Kedves Embertársaim!

Új bűnbakra talált a közvélemény - napjainkra szabályos boszorkányüldözés indult a nácik ellen. Mainstream lett bárkit, akivel nem értünk egyet, lépten-nyomon bizonyíték nélkül, büntetlenül lenácizni, megszólni. A médiákban, blogokon, facebookos hírfolyamokban szinte már elvárt lett látványosan fasisztázni, tiltással-törléssel, kirekesztéssel, börtönnel (!) fenyegetni bárkit, aki csak egy kicsit is másképp gondolkodik, mint a magukat toleránsnak hirdetők. Eszméinket, elveinket, hőseinket, jelképeinket üldözik-betiltják, ünnepeinket csak titokban, illegalitásban tarthatjuk meg - ki vagyunk téve a mindenkori hatalom állandó vegzálásának; csöndben, leszegett fejjel kell tűrnünk azt a folyamatos hecckampányt, ami már lassan hetven éve zajlik ellenünk.

Pedig mi is emberek vagyunk: halandóak és esendőek. Igen, követtünk és követünk el hibákat, mint bárki más. A nácik között is ugyanúgy van jó ember és rossz ember, mint bárhol máshol. Mi, nácik is éljük mindennapi életünket: nevetünk, sírunk, szeretünk, gyermeket nevelünk, dolgozunk. Kirándulunk, kutyust sétáltatunk, zenét hallgatunk és szerzünk, misére, étterembe vagy kocsmába járunk, tarokkozunk, makaózunk, monopolyzunk, tanulunk, tanítunk, és télen segítünk a gondnok néninek havat lapátolni. 

Kevesen tudják, hogy a nemzetiszocializmus fő jelszavai a munka, az egyenlőség és a méltányosság voltak. Ugye ismerős? Ez egyben Jézus Krisztus tanítása is. Valójában ez egy csodálatosan nemes és tiszta eszme, tulajdonképpen a korai nácik voltak az első valódi keresztények, a szvasztika - horogkereszt, ha úgy tetszik - pedig az emberiséggel egyidős napszimbólum. Hiszünk abban, hogy egy nemes gondolatvilágot nem mocskolhat be örökre néhány jószándékú, ám a tanítást alapjaiban kicsit félreértelmező kisebbség múltbéli hibája. Úgy érezzük, mi is tanultunk ezekből a ballépésekből, és ideje tiszta lappal indulnunk.

Wagner, Franz Liszt, József Attila, Henry Ford, Széchenyi, von Karajan - ma már nem köztudott tény, de bizony ők is a maguk sajátos módján mind-mind nácik voltak. Elítéli őket manapság bárki is? Korántsem. Csakis kiemelkedő életművük, alkotásaik maradtak fönn a mái napig is - és nem elveik határozzák meg megítélésüket. Nagyon helyesen.

Ezért kérünk Titeket, kedves Embertársaink: legyetek Ti is nyíltabbak, elfogadóbbak! Ne bélyegezzetek meg Minket úton-útfélen, ne rekesszetek ki, ne tiltsatok be, ne szidalmazzatok, hiszen mi is éppolyan emberek vagyunk, mint Ti. Gondolkozunk, szeretünk, hibázunk, javítunk. Elutasítás helyett próbáljatok megismerni minket, átérezni gondolatainkat, velünk együtt lélegezni! A világnézetbeli különbségek helyett győzzön az Ember, a Szív, a gondolatok szivárványszerű tarkasága. Hiszünk abban, hogy elefántcsont mellett megélhet az ébenfa - és hogy a liberalizmus mellett a fasizmus is ugyanúgy elfér. Fogadjuk már el végre egymást, és próbáljunk békében együtt - és egymás mellett élni.

Peace,

ifj. Modor Tibor.

2012. augusztus 5.