Tegnap jelesre vizsgázott az ország

2013/03/17. - írta: Modor Tibi

Szögezzük le az elején: az Állam, a Kormány, a Felelősök és a Katasztrófavédelem is mind-mind megbuktak (mármint a magyar Katasztrófavédelem, van még mit tanulni az annyit szidott sógoroktól). Hétfőn a felelősök első dolga legyen, hogy mindannyian - a saját és a Mi testi épségünk érdekében is lemondjanak. Egyes-egyedül a civil lakosság és a hősies ellenzék vizsgázott csillagos ötösre ebben a katasztrófahelyzetben. A lakosság azonnal nekiállt a hatékony önszervezésnek: robbant a Facebook, lelkesen osztották az életfontosságú információkat - az ellenzék pedig appropriate határozottsággal tette helyre a töketlenkedő állami szerveket és mutatott rá a kellő pillanatokban minden hiányosságra.

Nade! Megbukott itt még egy hiedelem: miszerint a magyarok széthúzóak lennének. Megmutatkozott egyértelműen: a bajban mindenki bajtárs (kivéve egy-két belvárosi bloggert, akik még az effajta tragédiából is viccet próbálnak csinálni, de ne is vesztegessük rájuk a szót), és nincs LMP-s, MSZP-s vagy fideszes autó, ha át kell ülni a máséba (mondjuk LMP-s tényleg nincs). Nem szabad mindig másra várni (mármint a kormányra vagy az államra), hogy megmentsen minket: csakis a civilekre, a hétköznapi emberekre szabad várni, mert ők meg fognak minket menteni.

Hadd idézzek ide pár tanulságos történetet, hol mutatkozott meg a nemzet valódi proaktivitása, hol aratott még diadalt a segíteni akarás!

  • Ny. József (34) tokodi lakos, miután a kertjéből patiszont csenni próbáló kiskorú gyermekeket megcsípte a házilag eszkábált villanypásztor, nem azonnal a rendőrséget értesítette, hanem önmaga hajtotta végre a jogos önbíráskodást a behatolókon.
  • M. Tibor (34) szentimrevárosi polgár az ivóvíz fura, sárgásszürke elszíneződésére figyelt fel. Bár a közmédia nem figyelmeztetett időben kenesedési veszélyre (igaz, ezeket nem kíséri figyelemmel), sem az Indexen nem szerepelt - nem mert beleinni, és inkább lement a sarki kisközértbe, hogy light, ízletes kólaízű üdítőitallal oldja meg napi folyadékbevitelét.
  • F. Anikó (28) rendszerint kerékpárral teszi meg terézvárosi lakóhelye és a Lehel térnél elhelyezkedő munkahelye közötti 3,5 km-es távolságot. Ám, amikor a reggeli etikett (cigi, kaki) letudása után  meglepve tapasztalta, hogy zuhog az eső, inkább mégis a közösségi közlekedés mellett döntött. 
  • T. Ábel (30) kelenföldi polgár, amikor egy önfeledten kerékpározó kisgyermek gecinagyot tanyált a Szerémi úton - ahelyett, hogy sorsára és a papírral rendelkező szakemberekre hagyta volna eltakarítását a buszsávból, felsegítette a megszeppent, szipogó kisfiút, és még az olajos-piszkos láncot is visszahelyezte a csálé fogaskerekekre. Hálát, ellenszolgáltatást nem nagyon várt cserébe.
  • H. Rudolf (43), amikor egy derűs márciusi reggelen észlelte, hogy a társasház kertjében aggasztóan szivárog a csap, haladéktalanul értesítette erről szomszédját, hogy értesítse a közös képviselőt, hogy azonnal hívjon szakembert és gondoskodjon a szakszerű helyreállításról.
  • Á. Anita Gazdagrétről egy szegény, beteg, nyugdíjas nénit (mint tudjuk, a nyugdíjas egy korosztályt jelöl!) és három teli, fonott szatyrát segítette le a 41-es jelzésű, Tátra villamosról, és nem a főpolgármesterre mutogatott vállát vonogatva, hogy oldják meg már az alacsonypadlós akadálymentesítést.
  • Sz. Koppány, harmincéves vállalkozó, amikor megdöbbenve tapasztalta, hogy jól szituált embertársait jelenlétükkel szegényemberek  zaklatják, azonnal, fizikai beavatkozást alkalmazva eltávolította a helyszínről a szegényembereket, a csendes többség nyugalma és egészsége érdekében.

Összességében a nemzeti ünnep rólunk szólt, Magyarokról. Arról szólt, hogy magyarabb lehet egy osztrák hókotró egy magyar közéleti, külföldre lovaglós főméltóságnál; hogy magyarabb lehet a Google és a Facebook, mint a Pannon; és hogy az annyit szidott multik is emberségesebbek (magyarabbak) lehetnek, mint a Costes étterem, ami tudomásunk szerint nem ajánlott fel egy porció Szent Jakab kagylót sem (Kézzel fogva, csicsóka, fekete fokhagyma, lakkozott "Durok" császárhús), amikor az autóban rekedtek okostelefonjai már-már teljesen lemerültek.

Legyen ez tanulság mindannyiunk számára, és ismerjük fel, hogy nincs itt semmiféle árok meg szembenállás (másképp hogy szerezhetett volna a kormány kétharmadot 2010-ben): csakis néhány politikus kelti a feszültséget, ugrassza egymásnak az embereket, használja fel a forradalom emlékét és a katasztrófahelyzetet a saját kis pecsenyéjének sütögetésére (kivéve a jogos kritikák, meg hát 2006-ban ők is ugyanezt csinálták, szóval most csak visszakapják).

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.