12 pont a hanyatló Nyugattól?

2013/05/19. - írta: Modor Tibi

Nos, hogy ezt a menetrendszerű május végi, rendszerint masszív italozással egybekötött giccsparádét mindenki kiheverte, és most keserédes ábrázattal örömködik - javaslom, higgadjunk le, és értékeljük újra a tegnapiakat.

Ez a "siker" (Istenem, miért van már ennek a szónak is egy amolyan kellemetlen kicsengése?) elsőre talán biztatónak tűnhet, de valójában csak arra jó, hogy kisebbfajta felületi kezelést adjon egy olyan, mélyen burjánzó problémának, amire ad hoc 10-12 pontok valójában nem jelentenek se gyógyírt, se megoldást.

Kezdjük a jó hírrel: ByeAlex, az Eurovíziós Dalfesztiválon minket képviselő hazánkfia éppencsak elkerülte a hatalmas leégést, és hatalmas mázlival becsúszott a tizedik helyre. Ezzel tulajdonképpen minden jót el is mondtam a tegnapi körbeszavazásról, de inkább több okunk van pironkodni.

Mint tudjuk, ez egy szimpátiaszavazás, ahol az elmúlt évtizedek alatt szépen kialakult szövetségek adják egymásnak a pontokat, és bizony mi ebben a konspirációban rendre egyedül maradunk. Egymásra szavaznak a kelták és a britek; Ciprus és Görögország; a volt Jugoszlávia; a volt Szovjetunió; és Skandinávia meg a Baltikum. Ám nekünk nincsenek nyelvrokonaink, nincsenek barátaink - mondjuk ki: konkrétan leszarnak minket. Ennek amúgy számtalan oka van, de leginkább bennünk keresendő - kivéve persze bennem, mert én nem vagyok átlagmagyar, hanem valami sokkal jobb annál. Visszatérve. Az, hogy most innen-onnan becsúszott pár jobb értékelés, az nem azt jelenti, hogy Európa megkedvelt minket, távolról sem.

Németország? Svájc? Igen, tőlük most a vártnál több pont jött. Vajon a németek hirtelen megszerettek minket, netán annyira tetszett nekik ez a kéthúros-háromakkordos kis nóta? Kizárt, főleg azok után, amilyen véleményeket olvasok saját magunkról, elsüllyedek szégyenemben. Bizonyára mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen tömegek hagyják el az országot az elmúlt három évben, és hogy Németországban immár az egyik legnagyobb létszámban beözönlő áradatot a magyarok képviselik. Ennyi, és nem több.

De meg lehet nézni a többit: amikor az egymást gyűlölő szomszédok is képesek le-leszavazgatni egymásra, a mi kis régiónkban nincs más, csak a hallgatás. Már az erdélyi magyarok se szavaznának? Nem csodálom, miután megalázóan úgy bánunk velük, mint valamiféle skanzenlakókkal, aztán elutasítjuk őket a népszavazáson, a végén pedig sima szavazógépnek tekintve őket, lesajnálóan kiszórunk nekik pár útlevelet, valódi felhatalmazás nélkül. Ráadásul ők saját bevallásuk szerint se magyarok, hanem legföljebb székelyek. Nézzük meg a többi szomszédot. Ausztriától 0 pont. Ez lenne a nagy sógorság, a kőniglich und káiserlich, az Indivisibiliter ac Inseparabiliter? Már csak cselédnek, pincérnek vagyunk jók, de még ők is jobban megbecsülik az embert cselédként, mint itthon engem pedagógusként. Szlovákiától szintén 0 pont. Szerbiától, Horvátországtól annyira kevés, hogy azt vehetjük nullának is. Szlovéniától megint csak 0. Ez azért elég sokat elmond rólunk: ha bárki is jutalmaz minket, az tisztes távolról ismerhet csak. Lásd a finneket vagy Izlandot: ők legfeljebb egy-egy Forma 1-re vagy legénybúcsúra jönnek ide, és nincs egy józan pillanatuk sem. Idehánynak, hazamennek. Az annyi magyar kötődéssel rendelkező Izraeltől pedig ismét csak 0 pont. Mondjuk azok után, amit mostanában megcsináltunk velük, nem is csodálom. Így haragíts magadra sikeresen egy régi jóbarátot!

És mi is megérjük a pénzünket: leadjuk a maximális pontot új barátainkra, a félázsiai azeriekre. Persze ahogy megszokhattuk: viszonzásul kaptunk tőlük egy nagy bunkós lófaszt, de nem pontot. Most is tuti beígérték, aztán ahogy megkapták, röhögve viszonozták egy hatalmas zérussal. Ennyire kellene nekünk ez az olaj? Ezért kapták tőlünk vissza a baltás gyilkost? Egyáltalán: mit keresnek ezek az Eurovízión? Agyrém.

A sok melldöngető magyarkodónak pedig szépen most csak leírnám egymás alá legalább tízszer, hogy "Hungary, 0 point". Olvasgassák fennhangon, sokszor. Hogy kicsit helyreálljon az önértékelésük.

Pedig ha valamikor, most lett volna esélyünk. Nem voltak ott a csehek, akik Karel Gottot adták a világnak - nem voltak ott a szlovákok, a törökök, a lengyelek, és mégis csak ennyire futotta. Azt hiszem, ez is olyan, mint a nemzeti futballválogatottunk: ha egyedül lépne pályára, akkor is képes lenne 90 perc alatt veszíteni saját maga ellen.

Mondjuk én évek óta nem nézem ezt a szart, de jövőre már tényleg nem fogom.

Címkék: média zene politika
Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.