A három névvel rendelkezők nagy része önként és büszkén viseli három, vagy annál is több nevét. Házasságkötés esetén Modor-Nyelvész, esetleg Nyelvészné Modor, Modor Tiborné Nyelvész - ezt lehet természetesen a nemesi előnevekkel ill. doktori címekkel is cziffrázni, megbeszéltük. Ám mi van azzal, aki alapból hülye vezeték- és/vagy keresztnévvel látta meg a napvilágot? Róla szól a mai mese.

Az első, általunk választott családnév-példa legyen egy értelmes, magyar szó - az talán a legrosszabb eshetőség itthon és kint is: Olaj Szabolcs.

A gyerekek rohamos szókincsbővülésével párhuzamosan már az oviban elkezdenek viccelődni rajta a csoporttársak: olajos a fejed, beolajozlak. Lehet kezdésnek visszacsúfolni, verekedni, árulkodni.

Általános iskolában tovább romlik a helyzet: az iskolatársak még kreatívabbak lesznek (olajos bőrű, olajsejk, masszázsolaj) - sőt, a tanárok talán még nagyobb lelkesedéssel veszik ki részüket a tréfálkozásból, Olaj Szabolcsunkra még viccesebb beceneveket ragasztva. Napraforgó, Fáradtolaj, Vénusz. Nem is szívesen mutatkozik be teljes néven, inkább csak nagyvonalúan: "helló, Szabolcs" a standard szöveg.

A szülő - szerencsétlen Fater már gyakorlott - persze csak együttérzően mosolyog az otthon néha panaszkodó gyereken.

-Á ugyan, majd úgyis megszokod, felnőtt korban már nem fognak ilyeneken viccelődni - meg különben is, hogy hívják a csúfolódót?

-Hát van a Wurm Laci, aztán a Bakonyi Patrik, a Szedlák Tomi meg a Baglevics Marci.

-Balázskám, könnyű dolgunk van. Wurm Laci barátod neve németül kukacot, férget jelent. Kezdd el Féreg Lacinak hívni, örülni fog neki. Bakonyi Patrik, pfff... Namost egyet jegyezz meg: akinek "szép", mai helyesírású családneve van - különösen a város-tájegység +i, az minden valószínűséggel magyarosított. Az ipszilon se tévesszen meg. Jó esetben sváb, de inkább zsidó lesz ez a Patrik. Meg kell neki mondani, hogy mi van, te magyarosított nevű kaftános fritz, nagyfater még Braun volt? Garantált a siker. Mennyire erős ez a gyerek amúgy? Akkor diplomatikusan. Esetleg szláv ősei voltak, az talán még rosszabb. Gondolj bele, a te neved legalább egy szép, patinás magyar név, garantáltan eredeti. Egyrészt: igazolni is tudom papírokkal, másrészt ki az a hülye, aki "Olaj" akar lenni? Na ugye.

Ki volt még.

-A Szedlák meg a Baglevics.

-Háhh, a Kisantant inkább fogja be. A Szedlák az egy szlovák paraszt. Ugye te se szeretnéd, ha Paraszt Szabolcsnak hívnának? Na ugye. Ráadásul egy ablakos tót. Most nem azért a húsz fillérért; jószándékű, egyszerű, dolgos emberek a tótok, de azért kicsit több tisztelet az irányukból nem ártana. Meg  a Baglevics. Valami bunkó délszláv, jugó háborús bűnös lehet az apja. Üzenem neki. Vagy majd megmondom neki a szülőin.

Az atyai biztatás hatott, a legifjabb Olaj könnyedén elhárítja a csúfolódók ("de mi csak viccelünk, nem kell ennyire mellre szívni") szövegeit, és egyre inkább büszke lesz saját hülye családnevére, amihez romantikus eredetmítoszokat próbál társítani - nagy eséllyel sorstársakkal-névrokonokkal együtt, wiwes klubokban.

Az Olaj család egyik ága Árpád Ölöjeg nemzetségéből származik, és a Vereckei-hágónál is a fejedelem fő fegyverkovácsai voltak - ebből alakultak ki aztán az Öljeg, Ölöj, Oloj, Olaj változatok, amelyek ma is fellelhetőek a történelmi Magyarország szinte minden táján, különösen Erdélyben, a Bánátban és - most tessék megkapaszkodni - a Budai Hegységben is!

Középiskolában Olaj Szabolcs már a csúfneveket is büszkén viseli, önként aggatja magára - fogást nem lehet rajta találni. Tervezett gyerekét kicsit sajnálja előre is - de úgy gondolja, a sok Renátó, Ahmed és Dávid nem okozhat neki gondot. Majd ő segít.

Ha az itthoni akadályokat leküzdöttük, újabb nehézséggel találhatjuk szemben magunkat: a külföldi léttel.

-Lebetűzné, kérem?

-Inkább leírom.

-Nahát, azt hittem volna, hogy ez egy női név. Ja, a Szabolcs a keresztnév, aha! Ez milyen eredetű név?

-Magyar.

-Ja, aha.

