-Na jól van akkor, Gabikám. Üdvözlöm Apádékat. Mondd mëg a Ferinëk, hogy majd a hétën benézëk valamikor pár liter Ezërjóért.

-Átadom, megmondom. Köszönjük szépen, viszlát. Srácok, gyertek, leszállás! Köszönjetek el a buszvezető bácsitól. Irány a Kossuth Lajos utca.

(folytatás innen)

A katolikus templom melletti buszállomástól csak pár percnyi séta a szülői ház - a folyton a kerítéseknek ugró, nyáladzva tomboló házőrzők miatt a család az úttesten halad céltudatosan. A hideg, kora tavaszi levegőben a trágya és a füst szaga keveredik, mezőgazdasági gépek berregése-zúgása, csettegők pöfögése és mindenhol kutyaugatás adja a falu alapzaját.

Kossuth Lajos utca 18. Ahogy az egész környéken, itt is gyönyörűen gondozott az utcafront a vízelvezető árokkal, az illesztéseknél mohanőtte betonlapokkal kirakott járdával, rengeteg virággal és szögletesre nyírt bukszusbokrokkal. A családi ház klasszikus kádárbarokk kockaház sátortetővel, szépen vakolt, sormintás, színes faszáddal. Gábor a helyi szokásnak megfelelően nem csönget, csak leakasztja a kulcsot a kerítés belső oldaláról, és már nyitja is a kaput. Belépve jobbra végig konyhakert, majd rögtön a szomszéd házának hátsó fala a vizes helyiségek szellőzőablakaival, amit az a szemétláda Hlavati a mesgyére épített: így az eresz már átnyúlik Flaiszékhoz. A kert rendezettsége az utcáról láthatósággal fordítottan arányos: a tyúkudvar környéke már koszos, többéves rongyokkal, csetresekkel (limlom) van teledobálva - az egyik cseresznyefán pedig többkilós Videoton-rádió lóg spárgára erősítve, amiből a Kossuth rádió szignálja bömböl.

A ház mellett tyúkudvar disznóóllal, valamint a Feri papa által borszalonnak elkeresztelt, cefreszagú borkamra. Fickó, a Flaisz nagyszülők tizensokéves keverék kutyája itt őrzi a házat láncra verve, születése óta csak csontokat ropogtatva. Néha elengedték sétálni a faluban, de ilyenkor folyton befogták a cigányok, és csak hónapok múlva keveredett haza véresre verve. Jobb itt neki a levegőn, mint a panellakásban, azok a városiak csak kínozzák szegény kutyát ott a panelban!

A hátsó kert hatalmas: elején az összekockázott Szabad Földdel ellátott kertivécé, mellette a permetöléskor rézgáliccal mindig megtöltött betonteknő, és itt van Feri papa szölleje végeláthatatlan sorokkal, süppedős futóhomokkal mindenhol. Itt aztán lehet hetekig, hónapokig kapálni, kacsolni, szüretölni.

A gyerekek persze rohannak be a Mamáékhoz: már rutinosan kikerülik a mélyhűtőládával elbarikádozott, csak kivételes alkalmakkor feltárt, rombuszmintás, sárga kitekintőablakos főbejáratot, és azonnal a nyárikonyha melletti kerti bejáraton lépnek be az üvegezett, de lefüggönyözött hátsó ajtón át a házba, kopogás nélkül. A kis teraszt lejtős, tarka szekuritüveggel ellátott tető fedi - oldalán végig sugárirányú mintájú rácsozattal, amit a rózsabokor már teljesen benőtt.

Az előszobában világosbarna, lakkozott lambéria és mélyhűtőláda. A tükör melletti rácsozaton mindenhol a gyerekektől kapott képeslapok, évekig visszamenőleg (persze ezeket is a feleségek írták meg az anyóséknak). A padlót jellegzetes,  vörösesbarna kőutánzatú metlaki borítja. A falon őzagancs és Házi Áldás, a plafonon fából készült csillár. Szemben a kizárólag tévészobaként működő nappali, a nagyszülők és a látogatóba érkező rokonok is csak a hatalmas konyhában élnek társadalmi életet - itt lehet üldögélni a rökamién, főzni, kávézni, cigizni.

A konyhában hatalmas neoncsöves lámpatest lóg alá a mennyezetről, amit tológombbal lehet csak sokadik próbálkozásra, húrpengetésre emlékeztető hangok közepette felkapcsolni. A fáradtzöld kredencet a nagyszülők már pár éve lecserélték egy korszerűbb; lakkozott barna, vitrines konyhabútorra. Az óriási, masszív konyhaasztalban titkos fiók, a  virágmintás viaszkosvászon-terítő az évek során már teljesen felvette az asztallap formáját. A szekrényben recézett, még talán nászajándékba kapott felespohár-készlet mokkáspoharakkal, szedett-vedett borospoharakkal, alattuk horgolt terítővel. Jugóból hozott konyakok, pálinkák, likőrök. Van itt még kockacukor kartonban, fém bonbonosdoboz tele hülyeségekkel, adag szifonpatron.

