-Tököm kivan már ezzel a Balázzsal. Mindenhol ez a majom néz le rám olyan talányos-rejtélyes fejjel. Hirdetőoszlop, a Heti Válasz címlapjai. Meg hogy már igazi férfi, harminc lettem meg harminc plusz kettő mínusz egy, szarkalábak vannak a szemünk sarkában - járjuk az országot, isszuk a jó kis beszélgetős borunkat, okoskodunk, érünk...

És persze a népnek egyértelmű, hogy A Balázs, hiszen csakis egy Balázs létezik kishazánkban..! Aki őt hallotta, az többé már nem hall meg mást! Ha azt mondanánk, hogy Németh Balázs, már eszükbe se jutna... mert abból van még kismillió. De A Balázsból csak egy van persze - Ő. A jel, aki nem hagy el.

Már az Oázis Ontárióval is csak "merített", de elég komolyan. Szó szerint "szerezték" a zenét, itthon meg bekajálták ezek a kis majmok. A szimbóleumok, filléres szlogenek, germanoid, masírozós technó - ezért rajongott fél Magyarország. Egy páréves Monumentumért, egy évszámért, egy jelképért. Persze abban a korban, amikor a lila öltönyös Amway-ügynökök és a Leiter Laura őnagysága-féle kalandorok lehettek sztárok errefelé a vadkapitalizmusban, akkor semmin nem lepődöm meg.

Meg ahogy ott bepróbálkozott az angol nyelvű albumaival is: Balage meg Balash, beszarok. Állítólag a Közgázon abból írta a diplomamunkáját, hogy hogy lehet gazdaságilag sikeres egy zenei produkció külföldön. Érted, KÜLFÖLDÖN! Ilyen kiejtéssel, meg különben is magyar - tehát alapból esélytelen. Ami nem megy, ne erőltessük. Vigyáztunk, de ledőlt a bálvány. De hát jó lett neki végül ez az itthoni langyos víz, ez a posvány is. Megélni megél remekül, most már politizál is elég keményen - a Vezénylő Tábornok Úr legjobb barátja. Csak halkan jegyzem meg: szerény véleményem szerint a művész ne politizáljon - soha, de soha. És főleg akkor ne, ha ezek felé húz. A művész alkosson, adjon elő, szórakoztasson - ez a dolga, ezért fizetjük. Mert saját imádott gazdája se lesz kíváncsi rá.

Ez az ember a modorosság mintapéldánya: már a hanghordozása, ez a lenéző, úrias gőg, a tudálékossága is valami elképesztő. És persze nevessünk magunkon - de más nehogy merészeljen ilyet tenni!

-Na azért vegyünk vissza egy kicsit. A Balázs - tetszik vagy nem - jelenleg a legmeghatározóbb előadóművész Magyarországon. Pont. Akármit is mondanak egyes újságokba író srácok. Vérprofi zenész, ízig-vérig - költő, szövegíró. Bármihez nyúl, arannyá válik. Média- és szórakoztatógépezete minden mozzanatában a szakértelmet sugározza magából. Jó, persze ki csinált ipart a zenéből, de akkor is. A szövegeinek igenis nagyon mély mondanivalója van, a zene igényességéhez pedig kétség se férhet - a verse mindig ugyanaz marad, bár nem nagyon írt soha vidám dalt.

Meg kell nézni, hogyan építette fel tudatosan az imidzsét a lázadó, bőrdzsekis, izguló kisfiúból a rocksztáron át egészen az elismert művészig, a megfontolt Férfiig. Egyszerűen kinőtte az Oázist, a szövegei túlléptek a gépek-szintetizátorok-szekvencerek korlátai közé szorított világon, a szakbarbár társakon. Mert társak akkor már nem voltak, ő maga volt csak. Meg a Vari-light fények. És akkor körbevette magát tapasztalt zenészekkel, ahogy azt az ókori bölcsek meg uralkodók is csinálták. Nem szégyellt tőlük tanulni, velük dolgozni. Ha padlóra került, hát mindig felvett onnan magával valamit.

A páratlan siker mögött nem más áll, mint kitartás, szorgalom, profizmus - kellő önértékelés. És munka, munka, munka. Itt vakszerencsére meg összeköttetésekre nem volt szükség. Hiszen amúgy nem tudta volna elmondani végre, hogy hogyan gyűlöl a bosszú népe.

A kellőképpen adagolt önirónia, az intelligencia egy ügyesen összeválogatott zenészgárdával és stábbal tuti siker. Ki más lett volna képes felvállalni az őt parodizáló átköltéseket? És persze a karizma, amivel az ujja köré csavarja a közönséget - Balázs igazán a színpadon él, és úgy szuggerálja-irányítja a rajongók tömegét, ahogy nem szégyelli. "És most taps!", vagy a szélfútta kalászmezőkre emlékeztető, ütemesen ringó karok erdeje - még a Mode-osok is meghonosították maguknál ezt a rituálét, annyira megtetszett nekik.

Lehet utálni, lehet imádni, de egyvalamit nem: közömbösnek lenni iránta. Csak a Kossuth-díjat meg ne kapja..!