(Bazmeg, még szerencse, hogy a vezetéknév csak négy betű, de a keresztnév?) S wie Siegfried, Z wie Zeppelin, A wie Anton, B wie Bertha, O wie Otto, L wie Ludwig, C wie Cesar, S wie Siegfried. Nem Sábolc, hanem Szabolcs. Az az, Zábolcs. Faterék igazán kitalálhattak volna valami könnyebbet. Viktor, Róbert, Péter. Na mindegy.

Németesíteni kéne? Olaj  = Olei, Oldhusen, Öhler? Szabolcs = Sascha? Na ne. Angolosítani? Olaj = Olding, Szabolcs = Sab?

Vagy inkább beházasodni, aztán felvenni az asszony nevét. Kötőjellel, pluszban, vagy teljesen átvenni? Nincs ebben semmi rossz, Nyugaton már teljesen bevált gyakorlat..! Olaj-Schultz, Olaj-Murphy, vagy csak simán Cassidy, McArdle, Lippenstift?

Na kapjátok be. Inkább hazamegyek. Ott max. kiröhögnek, de megértik, és nem kell betűzni meg magyarázkodni, életem történetét elmesélni.

Persze nem csak Olaj létezhet. Lehet teljesen külföldi származású, de Magyarországon nevelkedett - ilyenkor is folyton visszakérdeznek, betűzni kell, magyarázkodni.

-Még egyszer a nevét legyen kedves.

-Ljundström Kjetill.

-Häh?

-Várjon, leírom.

-Nahát, de jópofa. Szép, ősi magyar név, hehhe. Hadd kérdezzem már meg - ez valami skandináv: holland vagy finn, ugye?

-Svéd-norvég.

-Asztamindenit. És honnan tud ilyen jól magyarul?

-Itt születtem, itt nőttem fel, édesanyám magyar.

-Aha. Tényleg, szinte semmi akcentus. Itt? Magyarországon? Nemá. És beszél svédül?

-(Bazmeg, mondom: ANYANYELVEM...) Sajnos nem.

-Mert hogyhogy? A szülei nem tanították?

-Nem, sajnos.

-Hát, nagy kár. Én biztos megtanítanám magyarul a gyereket, bárhol is születne. Elég felelőtlen - nem mondom, hogy lusta - dolog volt a szüleitől, hogy hagyták veszni ezt a lehetőséget. Persze nem akarok a családi dolgaiban turkálni. Pedig mekkora fórral indulhatott volna az életben, gondoljon csak bele. Két anyanyelv, hát... van egy ismerős házaspár két gyerekkel: Glasgow-ban laknak, az édesanya magyar, az édesapa svájci. Hát az a két gyerek... magyarul, svájcinémetül és rendes németül is tökéletesen beszélnek, aztán jön hozzá a Queen's English, de a helyi tájszólást is tudják. Eszméletlen.

-Akkor húzd fel magad a csengődi szőlőkaróra, szimatszörény, okoskodó köcsög.

És ez még egy fehér ember volt - milyen lehet afrikai, ázsiai szülőkkel és névvel?

Végül pedig ne feledkezzünk meg a szerencsétlen, kreatív keresztnevet viselőkről is, akiknek a szüleit bizonyára sokan ítélnék hosszabb közmunkára.

-Figyi Aji, ő Gábor, a csoporttársam - a barinőm pedig Tóth Manszvéta Ajándék, beszélgessetek.

-Szia. Jól hallottam, Ma... Ajándék?

-Ja, hát igen, nem tehetek róla. Manszvéta Ajándék.

-Nem, dehogyis! Nem azért mondom. Szerintem nagyon szép nevek. A szüleid komolyan mondom, tök jó fejek, hogy ezt így bevállalták. Nézd meg: én Gábor vagyok, dögunalmas név. Rajtam kívül van még hárommilliárd Gábor ebben az országban. Nálad viszont felvállalták, és Tóth Manszvéta Ajándék egész biztosan nincs több nemhogy itthon, de az egész világon! Adtak egy fricskát a társadalomnak.

-Kösz, most megnyugtattál.

-És melyiket használod amúgy?

-Leginkább egyiket sem. Naja, Ajinak hívnak általában.

És nem maradhatnak ki a kötelező viccelődések sem:

-Ádám? Ádám, hol vagy, merre csavarogsz? Ádám bátyám pávát látván...

-Kálmán? Melyik, a Mikorka?

-Imre? Borulj a heréimre, ülj a fütyimre!

-Júlia? Nem akar a földön járni? Julcsa, ha bemegyek a villanygyárba...

-Zsuzsi? Zsu-zsi, Zsu-zsi, mutasd a pinád!

-Tibi? Tibi csoki?

-Viktor? Vik-tor, Vik-tor! Viktória? Győzike?

-Gábor? Bogár? Gabriella?

-Eszter? A meztelen nő?

-Oszkár? Aki a seggemben motoszkál?

-Feri? Aki a szádba veri? Vagy Feri a hegyről, aki beveri egyből?

-Ottó? A Tóth Ottó?

Az "ismertem egy Kandisz Nórát", "a haverom szomszédja tényleg Nemoda Buda volt"-szerű pluszinformációkon kívül várom a személyes élményeket :)