A nappali és a konyha cserépkályháját is ebből a helyiségből lehet megrakni, de szintén itt kapott helyet a PB-palackkal működő tűzhely. A halványzöld falakat görgővel készült, sormintás díszítés dobja fel - a gyerekek hiába könyörögtek, hogy jó lesz a sima festés. A békásmegyeri nagyszülőkhöz hasonlóan itt is van pár gobelin, de főleg kalocsai mintás hímzések és szentképek dominálnak.

-Szia Mama, szia Papa!

-Rolikám, Ricsikém, hát szervusztok, Istën hozott! Olyan boldogok vagyunk, hogy újra látunk Bennetëkët... talán utoljára, ki tudja! Most nézzétëk mëg a Papát, hogy mënnyire öreg mëg bëteg már, de Bennetëkët még mindig nagyon szerët. No, hát anyagi nehézségeitëk nincsënëk? Olyan beesëtt a kis arcotok. Üljetëk le, van a spejzben egy kis tavalyi kolbász, kissé avas szalonna, finom baracklekvár, a Mama főzte, mit esztëk? Egyëtëk valamit, amíg készën nem van az ebéd. A Mama nagyon finomat csinál, tyúkot is vágott a kedvëtëkért.

-Köszönjük, talán egy kis kolbászt.

-Fiúk, most már ne egyetek semmit az ebédig, hát elrontjátok a gyomrotokat.

-Anikó drágám, kis menyëm, Gabikám, kisfiam, hát olyan jó Titekët újra látni. Bizony az én Gabikám is már kétcsaládos, büszke apuka. Aztán elértétëk rendëssen a csëngődi csatlakozást?

-El Apu, rendben volt minden. Az a buszsofőr, elfelejtettem a nevét, Stenczel Laci bácsi talán, ő üdvözöl, meg mondta, hogy beugrik majd valami borért.

-Jól van, ugorjon csak. Csak már fizëtne is, folyton hitëlre visz mindënt, itt darizik, pedig rendëssen kerës. Ha mëg nem fizët, majd meglássa, hogy legközelebb elküldöm. De hát itt is milyen borzasztó dolgok történnek... pár hete a Csordás Marikát - ismertétëk, az unokahúgával egy évfolyamra jártatok - itt elütötte a kombájn a Liliom utcában...

-Apu, valami jó hírt is mesélj már nekünk.

-Igaz, mondjuk fönt nálatok Pëstën még rosszabbak a dolgok. Mësélték, hogy a gyerëkët nem lehët kiengëdni az utcára sötétedés után, soha. Itt is leszúrtak valakit még karácsony környékén...

-Jobb hír nincs?

-Hát, a Stadler mostanában nagyon mozgolódik, támogassa a kőrősi csapatot, de hát hogy lënne ott enbéegy, ha nincs stadion?

Közben elkészült az ebéd, Mama nekiáll tálalni. A már leszűrt levest tálban teszi ki az asztalra, mellé külön tálba a tésztát, a főtt zöldséget meg a húsféléket (főleg a fejet meg lábakat persze). Feri papa csordulásig meri a tányért és rengeteg borssal szép barnává színezi az addig aranyló tyúklevest.

-Úrjézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk - Ámen.

-Ámen.

Elfogyott, a gyerekek még a főtt tyúklábakat szopogatják, mert nem szabad rajtuk hagyni semmit. Feri papa újra szed magának, de senki más nem kér többet. Következik a második: pörkölt. A faggyús marhapörköltet Mama a közben kiürült levesestányérokba szedi, mellé tésztát, főtt krumplit vagy rizst is lehet kérni. Minden van, mindenből sok és zsíros.

A család már nehezen bírja - pedig még csak most jön a sülthús, utána pedig a sütemény. Anikó már feladta, nehogy megint eperohama legyen. A gyerekek még mindig esznek. Majszolják a fekete aljú, kormos ízű zserbót, a linzert, mindent.

-Úgy jóllaktam, mint a duda, hála Néked, Egek Ura! Papa, játszhatunk az írógéppel?

-Persze, de vigyázzatok rá. Írtak is nektëk az unokabátyáitok a múltkor valami üzenetët, kerëssétëk csak mëg a dobozában!

A fő szórakoztatóközpont, az írógép a közvetlenül a konyhából nyíló gyerekszobában van. Ez a kis lyuk körülbelül háromszor olyan kicsi, mint a soha nem használt nappali vagy a szülők hálószobája - de mégis itt nőtt fel három gyerek. Így persze legalább tényleg csak aludni jártak ide.

A kisszobában fehér HTO-kályha, az ablakon szúnyogháló, az ágy mellett falvédő. Az  összecsomagolt írógép mellett az időközben felnőtt gyerekek ittmaradt holmijai mindenhol: szalagos magnó, háromsebességes lemezjátszó Vitay Ildikó- és Koncz Zsuzsa-lemezekkel, rengeteg verseskötet.

-Ugye milyen jó itt Akasztón, kisunokáim? Tiszta, friss a levegő, nincs sëmmi zaj... majd jöhettëk hozzánk a nyáron üdülni, gyümölcsöt szedni, amit akartok. Jobb lësz ez, mint a Balatonon vagy a táborban, mëglássátok.

A facebookos hozzászólóknak szívből köszönöm a hozzájárulást, lakberendezési tippjeik rengeteget segítettek és emlékeztettek.