni fogja, hogy miért kapta.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása