-Apu, Apu, mikor lehet már kutyánk? Annyira szeretnék egy nápolyi masztiffot meg egy magyar vizslát... meg macskát meg mindent!

-Majd ha kertes házunk lesz, akkor. Akkor mindent lehet. De ide, a lakásba nem hozunk állatot, annak nem itt van a helye.

Ismerős párbeszéd lehet sokaknak évtizedekkel ezelőttről, amit persze kutyalexikonok, kertészeti szakirodalom és az Expressz ingatlanrovatának rendszeres böngészése követett Budapest-közeli, 2-3 milliós házak után kutatva - közben esetleg a "Szexpartner"-rovatot  ("Mercédesz vadmacska keres gavallér urat - búvóhely szükséges") is átfutottuk.

Sokunknál a családiház-vásárlás ennyiben is maradt - később áldva a jó sorsot, hogy megkímélhettük magunkat az éveken át tartó ingázástól, félkész házak javítgatásától, a pénzhiány miatt örökké befejezetlen épületekben éléstől. Ám mások pedig éltek a lehetőséggel, és a büdös-koszos-zajos fővárosból menekülés közben magukkal vitték maguk Budapestjét is egyben, annak közigazgatási határait az évek során egy 10-30 kilométeres sugarú körben elmosva-kijjebb húzva.

A sikertörténeteket sok helyről hallja az ember, hogy 1-3-10 millió forintokból mit sikerült kihozni fél év alatt kulcsrakészre:

-Csupán az újpalotai panellakást adtuk el: alig kellett kipótolni az árát, oltári jó kis házat találtunk 10 millióért Turán, csak egy tisztasági festést csináltunk meg a teraszt burkoltuk újra, és kész is voltunk... a házaspár válófélben volt, azonnal kellett nekik a pénz, a Laci tizenötről alkudta le tízre öt perc alatt.

Figyelj, hát köbö egy félórával kell többet utazni - te, a vonat olyan gyorsan beér a Keletibe. Most ha úgy vesszük, a villamos meg a busz se sokkal jobb, amilyen dugó volt mindig reggelente. Nekem meg megér ennyit a nyugalom meg a jó levegő. Nem basztatnak a szomszédok a hülyeségeikkel, azt csinálok a kertben meg a házamban, amit akarok, a gyerek zongorázhat meg gitározhat, ami jólesik.

Ezeket az érveket persze az ember csakis akkor hiszi el fenntartás nélkül, ha megerősítést keres saját, kilátástalannak tűnő - de már rég eldöntött terveihez. Természetesen a bejárás nem olyan egyszerű, a menetrendhez igazodni és az utolsó vonatok-buszok után rohanni pedig külön kihívás - az ingázni kényszerülő gyerek tinédzserkorát meg tökéletesen tönkretesszük, ha így kivonjuk bármilyen közösségből. A szomszéd ráadásul vidéken feltehetőleg jobban megpróbál majd belefolyni a család életébe, mint amennyire a városlakó azt korábban bármikor el tudta volna képzelni.

Persze nem ez a lényeg, ettől még tetszhet bárkinek a vonzáskörzetbeli élet - annak minden hátulütőjével együtt. Vicces akkor lesz a dolog, amikor az ember tényleg belevág, és elkezd keresni; létező igényekkel, elképzelésekkel. Majd ahogy készít egy gyors költségvetést, úgy változnak ezek az igények. A végén már szinte mindegy, csak valami földterület legyen, a többit megoldjuk.

Így történik hát, hogy a Modorosblog számára érdekesebb és találékonyabb újtelepesek kreatív házai-telkei nem annyira Telkin, Pilisborosjenőn vagy Leányfalun, hanem inkább a másik oldalon: Üllő, Csömör vagy Veresegyház környékén találhatóak - az őslakosok bizonyára kisebb örömére.

Az agglomerációs építkező kreatív háza tehát lehet:

Felújított Kádárbarokk kockaház: ők nem bíztak semmit a véletlenre, megtakarításokból és a fővárosi lakás értékesítéséből tényleg el tudtak indulni az agglomerációban is. A házat általában idősebbektől vették, és már a beköltözés előtt megcsináltatták valami generálkivitelezővel. Jellemző a fürdőszobaszínű vakolat (rózsaszín, blendamed-zöld), az új, arany keresztléces műanyag nyílászárók gipszkartonból képzett szegélye.

Kerítésnek rusztikus (ám csiszolt-lakkozott) lecek, rengeteg (évente ellopott) tuja és ezüstfenyő, kapunál praktikeres házszám, levélbedobó/postaláda ("Post" felirattal), esetleg valami kutyafej-relief.

Kicsit olyan ez, mint a csontig felújított panellakás: rendezett, divatos-tetszetős, éppen modernnek számít, de mégiscsak látszik rajta, hogy mi volt.

A 80-as évek kalákás házai: ebbe tényleg nyomták rendesen az anyagot, amiről ki tudja, honnan volt. Haver kőműves, sógor tüzépes, szomszéd festékboltos, tesó kavicsbánya mellett lakik. A családapa előrelátó volt: hát ott van a két gyerek, még talán lesz harmadik - azoknak is kell a hely, meg a műhely, a garázs, az apuék, az anyósék. Aztán felnőnek a srácok, családot alapítanak, na. Jó lesz az majd nekik.

Egyszóval összehoztak egy 300 nm-es, háromgenerációs családi házat, ami sosem készült el igazán, és a gyerekek - miután végigbőgték az építkezés legrosszabb éveit - már csak hétvégente alszanak a szobájukban, a kollégiumból hazatérve. Aztán utána már csak havonta vagy akkor sem. A házaspár - ha még nem váltak el - végül ottmarad egy nyolcszobás, felfűthetetlen szörnyben 1-2, gazdasági megfontolásból beköltöztetett  és rászedett nagyszülővel; de a húsz éve vakolásra váró, bekarcolt falak, a hiányzó erkélykorlát és a drótkerítés valahogy már úgy maradnak.

Ezek a házak készültek általában szinteltolásos technikával, sosem garázsként hasznosított mélygarázzsal (lett belőle Csilla ABC színes szalagfüggönnyel, Kinga presszó,  Tünde kozmetika, lomtár), almazöld vagy világoskék fürdőszobák virágmintás csempékkel, rögzített fogkefetartókkal, mágneses szappanfogókkal és fogmosópoharakkal (ki öblögetne azokkal?) - vécépumpával igen, de vécékefével és radiátorral nem, csak kis ablakkal rendelkező hideg, visszhangos klozettel, cseppmintás padlócsempével. Mondjuk aranyér ellen kiváló stratégia - itt biztos nem időzik el az ember önként hosszan.

Ebben a házban kell a nappaliba az óriási könyvespolc hülyeségekkel (Reader's Digest-sorozatok, a csipketerítős videó ITT-Nokia tévével, Fisher hifitoronnyal. A konyhabútor sötétre pácolt fa, a dupla mosogató óriási, szögletes csappal. Van külön étkező is (asztalon gyertyatartóban szűz gyertyák), de mindenki úgyis a konyhában eszik - ott kapott helyet a gyerek ukrán pianínója is, mert járt egy évig zeneiskolába.

A régi ház körül öregszik minden...

 

Életveszélyes, megbotlós (elölről nem fedett), csúszós (lakkozott) fokokkal fa csigalépcső korlát nélkül; a tetőtérben 45 fokos, esőben dübörgő ablakok; régóta lakatlan gyerekszoba tízéves BRAVO-poszterekkel, ballagási tablóval, kötelező olvasmányokkal, Delfin-könyvekkel, soha nem használt tanulósarokkal. A gyerek - ha hazalátogat - mindig elvisz magával valamit. Személyes raktárnak pont jó a szülői ház. 

És most jön nosferato része - ja, a B-oldal kétéves születésnapját ünnepelte tegnap, úgyhogy innen is csentánni!

Romániai cigánypalota bádogból: igazán modorosan ilyenkor persze Románia, amúgy Erdély. 3 lakóra 5 emelet, plazmatévé van autóakksiról és szobaantennával, de a házat be nem vakolják, és fűtés sincs, mert az azt jelentené, hogy készen van, és be kellene fizetni az illetéket. Csak laknak benne. Horvátországban dettó, de ott a szükség vitte rá őket. Új tető mindenhol, festés sehol. Lényeges különbség, hogy míg a horvát nyaralóövezetben nem esik az eső, addig Romániában a cementkupacok a kertben egy borúsabb nap után megszilárdulnak, és 12 évre prolongálják ottartózkodásukat.

Bejárati ajtó elmonumentalizálása: az arany keresztléces nyílászáró-jelleg az ajtóra is kiterjed, "ki itt belépsz..." felirat, mini oszlopcsarnok. Ehhez talán egy jól passzoló madáritató vagy vízköpő még található a közelben, az ajtón belül aztán jön a backstage: a belső lépcsőkorlát soha nem kerül fel (külön szabály, hogy csigalépcső esetén PLÁNE ne legyen korlát). Egygyerekes család esetén a gyerek nem esik le rajta, kétgyerekeseknél 2-ből 1, háromgyerekeseknél 3-ból 2, 4:2, 5:3, 6:3, 7:4, és így tovább (a "nosferato sorozat", Dan Brownnál bármikor utána lehet nézni). Kert bemutatásakor "ott majd lesz egy..."-kezdetű mondatok, majd 4-5 év múlva tényleg lesz ott egy valami, de nem (figyelem!) lugas, filagória, pergola, vagy szaletli, hanem mondjuk a megkeményedett cementkupac. A jakuzzi tervezett helyére végül előre épített kutyaház kerül, és ha már ott jár, ahol azt kapni, akkor még egy olyan kis kő madáritató is mehet, ami már van, nem baj, ha nem pont egyforma.

Mosókonyha: családi ház építésekor kötelező elnevezés a mosógépet is tartalmazó szoba részére. Ettől lesz családi ház. Ott természetesen nem főznek, hanem mosnak. Ez alapján a "konyhamosó" lehet az a helyiség, ahol pedig főznek, de a cikk megjelenéséig nem találtunk olyat, aki ezt igazolta volna. Másodlagos családi ház definiatív épületrész: pince. Járólapok, cserepek maradékának megtartása itt lehetséges, hiszen ki tudja, meddig lehet még ezt a típust kapni (madáritatónál nem számít az egyformaság, csak cserépnél). Ha pince nincs, akkor a garázsban. A kocsi az utcán áll, első 1-2 évben "még megyek boltba szívem, majd este beállok", aztán kétfelé ágazik a történet:

(a) vagy veszünk valami raklap cserepet, szigetelőanyagot, amit a garázsban helyezünk el, és akkor nem kell többet sumákolni, hogy miért nem tettük be a kocsit, vagy

(b) a nejünk vásárol magának egy 4x szarabb kocsit, ami viszont 1-2 évvel újabb, és ezért "nem fogom kinthagyni, hogy meghúzzák a kölykök, vagy jégeső legyen" nem feltétlenül azonos valószínűségű káreseményeket kilátásba helyezve kisajátítja a garázst. Amikor 15 év után eljön a reform, és mégis kihajításra kerül a maradék járólap és cserép, 1 héttel utána ejt le tepsit valaki a konyhában, vagy fa dől (nől:) a háztetőre, stb.

Maradékfelhasználás: kőkerítés kirakása terméskő szeletekkel, óriási elszámolás, kurva sok marad: maradék kényszeres felhasználása a ház alsó 80 centijére, persze végül nem ér körbe, így a ház 2 oldalán 80 centi magas, a másik 2 oldalán már csak 30. Földút esetén a maradék házkörüli betonból előbb a garázsbejáró lebetonozása következik, majd a kapu előtti rész leaszfaltozása, esetleg csak a ház előtt húzódó 10 méter leaszfaltozása közben "nem értem, mi kerül 1 km autópályán 11 millió euróba". Ha ez nincs, akkor van olyan kőtégla a garázsig, amelynek a lyukain kinő a fű, a fűnyírót viszont nem lehet rátolni, mert a penge elkapná a kapubeakasztót. (Ebből a téglából is marad 17 darab, végül az vezet vékony ösvénnyel a szaletli tervezett helyéig, ahol viszont nincs szaletli, és egy darab uszadékfából kifaragott hüpe sem.)

Kiegészítők, ászeszoárok: Welcome lábtörlő, szélkakas, szélben zenélő bambuszcsilingelő, pálinkás poharak kéznél tartása a nagy ijedségre illetve áldomásiváshoz, minden vendégbe valami nagyon szar törköly lediktálás (ezt itt főzik, nem az a bolti szar - hanem ez ilyen helyi szar). Vadásztrófea beszerzése, vagy medve- vaddisznóbőr. Kandallóépítés utólagos észbejutás: a kéményt MAJD megcsináljuk, vagy lehet kapni az obiban ilyen gázüzeműt, amit nem kell kivezetni, mindenesetre addig is magát a kandalló részét megcsináltuk. Ja igen, addig a hősugárzót tartjuk benne, amíg be nem indul a nagyüzem.

Cipőlevevés helye: változó. (a) alsó szinten nem kell levenni; (b) járólapig be lehet jönni, előszoba+konyha+étkező, és csak padlószőnyeges vagy parketta+szőnyeges rész előtt kell levenni; (c) előszobában kell levenni; (d) még a bejárati ajtón KÍVÜL le kell venni, hazafelé akinek a cipőjét a kutya nem vitte el, az meg van fagyva; (e) eleve már otthon se vedd fel. "Váltócipőt/papucsot akkor hozzatok! Tudod, a Zolika porallergiája miatt mi nagyon figyelünk a tisztaságra" - és valóban óriási tisztaság, ugyanakkor penetráns rendetlenség honol. A kettő összege állandó, ugyanúgy nem lehet mindkettőt átvinni egy átlagos családnál, mint ahogy nem tudod egy elektron helyét és impulzusát egyszerre pontosan mérni, illetve nem lehet egyszerre dugni és szopatni (csak terhes nővel), Schrödinger macskájáról meg aztán nem is beszélve.